Boričevac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boričevac
Boricevac 27072012 2 roberta f.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségDonji Lapac
Jogállás falu
Irányítószám 53250
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 17 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság579 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Boričevac (Horvátország)
Boričevac
Boričevac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 32′ 00″, k. h. 16° 01′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 32′ 00″, k. h. 16° 01′ 30″

Boričevac falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Donji Lapachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Korenicától légvonalban 35 km-re, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6 km-re, közúton 9 km-re délkeletre, Lika keleti részén, a Lapaci mezőn, a bosnyák határ közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Az Una völgye már évezredekkel ezelőtt is a legfontosabb összeköttetés volt a Szávamente és az Adria között. A rómaiak voltak az elsők, akik utat építettek itt, amely amellett hogy hadiút volt a középkorban is nagy kereskedelmi forgalmat bonyolított le. Ez az út egykor a híres Borostyánkő út egy részét is képezte összekötve a Lapaci mezőt egyfelől Knin és Zengg, másfelől Sziszek városaival. Nagyon valószínű, hogy a horvát betelepülés is ezen az útvonalon érkezett. Ezen a tájon a lapaci nemesség családjai telepedtek le, amelyek közül az egyik legjelentősebb a Boričević család volt, akik sokszor szerepelnek a korabeli birtoklevelekben, adóösszeírásokban és kitűntek a 13. században a tatárok elleni harcokban.[2] A tatárjárás utáni újjáépítés során IV. Béla király 1251-ben elrendelte a közeli Ostrovica várának, mint a lapaci nemesség legősibb nemzetségi várának megerősítését. (A vár ma is áll a boszniai Kulen Vakuf felett, Boričevatól 5 km-re.) Ugyanekkor elrendelte, hogy a tehetősebb nemesi családok építsék fel saját váraikat. Ennek megfelelően a Boričević család is felépítette saját várát Boričevacot, amely a 691 méter magas Sekani Vršak északi lejtőjén állt. Ez a hely volt a legalkalmasabb arra, hogy ellenőrzés alatt tartsa a Lapaci mezőre vezető átjárót, amely délkeletről a dombos Visočica, északról és északnyugatról a Lisac tető között tölcsér alakban az ún. Pištalska Dragán halad át összekötve Ostrovicát Boričevaccal. A vár több mint kétszáz évig volt a család birtokainak központja.[2]

1521-ben Ostrovica várának eleste után Boričevac is török kézre került és török náhije székhelye lett. A helyi nemesség már az 1493-as vesztes korbávmezei csata után biztonságosabb vidékekre menekült. Az 1577-es török összeírás szerint Boričevacon 70 lovast és 1100 gyalogost, Ostrovicán 60 lovast és 1150 gyalogost számláltak, akik békeidőben élték a hétköznapi életüket.[2]1576 és 1586 között Lika többi részéhez hasonlóan nem csak muzulmán lakosságot, hanem nagy számú pravoszláv vlachot telepítettek be a Balkán már korábban megszállt területeiről. Miközben Lika legnagyobb része már 1689-ben felszabadult, Boričevac a Felső-Unamentével együtt egészen 1791-ig török uralom alatt maradt. A hároméves osztrák-török háború után 1791. augusztus 4-én megkötötték a szvistovi békét, amellyel a határ az Una folyóhoz került. A muzulmán lakosság Boszniába távozott és helyükre a Bruvno és a Zrmanja közötti területről a környező falvakba újabb pravoszláv vallású lakosság érkezett, Boričevacra, Lapacra és Oraovacra viszont főként Lovinac térségéből érkezett katolikus bunyevácok jöttek. Így Boričevac a Likai Unamente legnagyobb horvát települése lett.[2] 1807-ben felépült a Kisboldogasszony tiszteletére szentelt katolikus templom, plébániáját 1801-ben alapították. 1809-ben a török felégette templomával együtt az egész települést, de a helyiek gyorsan mindent újjáépítettek. A település iskoláját 1875-ben alapították.[2]

1857-ben 708, 1910-ben 788 lakosa volt. A trianoni békeszerződést követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1931-ben a járás horvát lakosságának 72 százaléka még Boričevacon élt. A háború előtt mindössze két szerb család élt itt, Marko és Miloš Vukovićé, míg a környéken több faluban is együtt éltek szerbek és horvátok. A boričevaci iskolába is együtt jártak horvát és szerb gyerekek. 1941. augusztus 2-án a szerb partizánok a földig rombolták, miután horvát lakossága az előző éjszaka Kulen Vakufra menekült. Szeptember 6-án Kulen Vakufot is megtámadták, ahol több száz boričevaci horvátot és muzulmánt űztek el és gyilkoltak meg. A túlélők már nem tértek vissza, többségben Belovár környékén telepedtek le.[2] 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik a független Horvátország kikiáltása után Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A horvát hadsereg 1995-ben a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza, szerb lakossága elmenekült. 1996. szeptember 8-án a falu régi búcsúnapján Kisboldogasszony ünnepén 55 év után először gyűltek össze az elűzött horvátok közül ötszázan. A lerombolt templomnál tartott mise után megalapították a helyi lokálpatrióta egyesületet, amely a templom újjáépítését határozta el. Az újjáépítés 2007-ben kezdődött.[2]2010-ben több évi keresés után megtalálták a régi földkönyvet, így lehetővé vált a tulajdonjogok visszaállítása és az újjáépítés.[2] A falunak 2011-ben mindössze 17 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
708 879 702 787 800 788 763 788 11 42 41 41 83 33 24 17

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1807-ben épült a korábbi, fából épített templom helyén. 1809-ben felgyújtotta a török, az új templom építése 1844-ben fejeződött be. 1941. augusztus 2-án a szerbek ezt is lerombolták. Az újjáépítés 2007-ben kezdődött és lényegében ma is tart.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]