Ponori

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ponori
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségOtocsán
Jogállás falu
Irányítószám 53225
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 87 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság471 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ponori (Horvátország)
Ponori
Ponori
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 52′ 00″, k. h. 15° 08′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 00″, k. h. 15° 08′ 30″

Ponori falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik

Fekvése[szerkesztés]

Zenggtől légvonalban 23 km-re, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re nyugatra a Mala Kapela és a Velebit-hegység között fekszik.

Története[szerkesztés]

A szerb többségű település a 17. század közepén keletkezett amikor a török elől menekülő pravoszláv vallású vlahokat telepítettek erre a vidékre. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni határőrezredhez tartozott. Az 1768-as összeírás szerint Ponorinak 31 háza volt. 1750-ben Mária Terézia a parókiával rendelkező nagyobb településeken, valamint a hozzájuk tartozó több mint harminc családos falvakban is engedélyezte templomok építését. 1772-ben felépült a falu temploma, majd 1800-ban a parókia épülete is. Ponorin kívül Goriće, Bjeljevina és Srpsko Polje (ma Hrvatsko Polje) tartoztak hozzá. Az első templom építésekor melléje hársfát ültettek, ami ma is áll. A régi parókia a mai helyén állt és 1879-ben egy ismeretlen eredetű tűzben leégett. A tűzben megsemmisültek a falu régi anyakönyvei. 1887-ben a régi fából épített templomot is lebontották annak rossz állapota miatt. A mai templom építése 1888-ban kezdődött. A falunak 1857-ben 659, 1910-ben 737 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a templom érintetlen maradt, a szerbek és horvátok egyaránt megvédték. A háború után a parókia épületében kapott helyet a falu alapiskolája. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A parókia épületét 1991 végén valaki szándékosan felgyújtotta. Ez volt a Gacka vidékének utolsó olyan pravoszláv parókiája ahol pópa is lakott. A falunak 2011-ben 87 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
659 853 849 694 703 737 579 552 487 446 350 341 274 258 111 87

Nevezetességei[szerkesztés]

Az Úr Feltámadása tiszteletére szentelt pravoszláv templomát 1888-ban építették a falu bejárata közelében a Švica-tó feletti Rudina-dombon. A templomot és a parókiát 1988 és 1991 között megújították.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]