Grabarje (Kutjevo)
| Grabarje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Kutjevo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34312 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 400 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 38″, k. h. 17° 51′ 22″45.360618°N 17.856153°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 38″, k. h. 17° 51′ 22″45.360618°N 17.856153°E | |
 | |
Grabarje falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pozsegától légvonalban 14, közúton 20 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délre, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főttól délre, Ferovac és Ćosinac között, a Jablanac-patak mellett fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A régészeti leletek alapján a település területe a legrégibb idők óta folyamatosan lakott volt. Határában számos lelőhely található, melyek közül a „Mihaljevačko polje“, a „Mračaj”, az „Odsjek“, a „Grblje“, (mind történelem előtti települések maradványaival) a „Prud” (vučedoli kultúra) és a „Rupe“ (ókori temető) lelőhelyek a legjelentősebbek. A régészeti leletek a kőkorszakról a középkorig terjednek bizonyítva a terület folyamatos népességét.
Grabarje falu már a középkorban is létezett. 1400-ban és 1469-ben „Grabarya”, 1489-ben „Graborya”, 1493-ban „Grabarya”, illetve „Grabarye” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Az Orbovai család birtoka volt.[2] A török uralom idején muzulmán hitre áttért horvátok lakták, akik a felszabadító harcok idején Boszniába menekültek. A török kiűzését követően a török uralom alatt maradt Boszniából katolikus horvátok települtek be.[3] 1698-ban „Grabarie” néven 16 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] 1730-ban 37, 1760-ban 47 ház állt a településen.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Grabarie”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Grabarje” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Grabarje” néven 58 házzal és 418 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]
A településnek 1857-ben 419, 1910-ben 549 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 12%-a cseh, 12%-a szlovák, 4%-a német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1942-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 490 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 419 | 375 | 352 | 433 | 521 | 549 | 652 | 717 | 753 | 767 | 728 | 708 | 606 | 556 | 545 | 490 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A Mračaj régészeti lelőhelyen az első leleteket, egy késő bronzkori hamvasztásos sír mellékleteit agyagásás közben találták az akkori téglavető területén. Az első régészeti feltárások 1980-ban kezdődtek, melyek során egy késő bronzkori temető egy része került napvilágra. A leleteket a szakemberek az urnamezős kultúra Barice-Gređani csoportjához sorolták. Az ásatás 2003-ban egy kisebb terület feltárásaval folytatódott jelentősebb leletek nélkül.[9]
- A Mihaljevačko polje – Beč régészeti övezet[10] a falutól délre, a Londža völgyében található. A lelőhelyre az 1970-es években csatornaépítés közben bukkantak rá. A feltárások során több történelmi kor leletei kerültek elő. A legrégebbi leletek kőkorszakiak, de képviselteti magát az újkőkorszak (Balaton-lasinjai kultúra), a bronzkor, a vaskor (latén kultúra), a római kor és a középkor is. A lelőhely közvetlen közelében egy másik lelőhely is található, mely a Grabaračke livade nevet viseli. Itt is számos értékes lelet került elő, mely szintén a terület folytatólagos népességét igazolja.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A településen a kutjevói elemi iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- 1 2 Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 30.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 214. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 26. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 30.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1974.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6717.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. Archiválva 2020. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
- Kutjevo kulturális emlékei Archiválva 2019. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
