Završje (Bresztovác)
| Završje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Bresztovác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34322 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 292 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 158 m |
| Terület | 1,30 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 41″, k. h. 17° 37′ 52″45.328000°N 17.631000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 41″, k. h. 17° 37′ 52″45.328000°N 17.631000°E | |
 | |
Završje (1981-ig Završje Požeško) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pozsegától 3 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Pozsegai-hegység északi lábánál, a Pozsegát Pakráccal összekötő 38-as számú főút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A történeti források alapján a település már a középkorban is létezett, első írásos említése 1302-ben „Terra Zaworsya” néven történt.[2] A török uralom idején horvát katolikusok lakták, akik túlélték a török elleni felszabadító harcokat is. A 18. század elejétől 1730-ig 10 ház állt a településen, mely ezután elnéptelenedett. Majdnem 200 évig a bresztováci uradalom egyik majorja volt. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Zaversse” néven 1 házzal és 4 lakossal a praediumok között találjuk.[3] Lakói mezőgazdasági munkások voltak. 1857-ben lakosságát még a szomszédos Novo Selohoz számították. 1869-ben 32, 1910-ben 39 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a magyar, 28%-a horvát, 8%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Utolsó tulajdonosa a Reiner család 1912/13-ban kezdte meg az itteni birtok felparcellázását. Az így kialakított telkeket a földművesek között értékesítette. A település mai lakói az ő leszármazottaik. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1963-ban kapott elektromos áramot. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 10%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 323 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 32 | 37 | 83 | 51 | 39 | 48 | 112 | 101 | 95 | 94 | 109 | 175 | 256 | 318 | 323 |
(1857-ben lakosságát Novo Selohoz számították.)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 31. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 18.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
