Zalužnica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zalužnica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségVrhovine
Jogállás falu
Irányítószám 53223
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség220 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság502 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalužnica (Horvátország)
Zalužnica
Zalužnica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 51′ 30″, k. h. 15° 21′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 51′ 30″, k. h. 15° 21′ 15″

Zalužnica falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Vrhovinéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Otocsántól légvonalban 9 km-re, közúton 10 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re nyugatra az Otocsánból Korenicára vezető 52-es számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Zalužnica területe már az i. e. 1400 körüli időben a középső és a késő bronzkor idején is lakott volt. A Vatinovac hegy alatti Bezdanjača barlangban a falutól 4 km-re keletre emberi maradványokat és használati tárgyakat találtak. A barlang két részből állt. Egyik része lakóhely céljára, a másik temetkezésre szolgált. Ez az egyik legnagyobb barlangi temető a Lika területén több mint 250 csontvázzal. A falu területe a horvát királyok idejében a legősibb horvát megyéhez, Gackához tartozott. A 13. század végétől a Frangepánok uralma alá került. 1449-ben a család birtokainak megosztásakor ezt a területet Frangepán Zsigmond kapta. 1663. szeptember 16-án a Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf vezette négyezer fős horvát sereg a mai Zalužnicánál egy hegyszorosban nagy küzdelemben aratott győzelmet Ali pasa mintegy nyolcezer fős serege felett. A török vesztesége 2700 halott és 370 fogoly volt, a többieket kiűzték az országból. A győzelem jelentőségét fokozza, hogy a török ezután már nem kísérletezett a Gacka vidékének elfoglalásával. A biztonságossá vált területre megkezdődhetett a lakosság betelepítése. A falu lakói a 17. században a török által elfoglalt területekről betelepített pravoszláv vallású vlachok leszármazottai, akik 1800 után szerbeknek nyilatkoztatták ki magukat. 1770-ben felépítették itteni templomukat. A katonai határőrvidék megszüntetése után a nagy területű Vrhovine község része lett, melyhez a Plitvicei-tavak vidéke is hozzá tartozott. A falunak 1857-ben 994, 1910-ben 1160 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben alakult meg újra az önálló Vrhovine község, melynek Zalužnica is része lett és amelynek szerb lakossága még ez évben a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. A harcok során az otocsáni 133. brigád 19 horvát katonája esett el a falu közelében. Tiszteletükre a faluban emlékművet állítottak. A falunak 2011-ben 220 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
994 1.116 1.065 1.120 1.141 1.160 1.198 1.159 902 872 791 717 571 518 98 220

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1770-ben épült. A II. világháború idején súlyosan megrongálódott. 1987-ben megújították. Zalužnica parókiájához tartoznak még Čelina, Brakusova Draga és Podhum települések.
  • A templom mögött található a részben turisták számára is járhatóvá tett "Pećina"-barlang. A barlang bejáratát természetes kövekből rakták ki és a száraz időszakban júniustól novemberig látogatható. A bejárattól könnyen lehet lejutni a mintegy száz méter mélységben levő barlangi tóhoz. A tavat régen a falusiak állandó vízforrásként használták, vize ma is iható. Késő ősztől nyár elejéig tartó csapadékos időszakban a tó vízszintje megemelkedik és a bejáraton átömölve mintegy öt kilométer hosszú patak lesz belőle, amely a szomszédos Sinacnál ömlik a Gacka folyóba.
  • A falutól 4 km-re keletre Vrhovine irányában található a Bezdanjača barlang, ahol bronzkori emberi maradványokat és használati tárgyakat találtak. A barlang két részből állt. Egyik része lakóhely céljára, a másik temetkezésre szolgált. Az ember akkor már szelídített állatok (szarvasmarhák, juhok, kecskék, kutyák) között élt és gabonát termesztett. A leletek betekintést nyújtanak az akkor itt élt emberek életébe, akik a térség őslakosságának az illíreknek az elődei voltak
  • A honvédő háború horvát áldozatainak emlékműve.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]