Medaki zseb hadművelet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Medaki zseb hadművelet
Konfliktushorvátországi háború
Időpont1993. szeptember 9. - 1993. szeptember 17.
HelyszínLika, Gospićtól délre
Eredményhorvát taktikai győzelem
Divoselo és Čitluk visszafoglalása, majd horvát kivonulás
és ENSZ ellenőrzés
Szemben álló felek
Horvátország Krajinai Szerb Köztársaság
Parancsnokok
Janko Bobetko
Petar Stipetić
Rahim Ademi
Mirko Norac
Agim Çeku		 Mile Novaković
Szemben álló erők
Horvát Hadsereg
2500 fő felett		Krajinai Szerb Köztársaság Hadserege
800 fő, 70 harckocsi
Veszteségek
10 halott, 84 sebesült (horvát források) (UNPROFOR forrás) [1]

27 halott és sebesült

(Kanadai és ENSZ források)[2]
horvát civilek tucatjai haltak meg Gospić, Karlovac és Zágráb külvárosának RSK megtorló lövetése során[3][4]		52 katona, 36 polgári személy(ICTY ügyészségi becslés)[5]
Beavatkozó
OrszágUNPROFOR (kanadai és francia egységei)
ParancsnokJames Calvin, Jean Cot
Térkép
Medaki zseb hadművelet (Horvátország)
Medaki zseb hadművelet
Medaki zseb hadművelet
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 27′ 22″, k. h. 15° 30′ 26″Koordináták: é. sz. 44° 27′ 22″, k. h. 15° 30′ 26″
Horvátországi háború

Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1  · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode

Minden fontos esemény időrendben · Szerbiai horvátüldözések

Sablon:Horvátországi háború hadjárat

A Medaki zseb hadművelet (horvátul: Operacija Medački džep) a Horvát Hadsereg által 1993. szeptember 9. és 17. között végrehajtott hadművelet volt Horvátország déli-középső Lika régiójában, amely a Krajinai Szerb Köztársaság ellenőrzése alatt álló beszögelés ellen irányult, mely elérte Gospić déli külvárosát. Ezt nevezték az itt fekvő Medak faluról „Medaki zseb”nek.

A horvát offenzíva több napos harc után átmenetileg kiűzte a lázadó szerb erőket. A hadművelet azonban az ENSZ békefenntartóival (UNPROFOR) folytatott összetűzés és a helyi szerb civilek elleni súlyos horvát háborús bűnök vádja miatt a nemzetközi közvéleménnyel is konfliktust okozott. A szerbek elleni csata végeredménye ugyan a horvátok taktikai győzelmét hozta, de a horvát kormány számára komoly politikai teherré vált, és a nemzetközi politikai nyomás a korábbi tűzszüneti vonalakra való visszavonulásra kényszerítette.

ENSZ és kanadai források szerint az UNPROFOR erői és a horvát csapatok között is heves tűzpárbaj alakult ki, aminek következtében a kanadai csapatok végül elhárítottak egy horvát támadást. A csata a kanadai fegyveres erők egyik legsúlyosabb csatája volt a koreai háború óta.[6]

Előzmények[szerkesztés]

Bővebben: Horvátországi háború

1991 folyamán a dél-horvátországi Lika régió belsejének nagy részét elfoglalták a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) és a szerb politikai vezetés által uralt Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erői. Likában a szerbek fennhatósága alá tartozó területen élő horvát lakosság szinte teljes egészét megölték, kiűzték vagy arra kényszerítették, hogy a horvát kormány fennhatósága alá tartozó területeken keressen menedéket, miközben a szerbek egész évben folytatták a térség központjának, Gospić városának tűzérségi lövetését, több száz polgári személy halálát okozva. Az 1992. januári szarajevói megállapodásban a felek tűzszünetről állapodtak meg, és a fegyverszüneti vonalak felügyeletére az ENSZ békefenntartó erőit (UNPROFOR) telepítették.[7]

Ennek ellenére a két oldal közötti szórványos lövöldözés és ágyúzás folytatódott. A frontvonalhoz közel fekvő Gospić többször is Krajinai Szerb Hadsereg (SVK) ágyútűzének volt kitéve. A város a Zágráb, Dalmácia és Fiume közötti kommunikációs vonalak biztosításában nagy jelentőséggel bírt.[8] Az ágyúzások nagy része a szerbek által ellenőrzött Medak közelében fekvő Medaki zsebből történt, mely egy körülbelül négy-öt kilométer széles és öt-hat kilométer hosszú magaslati terület volt, amely Divoselo, Čitluk helységekből, Počitelj egy részéből, valamint számos kis faluból állt. A hadműveleti terület elsősorban vidéki jellegű terület volt, erdők és nyílt mezők váltakozásával. A támadás előtt meglehetősen gyengén lakott volt, mindössze mintegy 400 szerb civil lakott a területen,[9] melyet az SVK 15. Likai Hadtestének egységei ellenőriztek.

