Aleksinica
| Aleksinica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Gospić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53212 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 105 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 575 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 38′ 28″, k. h. 15° 15′ 04″44.641111°N 15.251111°EKoordináták: é. sz. 44° 38′ 28″, k. h. 15° 15′ 04″44.641111°N 15.251111°E | |
 | |
Aleksinica falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Gospićtól légvonalban 14 km-re közúton 17 km-re északnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A középkorban valahol a mai falu területén az Oteš és az Ostrovic dombok között feküdt Potorjan falu. A 12. században ide az újonnan épített várba helyezték át az egyik legrégibb horvát közigazgatási egység, a már 1071-ben említett bužanai zsupánság székhelyét. Aleksinica egyik részét ma Gradinának hívják ahol a középkori épületek alapfalai még láthatók. Ez alatt fejlődött ki egy kereskedelmi központ, amely akkoriban Lika e részének legnagyobb vásáros helye volt. A középkori település nevét feltételezhetően a "pod tornjem" (torony alatt) kifejezésből kapta. A korabeli források szerint Potorjan 1480-ra már elpusztult. Lakóit talán pestis pusztíthatta el, mert valószínűtlennek tűnik hogy az egész település egy csapásra vált lakatlanná. A késő középkorban Potorjan mellett állt a Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplom, amely körül létesült falu a templom védőszentje után a Marinci nevet kapta. Ebben a faluban 1411-ben ispotályt alapítottak, mely Szent Mária Magdolna nevét viselte. Potorjántól Marincin és a Velebit-hegységen át ősi kereskedelmi út vezetett a tengerpartra az ősi Bagra. Potorjánban a távoli országokba szánt kereskedelmi áruk raktára volt. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek. 1696-ban felépítették Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomukat. Anyakönyveit 1790-óta vezetik. A falunak 1857-ben 681, 1910-ben 393 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 169 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 681 | 0 | 0 | 569 | 735 | 393 | 295 | 500 | 669 | 586 | 481 | 457 | 272 | 258 | 220 | 169 |
(1869-ben és 1880-ban lakosságát Donje Pazarište és Vaganac népességéhez számították)
Nevezetességei
[szerkesztés]Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1696-ban épült. A templom kissé kiemelkedő helyen áll. Nyugat-keleti tájolású, egyhajós, téglalap alaprajzú épület, keskenyebb téglalap alakú szentéllyel, a szentély mellett sekrestyével és a főhomlokzat feletti oromzatra épített harangtoronnyal. A főhomlokzatot egy központi sekély rizalit hangsúlyozza, amelyben a templom főbejárata található és amely a harangtoronyban folytatódik. Tiroli eredetű neo stílusú berendezése van. Főoltára Keresztelő Szent János, mellékoltárai Jézus Szentséges Szíve, Szűz Mária és Szent Illés próféta tiszteletére vannak szentelve. A templom belseje festett. A plébániaház a templom közelében álló L alaprajzú épület, a 18. század utolsó negyedének krajinai építészeti stílusában épült. Az épület romos, a plébánia szolgálatát Klanacról látják el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3776.
Források
[szerkesztés]- Gospić város hivatalos oldala(horvátul)
- Gospić turisztikai irodájának honlapja[halott link](horvátul)
- A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja(horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A likai térség várai (magyarul)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában (magyarul)
- Az udbinai plébánia honlapja Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
