Latinovac
| Latinovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Cseglény |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34350 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 50 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 163 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 46″, k. h. 17° 57′ 14″45.346000°N 17.954000°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 46″, k. h. 17° 57′ 14″45.346000°N 17.954000°E | |
 | |
Latinovac falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Cseglényhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 21, közúton 28 km-re keletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, a Dilj-hegység északi lejtői alatt, a Pozsegai-medencében, a Longya jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A határában talált történelem előtti és ókori leletek tanúsága szerint itt már ősidők óta éltek emberek. Josip Buturac szerint a mai Latinovac helyén a középkorban a Kernyakóc nevű település állt.[2] 1413-ban „Kernyakoch” néven tűnik fel először, majd 1499-ben „Kernyakowcz” alakban említik. A gradistyai uradalomhoz tartozott.[3] A térséget 1536 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. A török uralom idején a részben katolikus, részben muzulmán hitre tért horvátok mellé a településre Boszniából pravoszláv szerbek települtek. Valószínűleg a katolikusok által lakott részt nevezték el Latinovcinak. A felszabadító harcok során a katolikus lakosság kihalt, a muzulmánok pedig Boszniába távoztak. A megmaradt pravoszláv lakosság beköltözött a gazdagabb katolikus falurészre, ezért maradhatott fenn a Latinovac név. A 18. és 19. század során az eredeti szerb lakosság kihalt, de helyükre újabb szerb családok érkeztek.[2]
A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Latinczi” néven 6 portával szerepel a török uralom alól felszabadított települések összeírásában. [4] 1702-ben 17, 1768-ban 37 ház állt a településen.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Latinovacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lattinovacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Latinovacz” néven 38 házzal, 261 ortodox vallású lakossal találjuk.[6]
1857-ben 265, 1910-ben 338 lakosa volt a településnek. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 69%-a szerb, 16%-a magyar, 13%-a horvát, 2%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 67%-a szerb, 18%-a horvát, 11%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 68 lakosa volt. Közösségi háza van.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 265 | 246 | 173 | 211 | 271 | 338 | 343 | 343 | 274 | 312 | 307 | 252 | 175 | 132 | 84 | 68 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv temploma.
A Latinovaci Ökoközpontot 1995-ben alapította három horvát és három német fiatal békeaktivista, akik közösség létesítése, egymás megismerése és a békés közös munka céljából megvásároltak itt egy kisebb gazdaságot. A szervezők számos oktatási programot, együttműködési projektet és önkéntes kezdeményezést indítottak a közvetítés, a konfliktusmegoldás, a környezettudatosság, valamint a kulturális hagyományok és örökség megőrzése és előmozdítása területén. Az ökoközpont fő projektje a nyári béketábor, ahova volt Jugoszláviából származó fiatalokat hívjnak meg műhelyekbe, képzésekre, projektekre és egyéb tevékenységekre, amelyek tudatosságot, bizalmat, kommunikációs készségeket és tartós barátságokat teremtenek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 288. oldal.[halott link]
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 371. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 27. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. [halott link] (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
- Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása[halott link] (horvátul)
- A latinovaci Ökoközpont honlapja (horvátul),(angolul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2022. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