A Medaki zseb a Déli szektorral, az Egyesült Nemzetek Védett Területeinek (UNPA) egyikével volt szomszédos, tehát nem az UNPA-ba esett, hanem közvetlenül mellette, az egyik úgynevezett „rózsaszín zónában” volt, melyet az RSK ellenőrzött, de az UNPROFOR békefenntartói járőröztek benne. Az offenzíva előtt a horvát kormányerők több, viszonylag kis léptékű támadást indítottak a lázadó szerbek által birtokolt területek visszafoglalására. Ilyen volt 1992 júniusában a Miljevci-fennsíki csata és Észak-Dalmáciaban 1993 januárjában a Maslenica hadművelet.[9] Egyes vélemények szerint a Maslenica hadművelet és a Medaki zseb offenzíva Franjo Tuđman horvát elnök politikai lépéskényszerének a következménye volt, aki Horvátországnak a boszniai háborúba való beavatkozása után politikai nehézségekkel szembesült.[10]

Janko Bobetko horvát vezérkari főnök Gospić térségében tett látogatása során csapatával arra a következtetésre jutott, hogy a frontnak azon a részén a helyzet nem kielégítő. Különösen kritikus volt a helyzet a Velebit-hegységben, amelyet a horvát belügyminisztérium különleges rendőrségének tagjai ellenőriztek. Bobetko úgy vélte, hogy ha ezek a pozíciók gyengülnek, a szerbek félig bekerítik Gospić városát. A horvát vonalakat az ellenséges vonalak mögött tevékenykedő kisebb felderítő-szabotázscsoportok folyamatos behatolása is zaklatta,[11] melyek során szeptember 4-én két horvát rendőrt meggyilkoltak.

Erre reagálva Markač tábornok parancsot adott egy olyan terv elkészítésére, amely megakadályozza a további behatolást a különleges rendőri alakulatok birtokában lévő területre. Amikor Bobetko tudomást szerzett erről a tervről, azt javasolta, hogy illesszék be a horvát hadsereg haditervébe.[12] Szeptember elejétől a Gospić szélesebb területére irányuló tüzérségi támadások intenzitása is felerősödött. Bobeko ezért úgy döntött, hogy egy kisebb léptékű taktikai hadműveletet hajt végre, melynek feladata a Gospić városa körüli szerb tüzérségi állások részleges hatástalanítása, az ellenséges felderítő-szabotázscsoport divoseloi bázisának megsemmisítése, valamint a horvát frontvonal hosszának lerövidítése.[13]

A hadművelet lefolyása[szerkesztés]

Szeptember 9 – 14[szerkesztés]

A horvát offenzívában a horvát hadsereg gospići hadműveleti zónájából mintegy 2500 katona vett részt. A támadás 1993. szeptember 9-én, reggel 6 óra 10 perckor a 9. gárdadandár tüzérségi ütegeinek előkészítő tüzével kezdődött. A támadást, amelyben a horvát hadsereg 9. gárdadandárjának harckocsijai és gyalogsága megindultak bekerítő manőverként tervezték. A támadás egyik irányát a gárdadandár Gospić külvárosából Bilaj irányában történő lökése adta,[14], míg másik lökésirányt a Horvát Belügyminisztérium különleges rendőri egysége (MUP) kommandósainak a Velebit hegységből indított támadása képezte.[15] A MUP egységek korábban létfontosságú horvát pozíciókat ellenőriztek a Velebit-hegységben. Ezeket az erőket a Horvát Hadsereg 111. dandárja gospići és a lovinaci gyalogezredei is támogatták. A két megerősített harccsoport ugyanazon a napon 14:00 órakor Rajičevci faluban[16] sikeresen egyesült,[17] a Medaki zsebben bekerítve egy zászlóaljnyi szerb milícistát és számos szerb civilt. Ezt követték a felszámolási műveletek.[15] Kétnapi harc után a horvát erők bevették Divoselót, Čitlukot és Počitelj falu egy részét. A közvetlenül Medak falu előtt húzódó új frontvonallal a Medaki zseb bejáratát teljesen elzárták.

A „valódi fenyegetés stratégiája” elnevezésű védelmi stratégiájuknak megfelelően, amely horvát városok bombázásával az önmagát Krajina Szerb Köztársaságnak kikiáltó államalakulat elleni horvát támadások elrettentését tűzte ki célul, a szerb erők megtorlásként [18] nagy hatótávolságú tüzérséget (beleértve a FROG-7 ballisztikus rakétákat és M-87 Orkan rakéta sorozatvetőket) alkalmazva szeptember 10-én lőtték Károlyvárost, Zágráb Lučko nevű részét, Szamobort és Jasztrebarszka külvárosát. Ezekben a válogatás nélküli támadásokban civilek tucatjai haltak meg és sebesültek meg, és jelentős károkat okoztak mind az otthonokban, mind a tulajdonban. Csak a Károlyváros belvárosa elleni tüzérségi támadás során hét civil halt meg és 23-an sebesültek meg. Szeptember 9-én a szerb erők ágyúzták és megrongáltak egy olajfinomítót Sziszek városában.[19] Szeptember 13-án és 14-én a horvát légierő MiG–21-es repülőgépei sikeresen megsemmisítették[20] az SVK Banovinán és Kordunon telepített tüzérségi és rakétaütegeinek egy részét, de az egyik repülőgépet Gvozd közelében[21] egy SA-6-os légvédelmi rakéta[22] lelőtte, és pilótáját, Miroslav Perist is megölték.[23]

