Tominovac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tominovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségKutjevo
Jogállás falu
Irányítószám 34340
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség164 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tominovac (Horvátország)
Tominovac
Tominovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 10″, k. h. 17° 49′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 10″, k. h. 17° 49′ 20″

Tominovac falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 13, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főúttól északra, Šumanovci és Bjeliševac között fekszik.

Története[szerkesztés]

Tominovac ősi település, mely már a középkorban is létezett. Középkori templomának romjai még 1690-ben és 1702-ben is jól látszottak, mindazonáltal középkori létezéséről írásos nyom nem maradt.[2] A török uralom idején muzulmán hitre áttért horvátok lakták, akik a felszabadító harcok idején Boszniába menekültek. A török kiűzését követően a török uralom alatt maradt Boszniából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek települtek be. Ez a betelepült lakosság azonban rövidesen kihalt, vagy eltávozott. Helyükre a 18. században újabb pravoszláv szerbek érekztek.[3] 1698-ban „Tominovczi” néven 8 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában. [4] 1702-ben 21, 1730-ban 17 ház állt a településen. [5]

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Thominovacz”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tominovacz” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tominovácz” néven 26 házzal és 189 ortodox vallású lakossal találjuk. [7] 1866-ban a település határába a kutjevói uradalom majorja létesült. Emiatt a mezőgazdasági földek művelésére a 19. század második felében és a 20. század elején jelentős német, cseh és szlovák anyanyelvű lakosság érkezett a településre. 1911-ben a majort a Turković család eladta a Vatay családnak, akik szeszgyárat építettek itt.

A településnek 1857-ben 116, 1910-ben 353 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 26%-a szerb, 25%-a német, 20%-a cseh, 18%-a horvát, 11%-a szlovák anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 74%-a horvát, 13%-a cseh, 9%-a szerb nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 164 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
116 158 151 244 316 353 359 399 407 425 356 335 269 195 204 164

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]