Počitelj (Gospić)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Počitelj
Pocitelj, Croatia.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségGospić
Jogállás falu
Irányítószám 53205
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség
  • 14 fő (2001)
  • 4 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság569 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Počitelj (Horvátország)
Počitelj
Počitelj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 27′ 30″, k. h. 15° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 27′ 30″, k. h. 15° 27′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Počitelj témájú médiaállományokat.

Počitelj falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 12 km-re, közúton 20 km-re délkeletre a Likai karsztmező nyugati szélén, a Gospićot Gračaccal összekötő 50-es számú főúttól 5 km-re délnyugatra fekszik. A falu Velebit alatti része bővelkedik nagy vízhozamú forrásokban, melyek közül a legjelentősebbek a Bungrovac, a Kipilo, a Muratovača, az Odušivo vrelo, a Studeno vrelo, a Suvaja, a Krivajica, a Mliništa, a Točak, a Crno vrelo, a Bijelo vrelo és mások. Ezek közül több sohasem szárad ki. A legérdekesebb közülük a Kipilo, amely nyáron alig csörgedezik, de az év többi szakában akkora a vízhozama, hogy teljesen kitölti a medrét.

Története[szerkesztés]

A falutól délnyugatra, Vuksani településrész felett emelkedő magaslaton romok láthatók, Počitelj (más néven Vuksan) középkori várának romjai. Počitelj vára a középkori Lika egyik legjelentősebb helye volt. Ismert, hogy IV. Béla magyar király 1263-ban itt tanácskozott a Mogorović nembeli Petar Tolimirović likai ispánnal. Ekkor említik először „Pochitel” alakban. A név a latin „citattella” (fellegvár) horvátosodott változatából (čitelj) származhat, melyhez az alatt jelentésű „pod” elöljárószó járult. A király a Lika megye végében lévő korábbi megyeszékhelyet, szerette volna a megye közepére áttenni. Ennek érdekében a megye északnyugati részén lévő birtokait elcserélte Tolimirović itteni birtokaira, majd a Vuksani feletti 741 méter magas Gradina hegyen várat kezdett építeni. A vár a 13. század végére épült fel. Alatta fejlődött ki egy nagyobb előváros, ahol kereskedők és kézművesek éltek, míg a várjobbágyok és szolgálónépek a közeli falvakban épített házakban laktak. Ez akkoriban teljesen szokványos volt. Počiteljtől délkeletre feküdt Kukljić ahol a Mogorović család leszármazottai laktak, erődített udvarházuk a Lika partján állt. Počitelj vára 1332-ben Gjuro Vlatković tulajdona, majd 1345-ben Ivan Nelipić cetini grófé, 1371-ben pedig Bellanti Péter buskai és počitelji grófé. A horvát főurak Mária magyar királynő elleni lázadása idején a vár ura Palizsnai János vránai perjel volt. 1387-ben a királynő hű, magyar főurakat is ebben a várban tartották fogságban. Végül Zsigmond király híve, Frangepán V. János gróf ostrom alá fogta a várat, majd kiéheztetéssel kikényszerítette átadását. Ezután 1393-ban az itteni fogságból kiszabadult korbáviai Kurjákovics grófok szerezték meg a várat és megtartották egészen 1527-ig, amikor török kézre került. 1449-ben jelentős vásárhelyként említik. 1577-ben megemlítik, hogy várában török őrség van. A török kiűzése (1689) után pravoszláv vallású vlachokkal telepítették be, akik 1725-ben felépítették a Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt templomukat. 1857-ben 1340, 1910-ben 1548 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosainak 96 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1993. szeptember 9. és 17. között a horvátok „Medački džep” (Medaki zseb) fedőnevű ellencsapásakor teljesen lerombolták, lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 4 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.340 1.505 1.432 1.550 1.674 1.548 1.594 1.626 1.143 1.008 800 640 426 307 14 4

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Vuksani nevű településrész feletti 741 méter magas hegyen találhatók Počitelj (más néven Vuksan) középkori várának romjai. A vár szerkezete Ivan Devčić horvát történész és publicista 20. század eleji leírásából ismert. Eszerint a vár legjelentősebb objektum a hegy csúcsán elhelyezkedő lakótorony volt, melyet fal övezett feltehetően egy kaputoronnyal. A lakótorony a legnagyobb méretű volt az akkori Horvátország és Szlavónia területén. Másik jelentős épülete a szintén fallal övezett várpalota volt. A vár területét egy szakadék vágta ketté, amelyen át híd ívelhetett át. A 20. század elején még a nagyobbik épület nyílászáróinak maradványai felismerhetők voltak. Az építmény falai belülről már elpusztultak, de kívülről még 8 m magasan álltak. Az épület közelében mintegy 4 méternyi távolságra, Devčić egy ciszternát is látott. A nagy épület mellett egy kisebb építmény maradványai is látszódtak. A védőfal a kisebb épülettől húzódott nyugati irányba a nagyobb épületig. A falak itt egy udvart határoltak. A harmadik épület maradványai az északi fal előtt voltak. A Devčić által közölt adatokat, a közelmúlt háborús cselekményei miatt, nem lehetett ellenőrizni, mivel a vár környéke alá van aknázva, így megközelítése életveszélyes.
  • Innen származik az az 1393-ban kelt okirat, amely a legrégibb glagolita gyorsírást tartalmazza.
  • A Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1725-ben épült. 1949-ben Vízkereszt idején lebontották. Pakókiájához Sitnik, Njegovani és Ljubojevići tartoznak.
  • A történeti források a falutól délkeletre egy Szent János tiszteletére szentelt templomot és ferences kolostort említenek. A templom és a kolostor a Velebit északi oldalán egy hegyen állt. Ezt a helyet azóta is Sveti Ivan na Gorinak nevezik. A nép emlékezetében zarándokhelyként őrződött meg, ahova minden évben összegyűlnek a likai horvátok. A közeli forrásnak a néphit csodatevő erőt tulajdonít, mellyel a szemet megmosva a vakok visszanyerik látásukat. Ismert, hogy ezen a helyen a likai horvátok a likai szerbekkel is találkoztak, akik egykor szintén elzarándokoltak ide.

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Ivan Devčić: Bartak-grad i Počitelj-grad; Prosvjeta, 1907.

Jegyzetek[szerkesztés]