Az SVK szárazföldi ellentámadásokat is indított, amelyek során visszafoglalták az elfoglalt területek egy részét. Ezenkívül Horvátország-szerte további 20 vagy 30 célpont megtámadásával fenyegetőzött, arra az esetre, ha nem kapják vissza az elfoglalt területet. A két fél szeptember 12–13. között erős tüzérségi tűzpárbajt vívott, mely során az ENSZ megfigyelői Gospić és Medak térségében több mint 6000 detonációt rögzítettek. Milislav Sekulić, az SVK egykori ezredese szerint a Medaki zseb elleni horvát offenzíva sikerének egyik oka az SVK erők gyenge harckészültsége volt ezen a területen. Egy hónappal korábban például Divoselo lakosai és harcosai panaszkodtak parancsnokuknak, hogy a faluvédelem alapvetően 30 főből áll, akik közül a legfiatalabb 15 éves, a legidősebb pedig 72 éves volt. Ugyanakkor embereik közül néhányan csak azért dezertáltak a frontvonalról, hogy Knin környékén csempészetben és más bűncselekményekben vegyenek részt.[24]

Szeptember 15 – 17[szerkesztés]

A tűzszünet[szerkesztés]

Az offenzívát erős nemzetközi kritika érte, és a hazai és külföldi politikai és katonai nyomásra a horvát kormány beleegyezett a tűzszünetbe.[21] Petar Stipetić vezérőrnagy emlékezett arra, hogy szeptember 15-én Janko Bobetko vezérkari főnök Zágrábba rendelte, ahol rajta kívül négy másik ENSZ megfigyelővel is találkozott. Bobetko átadta neki a tűzszüneti megállapodást, és miután Stipetić aláírta a dokumentumot, Bobetko közölte vele, hogy ő maga soha nem fogja aláírni a megállapodást, ami feldühítette Stipetićet. Stipetić azt is elmondta, hogy a kivonulási parancs nagy haragot váltott ki a horvát katonákban, bár ő személy szerint nem számított másra. Elmondása szerint bizonyos parancsnokok figyelmeztették, hogy ne menjen az ő szektorukra, mert a tűzszünet aláírása miatt embereik meg akarják ölni. Amikor Gospićba érkezett, találkozott Ademi tábornokkal, aki megkérte, hogy próbáljon meg kérni egy kis időt az UNPROFOR-tól, mert a harctéri fegyelem akkor még nem rendeződött, ezért az UNPROFOR három napot adott neki a harctér stabilizálására.[25] Szeptember 15-én a tűzszüneti megállapodást a szerb fél részéről Mile Novaković tábornok, a horvát fél részéről pedig Petar Stipetić vezérőrnagy írta alá. A megállapodás értelmében a horvát csapatoknak a szeptember 9-iki kiindulási vonalukig kellett visszavonulniuk, a szerb erők pedig a Medaki zsebből kellett, hogy kivonuljanak, majd ezután tovább visszavonuljanak. A horvát kivonulást szeptember 15-én 12:00-ra tervezték.[9]

A kivonulás felügyelete és a helyi civilek védelme érdekében az UNPROFOR két francia gépesített egység kíséretében, a kanadai 2. „Patricia hercegnő” könnyűgyalogos zászlóalj harccsoportjának 875 katonáját vezényelte [26] a Medaki zsebbe. Az ENSZ-erők James Calvin kanadai alezredes parancsnoksága alatt azt az utasítást kapták, hogy a szerb és a horvát erők közé települjenek.

A pufferzóna eseményei[szerkesztés]

Az UNPROFOR-ban való kanadai részvétel elnevezése „Harmónia hadművelet” volt. Az 1992 márciusában és áprilisában bevetett kezdeti kanadai kontingens elsősorban a 4. kanadai gépesített dandárból származott, amelynek székhelye Lahrban, Németországban található. Fő egységei a királyi 22-es gyalogezred, valamint a kanadai királyi ezred és a 4. kanadai mérnöki ezred csapatai voltak. A kanadaiak az UNPROFOR rendelkezésére álló legjobban képzett csapatai közé tartoztak, így természetes volt a kiválasztásuk erre a veszélyes feladatra.[27][28] M113-as páncélozott szállító járművekkel voltak felszerelve, fegyverzetük pedig vegyesen M2 Browning géppuskákból, C6-os közepes géppuskákból, C7-es géppuskákból, C9-es könnyű géppuskákból, és 84 mm-es Carl Gustaf gránátvetőkből állt. A nehézfegyverzeti támogatást 81 mm-es aknavetők és egy speciálisan felszerelt, irányított páncéltörő rakétákkal felfegyverzett páncélozott szállító harcjármű jelentette.[3]

