Sveti Rok (Lovinac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sveti Rok
Velebit Valley in Lika.JPG
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségLovinac
Jogállás falu
Irányítószám 53444
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 279 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság569 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sveti Rok (Horvátország)
Sveti Rok
Sveti Rok
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 21′ 40″, k. h. 15° 39′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 21′ 40″, k. h. 15° 39′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Rok témájú médiaállományokat.

Sveti Rok falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Lovinachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 30 km-re, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4 km-re, közúton 5 km-re délnyugatra a Likai karsztmező délkeleti részén, a Velebit-hegység déli vonulatának lábánál, az 1757 méter magas Vaganski vrh alatt, az A1-es autópálya és az 50-es számú főút között fekszik.

Története[szerkesztés]

Sveti Rok már a középkorban is lakott település volt, középkori templomának alapfalai a mai plébániatemplom alatt rejtőznek. A hódoltság idejében török falu volt a helyén, melyet 1689-ben a Marko Mesić pap vezette felkelők szabadítottak fel a török uralom alól. A lakosság nagyrészt elmenekült, így a térség újra néptelen maradt. Az újratelepítés első szervezője Marko Mesić volt aki 1691 és 1712 között lényegében teljesen újratelepítette a területet. A betelepített lakosságot főként a bunyevácok képezték akik a Tengermellék és Észak-Dalmácia területéről érkeztek. Plébániáját 1790-ben alapították, előtte egyházilag Gračachoz tartozott. 1789-ben megépült a dalmáciai főútvonal részeként Gospić-Lovinac-Gračac főút, amely a település határán haladt át. 1832-ben megépült a Sveti Rok – Mali Alan – Obrovac út is, mely akkoriban a legrövidebb összeköttetést biztosította Lika és Észak-Dalmácia között. Még ebben az évben postahivatal nyílt a településen, amely 1892-ig működött itt, amikor Lovinacra helyezték át. Népiskoláját 1854-ben alapították. 1857-ben 2145, 1910-ben 1728 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gračaci járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka horvát volt. A honvédő háború során még ez év júliusában bekerítették a szerb szabadcsapatok. Szeptembertől elkezdődtek a tüzérségi támadások és novemberre lényegében az egész települést lerombolták. Lakossága elmenekült. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án foglalta vissza. Plébániatemplomát 1999-ben építették újjá. A falunak 2011-ben 279 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.145 2.076 1.666 1.830 1.928 1.728 1.762 1.747 1.404 1.312 1.130 997 727 654 292 279

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1763-ban építették a török által lerombolt középkori templom helyén. Felszentelése 1804-ben volt. 1991-ben a szerbek teljesen lerombolták. 1999-re építették újjá és az év augusztus 16-án Szent Rókus ünnepén szentelte fel dr. Mile Bogović az akkori fiume-zenggi segédpüspök. A faluban minden év augusztus 16-án nagy ünnepséget tartanak istentisztelettel, mulatsággal, amelyen összegyűlnek az innen elszármazottak is. Ezt az ünnepet a helyiek Rokovonak nevezik.
  • A településről kapta a nevét az 5670 méter hosszú Sveti Rok alagút, amely az A1-es autópálya Velebit hegységen való átjutását segíti. Az építkezést 1993-ban kezdték el; a nyugati alagutat 2003. június 30-án, a keleti alagutat pedig 2009. május 30-án adták át.
  • A település palackozóüzeméről is nevezetes ahol az itteni ásványvizet a Sveti Rokot palackozzák.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]