Lun (Novalja)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lun
A luni Szent Jeromos plébániatemplom.
A luni Szent Jeromos plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségNovalja
Jogállás falu
Irányítószám 53291
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 307 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság91 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lun (Horvátország)
Lun
Lun
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 41′ 10″, k. h. 14° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 41′ 10″, k. h. 14° 45′ 00″
Lun weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lun témájú médiaállományokat.

Lun falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Novaljához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Pag-sziget felülről mutatóujjra emlékeztető legészakibb részén, Novaljától 18 km-re északnyugatra, a sziget északnyugati csúcsa közelében fekszik. Földrajzilag közelebb van Rabhoz, mint saját községközpontjához Novaljához. Bár határát szinte minden oldalról tenger veszi körül, maga a település légvonalban mintegy 300 méterre található a tengerparttól. A legközelebbi öblök a Furnje és a Veli Rakovac a Pagi-csatornában (Paski kanal), valamint a Njivina, Budunalva és a Krušvina amelyek a Kvarner-öbölben fekszenek. Lunon kívül a településhez több kisebb telep is tartozik, melyek némelyike több kilométer távolságra van. Közülük külön említésre méltó Tovarnele, amely a sziget legészakibb emberi települése, itt található Lun kikötője is. Nevét az olasz taverna szóból kapta, amely vendéglőt jelent. Valóban találhatók itt egy régi vendéglő maradványai, amely egyúttal a kalózok elleni védelmül is szolgált. További kis települései Gurijel, Dudići, Perićev Kanat, Gager, Jakišnica, Stanišće.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a régi dokumentumokban „Punta Loni” alakban szerepel, melyet a régi horvát lakosság "Koncilun" alakra fordított le. Ebből a „konci” a „konac” (vég) főnév képzett (locativus) alakja, a „lun” pedig a latin „leo, leonis” (oroszlán) főnévből való. Hasonló latin és olasz változatai vannak a sziget északi fokának a Lun-foknak: Punta Longa, Lunga, Lun.[2]

Története[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy nincs írásos forrás arra vonatkozóan, hogy 1653 előtt is élt volna itt állandó lakosság ennek több régészeti bizonyítéka is előkerült. Területén több helyen találtak római cseréptöredékeket. A Vidasi nevű helyen illír sírok és sírhalmok találhatók, melyekből feltárt ékszereket a novaljai városi múzeumban őrzik.[2] A történelemből ismert, hogy birtoklásáért évszázados küzdelem folyt Rab és Zára városok között, de egy időben még Osor is igényt tartott rá. IV. Krešimir horvát király 1071-ben miután Pag és Rab szigeteit elvette Velencétől Biogradban döntött a Rab és Zára közötti vitában és Lun egész területét Novaljával együtt Rab városának adta.[2] Addig az egész Pag-sziget a rabi püspökséghez tartozott, attól fogva viszont a szigetnek csak a Caskától (akkor még Cissa) nyugatra eső része maradt a fennhatósága alatt. Pag városa a sziget többi részével Zára uralma alá került. Lunt Krešimir idejétől fogva egészen 1992-ig Rabról igazgatták, akkor viszont átszervezték a horvát közigazgatást és létrehozták az önálló Novalja községet, melynek a sziget északnyugati részével együtt Lun is a része lett.[2] Lun első állandó lakója a Rabról érkezett velencei nemes Matteo Badurina volt, aki 1653-ban telepedett meg (valószínűleg a török elől menekülve) itt pásztorként és telepesként bérelt birtokán. A megállapodás szerint itteni jövedelméből adót kellett fizetnie Rab városának, amelyet a gabona jövedelmének negyedében és a szőlő jövedelmének hatodában állapítottak meg. Az adót nem a tényleges jövedelem, hanem egy külön bizottság becslése alapján kellett fizetni. A 19. század közepén a jövedelem becslése az aratás, illetve a szüret után egy közösségi szakértő feladata lett. Az összegyűjtött termést főként Rabon nyilvános árverésen értékesítették. Rab az úrbéri jogairól egészen 1944-ig nem akart lemondani, az úrbéri viszony megszűnését hivatalosan csak 1946-ban nyilvánították ki.[2]

A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Pag szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A luni katolikus plébániát 1870-ben alapította meg Ivan Josip Vitezić vegliai püspök, így az akkori luni káplán Matej Francetić (aki addig Novaljához tartozott) lett a település első plébánosa. Anyakönyveit (a születésieket már 1760-óta) 1815-ig Rabon, 1870-ig Novalján vezették.[3] A falunak 1857-ben 164, 1910-ben 429 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település közigazgatásilag 1992-ig Rabhoz tartozott, majd a horvát közigazgatás átszervezése után létrehozták az önálló Novalja községet, melynek a sziget északnyugati részével együtt Lun is a része lett. 2011-ben 307 lakosa volt, akik a olajbogyótermesztésből, turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
164 0 267 326 352 429 429 526 675 646 551 483 381 357 337 307
Tovarnele - Lun kikötője
A luni védett olajfaliget

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Lun ma elsősorban olajfáiról nevezetes, melyek közül a legöregebbek már néhány száz évesek, de van köztük olyan amelyet ezerötszáz évesre becsülnek. Ezért az olajfaligeteknek ezt a részét 1963-ban védetté nyilvánították. A luni védett, kőfallal bekerített olajfaliget ma mintegy négyszáz hektáron terül el és mintegy nyolcvanezer fából áll. Ezzel az ország legnagyobb olajfaligete, egyúttal a sziget egyik legszebb színfoltja. A fák magassága öttől nyolc méterig váltakozik, törzsük átmérője nyolcvan centiméter feletti.[6]
  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1895-ben kezdték építeni. Alapkövét október 20-án rakta le Ante Petriš plébános. A tulajdonképpeni építési munkák 1896. szeptember 24-én kezdődtek el. Az első szentmisét 1900 szentestéjén celebrálták benne. A templom egyhajós, hosszúsága 11,80 méter, szélessége 6,80 méter, presbitérium és sekrestye is épült hozzá. Felszentelését 1910. június 22-én Antun Mahnić krki püspök végezte. Egyetlen harangját elvitték beolvasztásra az I. világháborúba és csak az 1938. szeptember 13-án celebrált szentmise keretében kapott újra harangot a templom.[7]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született dr. Srećko Badurina (1930-1996) šibeniki püspök. 1955-ben Zárában szentelték pappá, 1965-ben teológiai doktor lett. 1988-ban II. János Pál pápa šibeniki püspökké szentelte, egyúttal hatszáz év után ő volt az első püspök akit a ferences harmadrend provinciája adott az egyháznak. A šibeniki Szent Jakab székesegyház sírboltjában nyugszik.[3]
  • Antun Badurina (1947), ferences harmadrendi szerzetes, egyházi író.[3]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]