A horvát erők és a Medaki zseb misszióban részt vevő más tisztviselők a pufferzónában az ott lévő erők szétválasztására tett sikertelen akciók miatt hamar elvesztették az ENSZ képességébe vetett bizalmukat. Az év elején a horvát csapatok támadást indítottak, hogy elfoglalják a Peruća-tó vizierőművének gátját és a víztározót.[3] A gát súlyosan megsérült, amikor a Maslenica hadművelet után, 1993. január 28-án 10 óra 48 perckor az RSK erői szándékosan felrobbantották, hogy megsemmisítsék.[29] A robbantáshoz 30 tonna robbanóanyagot használtak fel, ami súlyos károkat okozott, de végül a gát lerombolására irányuló erőfeszítés kudarcot vallott. A Cetina völgyében élő horvát közösségeket ennek ellenére nagy veszély fenyegette, hogy elönti őket a tó vize.[30] Mark Nicholas Gray, a Brit Királyi Tengerészgyalogság őrnagya azonban, akit az UNPROFOR-ral együtt vezényeltek a helyszínre, megakadályozta a gát teljes összeomlását, mivel a robbanás előtt kinyitotta a kifolyó csatornát, és 4 méterrel csökkentette a tó vízszintjét.[31] Ezt követően a horvát erők beavatkoztak, és elfoglalták a gátat és a környéket.[32] Mivel az ENSZ-nek bizonyításra volt szüksége a déli szektorban ahhoz, hogy újra hitelessé tegye békefenntartó erőit sokak szemében szerte a világon,[33] északról a dél-horvátországi régióba, a dalmát tengerpart közelében küldték őket.[33]

A horvát erők azzal az ürüggyel, hogy telepítésükre nem kaptak engedélyt Zágrábtól, úgy döntöttek, hogy megtámadják a szerb és horvát erők között állomásozó kanadai erőket. Scott LeBlanc közlegény, aki az ENSZ-erők katonája volt, így emlékszik vissza: „Szinte azonnal tüzet kaptunk a horvátoktól.” [34] Amikor a kanadaiak megkezdték az erődített állások kiépítését, a horvátok több száz tüzérségi lövedéket lőttek ki rájuk. A kanadaiak sikeresen alkalmazták az ágyúzási szüneteket, hogy helyrehozzák és megerősítsék pozícióikat. Az ENSZ-erők átvették az ellenőrzést az elhagyott szerb állások felett, de ismét a horvátok tüzébe kerültek. A támadók rakéta gránátvetőket és légvédelmi ágyúkat használtak. Az ENSZ-csapatok ezután beásták állásaikat, és láthatóan viszonozták a tüzet. Az éjszaka beálltával a horvátok több oldalirányú manővert is megkíséreltek, de a kanadaiak tűzzel válaszoltak a horvát gyalogság mozdulataira. A franciák a horvát nehézfegyverek ellensúlyozására 20 mm-es ágyúkat alkalmaztak. A horvát parancsnok, Rahim Ademi, miután rájött, hogy csapatai nem tudják teljesíteni a kitűzött célokat, találkozott a kanadai parancsnokkal, és megállapodott a tűzszünetben, amelynek értelmében csapatai másnap délig visszavonulnak.

Az események horvát változata szerint a kanadaiak megindultak előre a horvát állások felé, miközben továbbra is mögöttük tartották a szerb csapatokat. A horvát fél úgy értelmezte ezt a kanadai lépést, hogy nem fejezték be a megállapodás első szakaszát, amely többek között a szerbek által birtokolt pozíciók körüli terület demilitarizálását is magában foglalta.[35] Ezzel egyidejűleg a kanadaiak háta mögött állomásozó szerb erők lőtték a horvát állásokat; akik ennek ellenére azt a parancsot kapták, hogy ne nyissanak tüzet az UNPROFOR-ra.[36] A horvát katonák azt a parancsot kapták Ademi dandártábornoktól, hogy csak önvédelemből tüzeljenek, nehézfegyvereket és tankokat ne használjanak. Az éjszaka beálltával a helyzet áttekinthetetlenné vált, mivel a szerb csapatokat nem lehetett egyértelműen megkülönböztetni az UNPROFOR erőktől, ezért tűzpárbaj alakult ki az ellenféllel, hogy elrettentsék a horvát állások elleni támadásoktól. Másnap reggel Ademi dandártábornok azt állította, hogy dühös lett, mert az UNPROFOR erők provokálni akarták az embereit, új pozíciókat akartak elfoglalni, így lehetővé téve a szerbek számára, hogy visszafoglalják régi pozícióikat, ezért engedélyezte a második fázis végrehajtását, ami azt jelentette, hogy az UNPROFOR csapatok a horvátok mögé vonulnak át.[35]

A határidő lejártakor a kanadai erők megkísérelték átkelni a horvát vonalakon, de egy elaknázott és jól védett útakadály megállította őket. Calvin az útlezárással a háttérben rögtönzött sajtókonferenciát tartott, és azt mondta az újságíróknak, hogy a horvát erőknek nyilvánvalóan rejtegetnivalójuk van.[34] A horvát főparancsnokság, miután rájött, hogy a készülő nemzetközi botrány megoldása a kezükben van, gyorsan visszavonultak a szeptember 9-én tartott állásaikba. A visszavonulás végül szeptember 17-én 18:00-ig megtörtént, így az offenzíva véget ért.

