Aleksinica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aleksinica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségGospić
Jogállás falu
Irányítószám 53212
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 169 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság575 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aleksinica (Horvátország)
Aleksinica
Aleksinica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 38′ 20″, k. h. 15° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 38′ 20″, k. h. 15° 15′ 00″

Aleksinica falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 14 km-re közúton 17 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A középkorban valahol a mai falu területén az Oteš és az Ostrovic dombok között feküdt Potorjan falu. A 12. században ide az újonnan épített várba helyezték át az egyik legrégibb horvát közigazgatási egység, a már 1071-ben említett bužanai zsupánság székhelyét. Aleksinica egyik részét ma Gradinának hívják ahol a középkori épületek alapfalai még láthatók. Ez alatt fejlődött ki egy kereskedelmi központ, amely akkoriban Lika e részének legnagyobb vásáros helye volt. A középkori település nevét feltételezhetően a "pod tornjem" (torony alatt) kifejezésből kapta. A korabeli források szerint Potorjan 1480-ra már elpusztult. Lakóit talán pestis pusztíthatta el, mert valószínűtlennek tűnik hogy az egész település egy csapásra vált lakatlanná. A késő középkorban Potorjan mellett állt a Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplom, amely körül létesült falu a templom védőszentje után a Marinci nevet kapta. Ebben a faluban 1411-ben ispotályt alapítottak, mely Szent Mária Magdolna nevét viselte. Potorjántól Marincin és a Velebit-hegységen át ősi kereskedelmi út vezetett a tengerpartra az ősi Bagra. Potorjánban a távoli országokba szánt kereskedelmi áruk raktára volt. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek. 1696-ban felépítették Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomukat. Anyakönyveit 1790-óta vezetik. A falunak 1857-ben 681, 1910-ben 393 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 169 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
681 0 0 569 735 393 295 500 669 586 481 457 272 258 220 169

(1869-ben és 1880-ban lakosságát Donje Pazarište és Vaganac népességéhez számították)

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma 1696-ban épült. Főoltára Keresztelő Szent János, mellékoltárai Jézus Szentséges Szíve, Szűz Mária és Szent Illés próféta tiszteletére vannak szentelve. A templom belseje festett. A plébániaház romos, a plébánia szolgálatát Klanacról látják el.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]