Gradpatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gradpatak (Ratkovica)
A falu bejárata.
A falu bejárata.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségPleterniceszentmiklós
Jogállásfalu
Irányítószám34315
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség156 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 13′ 45″, k. h. 17° 43′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 45″, k. h. 17° 43′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gradpatak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gradpatak (horvátul: Ratkovica) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pleterniceszentmiklóshoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 11, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re délnyugatra, a Pozsegai-hegység délkeleti részén, az Orljava jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1275-ben Erzsébet királyné oklevelében említik először „Gradpotok” alakban.[2] 1341-ben „Terra Grad potoka” néven szomszédos birtokként szerepel abban az oklevélben, melyben a szomszédos Alsókomorica Felsőkaproncával együtt Ambrus fia István pilisi ispáné és Miklós nevű testvéréé lett.[3] Nemesi nevekben is többször szerepel, a Garai család birtoka volt.

A települést 1536 körül foglalta el a török és 150 évig török uralom alatt volt. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A határőrség megszervezése után a gradiskai határőrezredhez tartozott. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Ratkovicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ratkovicza” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ratkovicza” néven 47 házzal, 50 katolikus és 199 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

1857-ben 192, 1910-ben 259 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 79%-a szerb, 15%-a horvát anyanyelvű volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 47%-a horvát, 40%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 224 lakosa volt. Temploma, iskolája, kultúrháza van.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
192 230 211 253 258 259 273 320 270 360 446 345 337 320 272 224

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt kápolnáját[8] még a török hódítás előtt a ferencesek építették gótikus stílusban. Fennmaradását annak köszönheti, hogy egy magaslat tetején fekszik, így a törökök őrtoronyként használták. Az eredeti templomból számos gótikus részlet maradt fenn, így a gótikus ablakok, a csúcsíves kapuzat és a későgótikus falfestmények részletei. Egyhajós épület félköríves szentéllyel.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a pleternicai elemi iskola területi iskolája működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)