Az előrenyomuló kanadai erők felfedezték, hogy a horvát hadsereg szinte az összes szerb tulajdonú épületet lerombolta, és a földdel tette egyenlővé. Az égő romok között 16 megcsonkított holttestet találtak.[34] A kanadaiak arra számítottak, hogy sok túlélőt találnak az erdőben rejtőzködve, de élő szerbet nem találtak. Mivel sebészeti gumikesztyűk borították a területet, Calvin arra a következtetésre jutott, hogy tisztogatási műveletet hajtottak végre.[3] Az ENSZ vizsgálata azonban arra utalt, hogy ezek a kesztyűk a halottakat és sebesülteket elszállító horvátok szokásos elővigyázatossági intézkedései is lehettek. A kanadai katonák fényképein is látható volt, hogy sebészeti kesztyűt használtak.[37] Mindent rögzítettek és átadták a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICTY). Az ICTY 2001-ben vádat emelt Ademi ellen, emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolva,[34] de végül felmentették.[38]

1998. április 27-én Calvin arról számolt be, hogy „a horvátok azt közölték, hogy 27 katonájuk (az ő) harccsoportjával vívott összecsapások során a 14 napos (sic!) medaki tűzharcban meghalt vagy megsebesült.” Ugyanezen jelentés szerint a tűzpárbaj kezdetén négy kanadai sebesült meg, hét francia katona az aknáktól sérült meg. Ugyancsak az aknáktól három francia páncélos szállítójármű és egy markológép veszett oda, továbbá egy kanadai meghalt és további kettő megsérült dzsipjüknek és egy szerb teherautóval történt ütközésében. Calvin jelentése nem azonosítja a horvát baleseti jelentést vagy annak forrását.[39] Különféle kanadai források (Ottawa Citizen, Tested Mettle, Chances for Peace) 27-30 horvát katonáról beszélnek, akik a kanadai békefenntartókkal való állítólagos összecsapásban haltak meg. Ennek a számnak a forrása a jelek szerint a Horvát Rádió és Televízió által közzétett információ, valamint az általa sugárzott videófelvételek voltak. „Emberi veszteségek a Medaki zseb hadműveletben” című tanulmányában Miroslav Međimorec szerző azt állítja, hogy átkutatta a Horvát Rádió és Televízió teljes archívumát, de nem találta meg az állítólagos felvételt, illetve a közölt szám forrását. Azt is lehetségesnek tartja, hogy a felvétel már nem létezik.[40]

A háborús bűnök kivizsgálása[szerkesztés]

Az ENSZ azonnal vizsgálatot indított a medaki események ügyében, de a feladatot nehezítette a kivonuló horvátok által végzett módszeres pusztítás. Az ENSZ-erők megállapították, hogy az összesen tizenegy faluban és falucskában (az incidensről készült hivatalos kanadai tanulmány szavaival élve) „a Medaki zseb minden egyes épületét a földdel tették egyenlővé”.[3] Az UNPROFOR egységei a hadműveletet követően 18 holttestet találtak. A horvát hatóságok további 64 holttestet adtak át, amelyeket állításuk szerint a hadműveleti zónában találtak meg, és amelyeket a szerb hatóságoknak adtak át. A vizsgálat megállapította, hogy a katonai státusz meghatározását bonyolító egyik tényező az volt, hogy sok civil katonai ruházatot, sok helyi katona pedig polgári ruhát viselt. A horvátok azt állították, hogy két idős nő halt meg a támadás során. Azt mondták, hogy az egyik a légvédelmi üteg működése közben halt meg, a másik pedig, hogy elkerülje az elfogást gránáttal robbantotta fel magát. Az ENSZ 1994-es jelentésében elutasította ezeket az állításokat.[37] azonban a 2006-os Norac-Ademi per több szemtanúja részletesen leírta, hogy a gránátos incidens hogyan történt.[36]

A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) nyomozói megállapították, hogy legalább 100 szerbet öltek meg jogellenesen, mások pedig súlyos sérüléseket szenvedtek; sok áldozat nő és idős ember volt. 29 kivégzett szerb civil személyt, valamint öt szerb katonát azonosítottak, akiket elfogtak vagy megsebesítettek. Feltételezték, hogy többen is meghaltak, de a holttesteket állítólag a horvátok elvitték vagy megsemmisítették.[3] Ezenkívül, hogy a területet lakhatatlanná tegyék a szerbek tulajdonában lévő ingatlanokat szisztematikusan kifosztották és megsemmisítették. Személyes tárgyakat, háztartási cikkeket, bútorokat, lakásfelszereléseket, haszonállatokat, mezőgazdasági gépeket és egyéb berendezéseket zsákmányoltak vagy semmisítettek meg, a kutakat pedig használhatatlanná tették. Becslések szerint 164 ház és 148 istálló és melléképület égett le vagy robbant fel. A Norac-Ademi perek több szemtanúja szerint egy nőt karóba húztak.[41][42] A tanúk szerint a pusztítás nagy része a tűzszünet aláírása és a kivonulás befejezése közötti 48 órán belül történt.[43] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma azt állította, hogy a horvát erők 11 szerb falut pusztítottak el, és legalább 67 embert, köztük civileket öltek meg.[44]

