Ponori
| Ponori | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Otocsán |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53225 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 42 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 471 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 52′ 09″, k. h. 15° 08′ 28″44.869173°N 15.140982°EKoordináták: é. sz. 44° 52′ 09″, k. h. 15° 08′ 28″44.869173°N 15.140982°E | |
 | |
Ponori falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik
Fekvése
[szerkesztés]Zenggtől légvonalban 23 km-re, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re nyugatra a Kis-Kapela és a Velebit-hegység között fekszik.
Története
[szerkesztés]A szerb többségű település a 17. század közepén keletkezett amikor a török elől menekülő pravoszláv vallású vlahokat telepítettek erre a vidékre. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni határőrezredhez tartozott. Az 1768-as összeírás szerint Ponorinak 31 háza volt. 1750-ben Mária Terézia a parókiával rendelkező nagyobb településeken, valamint a hozzájuk tartozó több mint harminc családos falvakban is engedélyezte templomok építését. 1772-ben felépült a falu temploma, majd 1800-ban a parókia épülete is. Ponorin kívül Goriće, Bjeljevina és Srpsko Polje (ma Hrvatsko Polje) tartoztak hozzá. Az első templom építésekor melléje hársfát ültettek, ami ma is áll. A régi parókia a mai helyén állt és 1879-ben egy ismeretlen eredetű tűzben leégett. A tűzben megsemmisültek a falu régi anyakönyvei. 1887-ben a régi fából épített templomot is lebontották annak rossz állapota miatt. A mai templom építése 1888-ban kezdődött. A falunak 1857-ben 659, 1910-ben 737 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a templom érintetlen maradt, a szerbek és horvátok egyaránt megvédték. A háború után a parókia épületében kapott helyet a falu alapiskolája. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A parókia épületét 1991 végén valaki szándékosan felgyújtotta. Ez volt a Gacka vidékének utolsó olyan pravoszláv parókiája ahol pópa is lakott. A falunak 2011-ben 87 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 659 | 853 | 849 | 694 | 703 | 737 | 579 | 552 | 487 | 446 | 350 | 341 | 274 | 258 | 111 | 87 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Az Úr Feltámadása tiszteletére szentelt pravoszláv templomát 1888-ban építették a falu bejárata közelében a Švica-tó feletti Rudina-dombon. A templomot és a parókiát 1988 és 1991 között megújították.
További információk
[szerkesztés]- Otocsán város hivatalos oldala (horvátul)
- Otocsán turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A Felsőkárolyvárosi Pravoszláv Eparchátus honlapja (szerbül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 12.)
