Poljana (Lipik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poljana
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállásfalu
Irányítószám33543
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség425 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság116 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 28′ 12″, k. h. 16° 58′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 12″, k. h. 16° 58′ 48″
SablonWikidataSegítség

Poljana (1910 és 1981 között Poljana Pakračka) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 56, közúton 71 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 15, közúton 18 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Északról Antunovac, keletről Gaj, nyugatról Međurić, délről Janja Lipa falvak határolják. Itt halad át a Kutenyáról Pakrácra menő főút és a Zágrábról Eszékre menő vasútvonal.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a település határában már ősidők óta éltek emberek. Valamennyi régészeti lelőhely[2] a Kutenya-Dobrovac gázvezeték építésekor került elő. A legrégebbi leleteket a település délnyugati szélén, a Bijela-pataktól északra, a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal déli részén egy részben mezőgazdasági művelés alatt álló magaslaton találták. Itt több rétegben történelem előtti település nyomaira bukkantak. A legrégibb leletek cseréptöredékek és egy kőszekerce kőkorszakiak. A további leletek, főként cseréptöredékek a rézkorból, a késő bronzkorból és a kora vaskorból származnak. A másik lelőhelyen, a Krivajac-pataktól nyugatra és a Bijela-pataktól északra, egy nyugat-keleti irányú hosszanti kiemelkedésen vaskori és középkori tárgyak kerültek elő. A harmadik lelőhely a Bijela-pataktól északra, a Krivajac-patak egykori folyása által körülölelt enyhe magaslaton található, ahol középkori kerámiatöredékeket találtak.

A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. század végétől folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Miután újraalakították Pozsega vármegyét területe a pakráci uradalom része lett, mely több tulajdonos után 1760-ban a vármegye főispánjának gróf daruvári Jankovich Antalnak a birtoka lett. Jankovich aki kiemelkedő szerepet játszott a vármegye fejlesztésében ide is telepített újabb jelentős számú lakosságot. Poljanát 18. században telepítették be horvát katolikus családokkal, akik mellé a 19. században főként csehek és szlovákok érkeztek.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Polyane” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Polyana” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Polyana” néven 94 házzal, 750 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] 1815-ben itt tört ki az a jobbágylázadás, mely az 1848-as forradalmak előtti időszak legnagyobb forradalmi eseménye volt Szlavóniában. A lázongás később átterjedt több környező településre, Gajra, Uljanikra, Toranjra, Batinjanira és Brekinskára, majd több Pozsega vármegyei Jankovich birtokra is. A lázadás előzményeihez tartozik, hogy az 1814-es év egy száraz és terméketlen év volt, mely éhínséget eredményezett ezen a vidéken, de Jankovich Izidor birtokainak elöljárói erre, nem voltak tekintettel. Továbbra is a legnagyobb szigorral bántak jobbágyaikkal, beleértve a botozást és más fizikai büntetéseket. Megtiltották a makkoltatást, a robotot ugyanakkor a törvényeken túllépve többszörösen megkövetelték. A jobbágyok ezt elutasították és továbbra is csak a szokásos munkát végezték. Fontolgatták, hogy a katonai határőrvidékre költöznek. Emiatt az uradalom területén a tavaszi munkák késedelmet szenvedtek. Június elején az uradalom elöljárói behívták a katonaságot, mely brutálisan elfojtotta a lázadást, melynek vezetőit egytől három évi börtönre ítélték. Általános volt a fizikai büntetés. A kivizsgálás során megállapították az uradalom tisztviselőinek bűnösségét is, többeket pénzbüntetésre, elzárásra ítéltek. Magának a grófnak is nagy büntetést kellett fizetnie.

A falunak 1857-ben 437, 1910-ben 888 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a cseh, 30%-a horvát, 12%-a szlovák anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 61%-a horvát, 22%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben 547 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
437 507 591 776 857 888 780 888 831 813 869 770 761 669 626 547

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1730-ban még fakápolnaként említik először. Ezt nagyon rossz állapota miatt 1910-ben lebontották és újat építettek helyette. A templom 19 méter hosszú és 10 méter széles. Főoltárát Josip Pazman professzor, egyetemi tanár készíttette. A második világháború idején a partizánok és a német csapatok közötti harcokban kisebb károkat szenvedett.

Gazdaság[szerkesztés]

A település lakói főként mezőgazdaságból élnek.

Oktatás[szerkesztés]

A település elemi iskolája Grigor Vitez horvát költő, ifjúsági író és műfordító nevét viseli. Nemcsak a helyiek, hanem a környező falvak tanulói is idejárnak.

Sport[szerkesztés]

NK Poljana labdarúgóklub

Egyesületek[szerkesztés]

  • DVD Poljana önténtes tűzoltóegylet.
  • Poljana nőegylet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]