Ivanovci (Cseglény)
| Ivanovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Cseglény |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34350 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 16 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 26″, k. h. 17° 57′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 26″, k. h. 17° 57′ 47″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivanovci (1910-től 1991-ig Ivanovci Požeški) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Cseglényhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától légvonalban 22, közúton 30 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délnyugatra, a Dilj-hegység északi lejtőin, a Longya bal oldali mellékvize, a Staribunar-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A „Gradina” nevű régészeti lelőhelyen talált leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben lakott volt. Egy történelem előtti erődített település maradványait találták itt meg.
A falu a késő középkorban valószínűleg ahhoz az uradalomhoz tartozott, melynek Dedinareka volt a központja. A térséget 1536 körül foglalta el a török és több, mint 150 évig török uralom alatt volt. A török uralom első éveiben katolikus horvát lakosság élt itt. A falu az 1545-ös török defterben is szerepel. Lakói kezdetben katolikusok, majd muzulmán hitre tért horvátok voltak. A muzulmán lakosság a felszabadító harcok elől Boszniába távozott.[2] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1700 körül a lakatlan településre a Latinovacról érkezett Blagoje Sanić volt az első betelepülő, akitől a Blagojević család származik. Őt később még három másik család követte, ezek azonban hamarosan kihaltak. A 18. – 19. században általában 11-17 ház állt a településen.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Ivanovczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ivanovczi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ivanovczi” néven 19 házzal, 129 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 139, 1910-ben 158 lakosa volt a településnek. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 96%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 78%-a szerb, 14%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 20 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 139 | 136 | 115 | 136 | 145 | 158 | 162 | 175 | 129 | 138 | 98 | 82 | 52 | 37 | 18 | 20 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 265. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 26. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2022. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