A horvát hadsereg több tagját később háborús bűnökkel vádolták meg. A legmagasabb rangú vádlott Janko Bobetko tábornok volt. Az ICTY 2001-ben háborús bűnökkel vádolta meg,[5] de meghalt, mielőtt az ügy bíróság elé került volna, és ennek következtében a tárgyalást törölték.[45]

A tágabb terület a Gospići Katonai Körzet fennhatósága alá tartozott, amelyet akkoriban Rahim Ademi dandártábornok irányított. Az ICTY ellene is vádat emelt, és 2001-ben Hágába szállították. 2004-ben Mirko Norac tábornok ellen – aki már 12 éves börtönbüntetését töltötte Horvátországban a gospići mészárlásban játszott szerepéért – szintén vádat emeltek és átszállították Hágába. A két ügyet 2004 júliusában összevonták, és 2005 novemberében a Nemzetközi Törvényszék beleegyezett a horvát kormány kérésébe, hogy az ügyet küldjék vissza Horvátországba, hogy a horvát bíróság előtt tárgyalják.[46]

Mirko Norac és Rahim Ademi pere 2007 júniusában kezdődött a zágrábi megyei bíróságon, és 2008 májusában elsőfokú ítéletet született, amelyben Noracot bűnösnek találták, és hét év börtönbüntetésre ítélték, míg Ademit felmentették[38] azon az alapon, hogy másik, párhuzamos parancsnoki alárendeltségbe tartozott.[47] A fellebbezés után a Horvát Legfelsőbb Bíróság 2009 novemberében hozta meg ítéletét, amely megerősítette a korábbi ítéletet, de egy évvel enyhítette Norac büntetését. A végső fellebbezéseket 2010 márciusában elutasították. A folyamatot az ICTY ügyésze számára az EBESZ zágrábi irodája követte nyomon.[48][49][50]

A horvát 9. gárdadandár volt tagjai Velibor Šolaja[51] és Josip Krmpotić[52] szintén háborús bűnösnek találtattak a Medaki zsebben történt bűncselekmények elkövetésében. Šolaját civilek meggyilkolásáért öt év börtönbüntetésre ítélték, Krmpotićot pedig a Gospić környéki szerb tulajdonban lévő házak felgyújtásában és lerombolásában találták bűnösnek, amiért három év börtönbüntetést kapott.[53] Josip Mršić pere még folyamatban volt,[54] bár ő beismerte, hogy 2014-ben megölt egy idős civil nőt.[55]

Következmények[szerkesztés]

Az offenzíva után a környék falvainak nagy része elpusztult és elnéptelenedett. A régió még ma is nagyrészt elhagyatott, bár néhány szerb azóta visszatért falujába.[56] A régió a háború végéig gyakorlatilag semleges övezet maradt a harcoló felek között. A horvát hadsereg 1995. augusztus 4-én a Vihar hadművelet során foglalta vissza, amely a magát önhatalmúlag kikiáltó Krajinai Szerb Köztársaság vereségével végződött. Az offenzíva a horvát hadsereg parancsnoki, irányítási és kommunikációs összeköttetéseiben is súlyos hiányosságokat tárt fel, amelyek már az év elején a Maslenica hadművelet során is problémát jelentettek.

A hadművelet komoly politikai nehézségeket okozott a horvát kormánynak, amelyet Medaknál tett lépései miatt külföldön keményen kritizáltak. A háborús bűnökkel kapcsolatos, jól ismert vádak, valamint a boszniai muszlim-horvát vérontás Horvátország nemzetközi hírnevének is súlyos lerontásához vezettek; külföldön sok helyen úgy tekintették az országot, mint aki áldozatból agresszorrá vált.[57][58]

A hadművelet során elkövetett háborús bűnök az UNPROFOR hitelességét is rontották, hiszen erői annak ellenére sem tudták ezeket megakadályozni, hogy a közelben tartózkodtak. Butrosz Butrosz-Gáli, ENSZ főtitkár elismerte, hogy: „Az 1993. szeptember 9-én a horvátországi Medak zsebben lerombolt három falu, az UNPROFOR által a horvát erők kivonásának biztosítása érdekében tett határozott fellépés ellenére, tovább növelte a szerbek bizalmatlanságát az UNPROFOR-ral szemben, és megerősítette elutasításukat. Az Egyesült Nemzetek békefenntartó tervében előírt leszerelés megtagadása viszont megakadályozta az UNPROFOR-t abban, hogy a terv más lényeges elemeit végrehajtsa, különösen a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek biztonságos visszatérésének feltételeit származási helyükre.”[59]

