Ivandol (Bresztovác)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivandol
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségBresztovác
Jogállásfalu
Irányítószám34322
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség103 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság240 m
Terület2,97 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 20′ 32″, k. h. 17° 30′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 32″, k. h. 17° 30′ 30″
SablonWikidataSegítség

Ivandol (1981-ig Ivan-Dol, régi magyar neve Ivánvölgye) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban és közúton 13 km-re, községközpontjától légvonalban és közúton 7 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Pozsegai-hegység északi lejtői alatt, az Orljavica mentén fekszik. Áthalad rajta a Pozsegát Nova Gradiškával összekötő főút.

Története[szerkesztés]

A határában, a falutól délre a Babje gore egyik kiemelkedő platójának északkeleti részén talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már a történelem előtti időkben is település állt. Ókori és középkori épületek maradványai is előkerültek itt. A talajszondázás során kőből épített alapfalakat találtak, melyek valószínűleg annak a 12. századi templomnak az alapjai, melyet Borics bán építtetett Szűz Mária tiszteletére Odolya nevű birtokán, melynek neve fennmaradt a település mai nevében. A települést 1422-ben („Iwanuelge”), 1428-ban („Iwanuelege”), 1442-ben (Iwanwelgh), 1454-ben („Iwanodol”) és 1486-ban is említik. Orjava várához, ezen belül az odolyai uradalomhoz tartozott.[2] 1698-ban „Ivandol” néven 4 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] Ezután a bresztováci uradalomhoz tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Ivan-Doll” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ivandol” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ivandol” néven 22 házzal és 191 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] 1857-ben 141, 1910-ben 267 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint egy magyar kivételével teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Iskolája 1940-ben nyílt meg. A falu 1970-ben kapott elektromos áramot. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 139 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
141 159 166 203 248 267 251 275 257 262 209 182 162 165 131 139

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1967-ben épült. 2006-2007-ben új templomot építettek.
  • A „Njive” nevű lelőhelyen egy valószínűleg középkori rotundának a maradványai találhatók, amelyet valószínűleg a 12. század második felében építettek román stílusban. A környező temető a 13. és 16. század között működött, a legkésőbbi temetés a 18. században történt. Az épületmaradványokat 15. vagy 16. századi kőfalak övezik. A leletek a hely használatának középkortól fogva az újkorban való használatának hosszú folytonosságát jelzik.[8]

Oktatás[szerkesztés]

Iskoláját 1940-ben nyitották meg, 1971-ben felépült az új iskolaépület.

Egyesületek[szerkesztés]

Önkéntes tűzoltóegyletét 1956-ban alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]