Alaginci
| Alaginci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pozsega |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34000 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 170 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 185 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 17° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 17° 41′ 55″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alaginci falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pozsegához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától 4 km-re északkeletre, a Pozsegai-medencében, a Kaptolka-patak mentén, Pozsega és Šeovci között fekszik.
Története[szerkesztés]
Alaginci ősi település, de írásos adat sem a középkorból, sem a török uralom idejéből nem maradt fenn róla. Első írásos említése csak a török kiűzését követően 1697-ben történt.[2] 1698-ban „Alaginczi” néven 5 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] A 18. század elejétől 1760-ig horvát lakossága volt. 1760-ban 8 ház állt a településen 40 lakossal. Röviddel ezután eltűnt a horvát lakosság és németek érkeztek a helyükre. 1779-ben már 14 házuk állt itt, de később ők is elköltöztek. Helyükre újabb német családok érkeztek, 1800-ban 11 házuk állt a településen. A 19. század második felében a német lakosság Pozsegára költözött. Helyükre ismét új, ezúttal magyar anyanyelvű lakosság érkezett, akik főként mezőgazdasági munkások voltak. Ők 1918-ban kényszerültek távozásra. 1920 körül az agrárreform során újabb horvát és szerb ajkú lakosság települt be, akik a Reiner-birtokból vásároltak földeket.[4]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Allaginczi” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Allaginczy” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Allaginczi” néven 28 házzal, 184 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]
1857-ben 37, 1910-ben 117 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a magyar, 39%-a horvát, 10%-a német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2001-ben 198 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 37 | 83 | 52 | 132 | 101 | 117 | 113 | 125 | 140 | 204 | 198 | 163 | 143 | 182 | 218 | 198 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... . 6. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 23. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Pozsega város hivatalos honlapja (horvátul)
- Pozsega turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
