Bučje (Pakrác)
| Bučje | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pakrác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34553 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 360 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 44″, k. h. 17° 24′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 44″, k. h. 17° 24′ 09″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bučje (1921-ig Buč) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától légvonalban 26, közúton 31 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 17 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakrácról Pozsegára menő főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
Bučje területén valószínűleg már a kőkorszakban emberi település volt. Erre utal az 1889-ben a határában talált kőbalta. A Pakra és az Orljava összefolyásánál fekvő fennsíkon, a Pakrácról Pozsegára menő út mentén már régen útmenti pihenőhely és lóváltó állomás alakult ki. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Ide feltehetően a környező falvakból származó pravoszláv vlachok települtek. Az első házak az út mentén épültek fel. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bucsia” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bucsje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bucsje” néven összesen 23 házzal és 140 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
1857-ben 13, 1910-ben 60 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a szerb, 22%-a horvát, 17%-a cseh, 7%-a szlovén anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 91%-a szerb, 7%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt volt. A településen a háború idején szerb fogolytábor működött, ahol sok horvát katonát és civilt gyilkoltak meg. (Pontos számuk ma sem ismert. Emlékművük a volt tábor területén áll. A meggyilkoltak egy részének földi maradványait 2013-ban tárták fel.) A tábort még a horvát erők érkezése előtt, 1991. december 13-án kiürítették. A maradék 70 foglyot a stara gradiškai táborba hurcolták. A horvát hadsereg 123. pozsegai és 127. verőcei dandárjának alakulatai az Orkan ’91 hadművelet második szakaszában 1991. december 26-án foglalták vissza. Szerb lakossága nagyrészt elmenekült. Véglegesen 1995 májusában a Villám hadművelettel került horvát kézre az akkor már lakatlan falu. 2011-ben mindössze 17 állandó lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 13 | 28 | 24 | 49 | 50 | 60 | 36 | 65 | 74 | 123 | 170 | 182 | 145 | 142 | 29 | 17 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomát 1762-ben építették egy még korábbi templom helyére. A templom, mely a 18. századi pravoszláv templomépítészet egyik értékes példája volt a Pakrácról Pozsegára menő főút déli oldalán állt. Eredetileg Szent Miklós tiszteletére volt szentelve. Ikonosztázán 46 ikon volt látható. 1895-ben az épületet megújították. 1942-ben Szent Száva ünnepén rombolták le az usztasák a közeli parókia épületével együtt. A második világháború után a parókia helyére építették fel a falu közösségi házát. A templom helyére keresztet és emléktáblát állítottak azzal a felirattal, hogy itt állt egykor a pravoszláv templom. Ezen a helyen a védőszent ünnepén ma is minden évben összegyűlnek a helyiek és az innen elszármazottak. Az egyházközség az egykori orvosi rendelő épületét vásárolta meg, melynek egy részében imaházat alakítottak ki.
- Az első katonai felmérés térképe a falutól délkeletre, az Orljova északi partja feletti magaslaton „Grad Bucsia” névvel várat jelöl. Ez a vár nem lehet azonos Kővárral, azaz Kamengraddal, mert az jóval keletebbre Kamenski Vučjak falu határában áll. A várhelyen, mely a „Zidine” nevet viseli középkori leletek kerültek elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 82. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Pakrác város hivatalos honlapja (horvátul)
- Pakrác turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Pakrác kulturális emlékei (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul) ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
- Skd-pakrac.com: Bučje – pravoslavni parohijalni hram Vaznesenja Gospodnjega Archiválva 2019. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (szerbhorvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
- Pakrác város rendezési terve (horvátul)