A Medaki zsebben végzett tevékenységéért a „Patricia hercegnő” kanadai könnyűgyalogos dandár 2. zászlóaljának harci csoportja később az UNPROFOR Főparancsnokság dicséretében részesült, első kanadai egységként, amely valaha is megkapta ezt a dicséretet.[60][61]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nacional, 11 December 2002.Canadian military faces scandal Archiválva 2008. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.: The official records in the Defence Ministry refer to a total of 10 dead and 84 injured among the Croatian soldiers and police throughout the entire operation against Serbian forces from 9–17 September 1993
  2. ↑ "Testimony to the Standing Committee on National Defence and Veterans Affairs Archiválva 2006. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.", 27 April 1998
  3. ↑ a b c d e f Lee A. Windsor: The Medak Pocket. Conference of Defense Associations Institute. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
  4. ↑ Ozren Žunec: Rat u Hrvatskoj 1991–95, Part II (horvát nyelven), 1997. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ a b Carla Del Ponte: Indictment. The Prosecutor of the Tribunal against Janko Bobetko. ICTY, 2002. augusztus 23. (Hozzáférés: 2012. december 16.) „During the Medak Pocket operation at least 100 Serbs including 29 local Serb civilians were unlawfully killed and others sustained serious injury. Many of the killed and wounded civilians were women and elderly people. Croatian forces also killed at least five Serb soldiers who had been captured and/or wounded. Details of some of the killed 29 civilians and 5 soldiers hors d'combat are contained in the First Schedule to the indictment.”
  6. ↑ „Canada honours its heroes of Balkan battle”, Globe and Mail, 2002. december 2. (Hozzáférés: 2008. június 1.) 
  7. ↑ ENSZ Biztonsági Tanács 1992. évi 743. határozata
  8. ↑ Bobetko, Janko. Sve moje bitke. Zagreb: Self-published, 379. o. (1996). ISBN 953-97002-0-5 
  9. ↑ a b c Consolidated Indictment. The Prosecutor v. Rahim ADEMI and Mirko NORAC. International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia, 2004. május 27. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
  10. ↑ Marcus Tanner, Croatia: A Nation Forged in War, 291. o. Yale University Press, 1997
  11. ↑ Despot, Zvonimir. Medački džep 1993.. Večernji list, 12–13. o. (2012). ISBN 9789532801309 
  12. ↑ Zločin u Medačkom džepu. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  13. ↑ Despot, 14-15 
  14. ↑ „VIDEO: Zapovjednik je vikao: 'Četvrti je ranjen, prvi je već mrtav, nemojte ulaziti...'”, Večernji list, 2019. szeptember 9. (Hozzáférés: 2021. október 22.) (horvát nyelvű) 
  15. ↑ a b To The Brink: Operation "Medak 93" September 1993, .html Balkan Battlegrounds. Központi Hírszerző Ügynökség, 269. o. (2002. május 1.) 
  16. ↑ USJP "RODA" - Naslovna. www.usjp-roda.com.hr . (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  17. ↑ Zločin u Medačkom džepu. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  18. ↑ SVK Strategy and Doctrine, Balkan Battlegrounds. CIA, 271–272. o. 
  19. ↑ CROATIA HUMAN RIGHTS PRACTICES, 1993. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. április 5.)
  20. ↑ Posljednji let Osvetnika Vukovara: "Išli smo u borbenu zadaću. Zadnje što je rekao bilo je 'vođo pogođen sam'" (horvát nyelven). Dnevnik.hr . (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  21. ↑ a b David C. Isby, Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995, p. 269
  22. ↑ Ivanković, Davor. „Croatia Lost Eight MiG 21s. Three Were Lost In War, Five During Exercises”, Večernmji list, 2017. március 19. (Hozzáférés: 2020. július 5.) (horvát nyelvű) 
  23. ↑ „Final Flight of Vukovar Avenger: "We Went to a Combat Mission. Last Thing I Heard Was: Leader; I've Been Hit".”, Dnevnik.hr, 2019. szeptember 15. (Hozzáférés: 2020. július 5.) (horvát nyelvű) 
  24. ↑ Sekulić, Milislav. Knin je pao u Beogradu. Bad Wilbel: NIDDA Verlag GmbH, 73–74. o. (2000) 
  25. ↑ „Stipetić: Nikada nikome nisam rekao da laže o događajima u Gospiću” (Hozzáférés: 2017. május 3.) (horvát nyelvű) 
  26. ↑ Tested Mettle: Canada's Peacekeepers at War, Scott Taylor és Brian Nolan (Esprit de Corps Books, 1998), p. 124
  27. ↑ Miškulin, Ivica. Imas puska, imas pistol? : o mirovnim operacijama Ujedninjenih naroda u zapadnoj Slavoniji. Slavonski Brod: Hrvatski institut za povijest Slavonije, Srijema i Baranje, 91–130. o. (2014). ISBN 9789536659876 
  28. ↑ Predstavljanje knjige "Imas puska, imas pistol?". Youtube . [2022. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 7.)
  29. ↑ Water Conflict Chronology. Pacific Institute, Oakland, California. [2009. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 16.)
  30. ↑ James Gow. The Serbian Project and Its Adversaries, 157. o. (2003). ISBN 9781850656463 
  31. ↑ Tom Wilkie. „Unsung army officer saved 20,000 lives”, The Independent , 1995. szeptember 16.. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 1.) 
  32. ↑ „Petnaesta obljetnica operacije Peruča – Spriječena katastrofa”, Hrvatski vojnik , Horvát Védelmi Minisztérium, 2007. február 1.. [2011. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. január 24.) (horvát nyelvű) 
