Gornji Gučani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornji Gučani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségBresztovác
Jogállás falu
Irányítószám 34322
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség53 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság207 m
Terület4,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornji Gučani (Horvátország)
Gornji Gučani
Gornji Gučani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 15″, k. h. 17° 32′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 15″, k. h. 17° 32′ 20″

Gornji Gučani falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban és közúton 11 km-re, községközpontjától légvonalban és közúton 5 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, az Orljavica-pataktól délre, a Pozsegai-hegység északi lejtőin, a Pozsegát Nova Gradiškával összekötő főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Gučani első írásos említését a pozsegai káptalan 1464-kelt egyik oklevelében találjuk „Guchan” néven a rudinai apátság birtokaként. Gučani falut a középkorban horvát katolikusok lakták, akiknek száma a török uralom alatt a nehéz terhek hatására jelentősen csökkent. A török uralom alóli felszabadítást csak két horvát család érte meg. 1697 körül Boszniából pravoszláv szerbek települtek be ide, akik többségbe kerültek. 1698-ban a két Gučani még egy faluként „Kugyani” néven 7 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] A bresztováci uradalomhoz tartozott. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gucsany” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Guchani (Gornyi és Dolnyi)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Guchani (Gorni és Dolni)” néven 42 házzal 44 katolikus és 296 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 264, 1910-ben 220 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 96%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1969-ben kapott elektromos áramot. 1991-ben lakosságának 62%-a szerb, 37%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 53 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
264 277 238 201 205 220 194 190 95 99 102 91 99 84 53 53

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]