Staro Selo (Otocsán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Staro Selo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségOtocsán
Jogállás falu
Irányítószám 53220
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség35 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság452 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Staro Selo (Horvátország)
Staro Selo
Staro Selo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 53′ 20″, k. h. 15° 14′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 53′ 20″, k. h. 15° 14′ 40″

Staro Selo falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zenggtől légvonalban 29 km-re, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 2 km-re, közúton 4 km-re északra a Mala Kapela és a Velebit-hegység között fekszik. Az egykor Vilićnek nevezett települést nyugatról és északról erdős magaslatok övezik, míg délről és keletről a Gacka folyó és a sommal és mogyoróval benőtt sziklás Vrčebrdo határolja.

Története[szerkesztés]

Staro Selót 1658-ban alapították a török által elfoglalt területekről betelepülő szerbek. Ebben az időben az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán volt. A Gacka völgyét a török nem szállta meg, de a határ a közelben a Korana mentén, majd Plaškitól a Jesenicától és Vrhovinétől délre délnyugati irányban a Velebit-hegységen át a tengerig húzódott. Bár e vidék nem volt megszállás alatt, nagyon gyakoriak voltak a török támadások. A térséget néhány vár, Otocsán, Prozor és Drenov Klanac védelmezte, melyekben állandó őrség volt elhelyezve. A falu alapító 13 család az idő során gyarapodott. 1830-ban már 358 lakosa volt. A "Zorišnjak" nevű magaslaton állt egykor egy Szentlélek tiszteletére szentelt templom, ma már csak az a kanyargós út látható, amely a templomhoz vezetett. A Vrčebrdo lejtőjén, ott ahol az út elhalad Stojan Milaković háza mellett a Bovan nevű szikla felé egy falazott építmény alapjai látszanak és cseréptöredékek is gyakran találhatók itt. A helyiek szerint itt is templom állt egykor, mivel azonban a Vrčedolban ókori japod temetkezéseket találtak sokkal valószínűbb, hogy a japodok építményeinek maradványai kerültek itt elő. A falu határában találhatók Vilić várának romjai. Feltárása megkezdődött, de a munkák 1991-ben a harcok miatt abbamaradtak. A hagyomány szerint mai Szent János templom közelében a „Crkvište” nevű helyen is egykor egy fatemplom állt, amely azonban leégett és a falu sokáig templom nélkül volt. Valószínűbb azonban, hogy a fatemplom a betelepüléstől a mai templom 1742-es felépüléséig állt.

1742-ben felépült a Keresztelő Szent János templom. A templom a homlokzatot, a harangtornyot és az alapokat kivéve fából épült. Fából épített ikonosztázán négy nagyon régi ikont őrzött, melyek valószínűleg még a régebbi templomból származtak. A templomtól északra és keletre feküdt a falu temetője. A 19. század közepére az épület már elég rossz állapotban volt. 1863-ban fából épített részeit lebontották és kőből építették újra. Új, bádoggal fedett tetőt is kapott, belül pedig kőlapokkal burkolták. A régivel azonos méretű új ikonosztáz készült felső részén a tizenkét apostol és a feszület ábrázolásával. A falunak 1857-ben 387, 1910-ben 423 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben a templom értékesebb liturgikus tárgyait és ikonjait Zágrábba vitték, ezek a háború után a zágrábi szerb múzeumba kerültek. A fiatalok közül a munkalehetőségek miatt sokan a közeli Otocsánba távoztak. Az egyházellenes hangulatban szóba került a templom lebontása is. Egy útjavító kampány alkalmával a körítőfalat lebontották, a régi sírköveket összetörték és ezzel a törmelékkel javították a faluban az utak minőségét. 1970-ben egy szélvihar ledöntötte a templom tornyát, mely a tető északi részére zuhant. Az épületet ekkor még kijavították, sőt 1991-ben teljesen megújították. Ez alkalommal új homlokzatot, új tetőt, új ablakokat kapott. Belül új mennyezetet építettek, újravakolták és kifestették. Az ikonosztázt is restaurálták.

1991 nyarán a szerbek és horvátok közötti frontvonal a falu közelébe került. A falu lakossága a krajnai szerbekre támaszkodott, akik innen is támadták az Otocsánt védő horvát erőket. Szeptember elején megkezdődtek a falu körüli összecsapások, a lakosság a biztonságosabb vidékekre menekült. November 3-án a horvát erők tüzérségi tűz alá vették a települést. Először a templomot érték gránáttalálatok, mely során az épület kigyulladt, majd harckocsikkal támadtak és a következő három napban az egész falut lerombolták. A falu szerb lakossága elmenekült, csak néhány harcoló fiatal és néhány idős ember maradt itt, akik közül többen a harcok áldozatai lettek. A falunak 2011-ben mindössze 35 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
387 425 447 351 400 423 394 387 314 309 267 248 187 153 17 35

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János (hram Sv. Jovana Krstitelja) tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomának romjai. A templomot 1742-ben építették, 1863-ban újjáépítették. 1990 és 1991 között teljesen megújították. 1991 őszén a horvát csapatok lerombolták. Ma tető nélkül, csupasz falakkal áll.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]