  33. ↑ a b Maloney, Sean: Canadians at Medak Pocket Fighting for Peace. Chances for Peace: The Canadians in UNPROFOR 1992–1995. Vanwell. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 27.)
  34. ↑ a b c d Michael Snider. „FIREFIGHT AT THE MEDAK POCKET”, MacLeans Magazine, 2002. szeptember 2.. [2022. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. december 27.) 
  35. ↑ a b Miroslav, Međimorec (2004. március 1.). „UNPROFOR - Kanadsko-francuska uloga - Nepostojeća bitka” (horvát nyelven). National Security and the Future 5 (1–4). ISSN 1332-4454.  
  36. ↑ a b Zločin u Medačkom džepu. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  37. ↑ a b Medak Investigation, United Nations - Security Council S/1994/674/Add.2 (Vol. I), 28 December 1994
  38. ↑ a b Croatia jails war crimes general. BBC News, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2008. augusztus 12.) „Hét év börtönbüntetésre ítélték, mert 1993-ban nem akadályozta meg, hogy katonái szerbeket gyilkoljanak és kínozzanak. A vádirat 28 civil és öt fogoly meggyilkolását tartalmazta. Néhány áldozatot megkínoztak, mielőtt megölték őket.”
  39. ↑ Standing Committee on National Defence and Veterans Affairs, Minutes – Evidence. House of Commons of Canada, 1998. április 27. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  40. ↑ Miroslav, Međimorec (2004. március 1.). „Ljudski gubitci u operaciji Medački džep - navodne žrtve - ratne zločine” (horvát nyelven). National Security and the Future 5 (1–4). ISSN 1332-4454.  
  41. ↑ Zločin u Medačkom džepu. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  42. ↑ Goldstein, Ivo. Hrvatska povijest (croatian nyelven). Zagreb: Novi liber, 464. o. (2013). ISBN 978-953-325-034-2 
  43. ↑ Final Report of the United Nations Commission of Experts Established Pursuant to Security Council Resolution 780 (1992). International Institute of Higher Studies in Criminal Sciences, 1994. december 28. [2016. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
  44. ↑ CROATIA HUMAN RIGHTS PRACTICES, 1993. hri.org. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  45. ↑ Trial Chamber II: Order Terminating Proceedings Against Janko Bobetko. Case No. IT-02-62-I. ICTY, 2003. június 24. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
  46. ↑ CT/MO/1015e – RAHIM ADEMI AND MIRKO NORAC CASE TRANSFERRED TO CROATIA. pub, 2005. november 1. [2008. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 12.) „Today, 1 November 2005, the Rahim Ademi and Mirko Norac case was officially transferred to the Republic of Croatia by the ICTY. This is the first case in which persons already indicted by the Tribunal have been referred to Croatia. It is the only case, out of 10, that the Tribunal's Prosecution has requested be transferred to Croatia.”
  47. ↑ Telegram.hr: bi-na-njoj-zavrsio-da-je-bilo-pravde/ Tábornok Ademi je skinut s američke 'crne liste', poručio je da nikada na njoj ne bi završio da je bilo pravde (horvát nyelven). Telegram.hr . (Hozzáférés: 2021. október 23.)[halott link]
  48. ↑ Status of Transferred Cases | International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia. www.icty.org . (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)
  49. ↑ http://www.icty.org/x/file/Outreach/11bisReports/11bis_norac_ademi_progressreport_18th.pdf
  50. ↑ Archivált másolat. [2022. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 27.)
  51. ↑ „Velibor Šolaja osuđen na pet godina zbog ubojstva starice u Medačkom džepu - Dnevnik.hr”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. július 7.) 
  52. ↑ „Josip Krmpotić osuđen na tri godine zatvora zbog ratnog zločina nad civilima” (Hozzáférés: 2017. július 7.) (horvát nyelvű) 
  53. ↑ Vijesti .hr, Video: Krmpotiću 3 godine zatvora za Medački džep: 'Meni je bilo naređeno paliti srpske kuće', <http://www.vijesti.rtl.hr/video/vijesti/128855/krmpoticu-3-godinecu-zatvora-za-medacki-dzep-meni-je-bilo-naredjeno-paliti-srpske-kuce/>. Hozzáférés ideje: 2017-07-07
  54. ↑ Zločin u Medačkom džepu (opt. Josip Mršić) - DOCUMENTA. www.documenta.hr . [2017. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 7.)
  55. ↑ „ŠOKANTAN OBRAT Bivši vojnik priznao: 'Dosta mi je ove agonije. Svi ovi ovdje lazu. Ja sam je ubio!'”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. július 7.) (angol nyelvű) 
  56. ↑ "Memories live on for Croatia's victims", BBC News, 23 October 2002
  57. ↑ Ivo Bicanic, "Croatia", in Balkan Reconstruction, p. 168. Routledge, 2001
  58. ↑ Adam LeBor, Milosevic: A Biography, p. 224. Yale University Press, 2004
  59. ↑ UN Secretary-General, Report S/1994/300, 16 March 1994
  60. ↑ Princess Patricia's Canadian Light Infantry (PPCLI). ppcli.com. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  61. ↑ Services, Government of Canada, Office of the Secretary to the Governor General, Information and Media: Commander-in-Chief Unit Commendation. gg.ca. (Hozzáférés: 2017. február 8.)

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Medak Pocket című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Medaki_zseb_hadművelet&oldid=26907549”