Bilaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bilaj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségGospić
Jogállás falu
Irányítószám 53000
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség164 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság596 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bilaj (Horvátország)
Bilaj
Bilaj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 31′ 10″, k. h. 15° 26′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 31′ 10″, k. h. 15° 26′ 00″

Bilaj falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól 6 km-re délkeletre a Likai karsztmezőn, a Gospićot Gračaccal összekötő 50-es számú úttól északra, a Lika jobb partján fekszik. Közelében halad el az A1-es autópálya és a Zágrábot Splittel összekötő vasútvonal is.

Története[szerkesztés]

Területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. A települést 1071-ben említik először azzal összefüggésben, hogy az ősi likai zsupánság több önálló közigazgatási egységre esett szét. A 15. századig Bilaj vára az azonos nevű várispánság központja. Birtokosa a Mogorović család volt de a Tvrtkovich családnak is voltak itt birtokai, melyek Sutpetarhoz tartoztak. A család I. Tvrtko bosnyák királyról eredeztette a nevét. A két Tvrtkovich fivér közül Tamás 1446 és 1448 között bánhelyettes volt. Egy 1449-es írott forrás szerint Bilaj ekkor már jelentős vásáros hely volt. A település a Lika jobb partján a felette emelkedő vár alatt fejlődött ki. 1451-ben birtokosa Tvrtkovich Tamás, aki ekkor lemond a Lika vármegyei Belajról („Belay in comitatu Lika”) Thallóczy Péter horvát bán javára. Egy 1509-ben kelt oklevélben a várat már Karlovich Iván nevén találjuk, míg a település a vártól északra terjeszkedett. Központja a plébániatemplom volt, mely a mai templom közelében állt. A vártól nyugatra a Likán híd ívelt át, amely mellett malom működött. A Lika elleni török támadások 1526-ban kezdődtek. Bilaj lakossága ekkor északra az ország biztonságosabb részeire menekült. A várat már 1527 őszén elfoglalta a török. 1528 tavaszán a elhagyott Bilajra az Una és a Sana közötti vidékről érkezett határőrök telepedtek le, majd 1530 és 1533 között a török lakosság száma tovább nőtt. A török a várat újra megerősítette, Bilaj pedig a meghódított Lika egyik legjelentősebb török települése lett. 1685 szeptemberében a Herberstein generális vezette krajinai sereg rátört a településre és azt felégetve sok állatot elhajtott. A várat ekkor azonban még nem sikerült visszafoglalni. Az 1689-es év felszabadító harcai következtében Bilaj környéke császári kézre került és a háromszáz főnyi török őrség, valamint a mintegy ezer főre tehető török lakosság szabad eltávozás fejében elhagyta Bilajt és az Una felé húzódott vissza. A kis számú helyben maradó muzulmán 1696-ban áttért a keresztény hitre. Közben 1691-ben Marko Mesić pap hívására horvát családok telepedtek itt le, a mai lakosok lényegében az ő utódaik. 1696-ban 23 házában 154 lakos, köztük számos horvát határőr élt. 1700-ban Brajković püspök engedélyezte az itteni keresztényeknek egy új templom építését. 1710-ben Šimun Zdunić bilaji plébános a török által lerombolt középkori templom közelében az új Szent Jakab templom építésébe kezdett. 1714-ben Bilaj az átszervezett katonai határőrvidék tíz százada egykének székhelye lett. Az ezredparancsnokság székhelye Ribnik volt. A századparancsnokság épülete a templom közelében állt. Lakói részt vettek a határőrizetben és törökkel vívott határmenti harcokban. 1718-ban Likát pestisjárvány sújtotta, melynek itt is több halálos áldozata volt. 1729-ben az ezredparancsnokságot Ribnikről Gospićra helyezték át, ezzel Gospić lett Lika katonai igazgatási központja. 1787-ben megkezdődtek az új Gospićot Gračaccal összekötő út építési munkálatai. Ennek keretében 1787 év végén megkezdődött az új híd építése a Lika folyón, melynek munkálatai 1789-ben fejeződtek be. 1807-ben megalakult az önálló bilaji plébánia.

1809. május 21-én Bilajnál véres csata dúlt a Dalmáciából Likán át előrenyomuló Marmont francia marsall serege és a határőrvidék katonasága között. A csatában a bilaji század vesztesége tizenöt sebesült és tizenhárom halott volt. A csata után a franciák bosszúból felgyújtották és lerombolták a települést. A lakosság részben a visszavonuló katonasággal tartott, részben a környék erdeibe menekült a franciák bosszúja elől. A háború okozta sebek begyógyítása lassan haladt. A vetés tönkrement, az állatokat elhajtották, vagy levágták a nagyszámú sereg élelmezéséhez. 1809. augusztusában Ausztria aláírta a békét és a likai ezredek francia parancsnokság alá kerültek. A francia okkupáció azonban nem tartott sokáig, a franciák már 1813-ban távoztak az országból. Bilaj lakossága még magához sem tért a háború okozta pusztulásból egy újabb veszedelem, a Likán 1815-ben végigpusztító pestis szedte áldozatait. 1830-ban Bilajnak Novoseloval együtt 120 háza és 450 felnőtt lakosa volt. 1834-ben magának Bilajnak 51 háza és 514 lakosa volt. Bilaj első iskoláját 1843-ban nyitották meg. 1848-ban felépítették a ma is álló Szent Jakab plébániatemplomot. Még ugyanebben az évben nagy számú bilaji határőr vett részt az olasz és magyar szabadságharc elleni osztrák hadműveletekben. A falunak 1857-ben 550, 1910-ben 609 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború során a szerb partizánok szörnyű mészárlást végeztek a helyi horvátok között, melynek 162 halálos áldozata volt. A falunak 2011-ben már csak 164 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
550 710 626 625 712 609 486 658 521 513 502 432 319 330 255 164
  • 1971:432 fő, ebből 427 horvát, 4 szerb, 1 egyéb
  • 1981:319 fő, ebből 311 horvát, 5 jugoszláv, 1 szerb, 2 egyéb
  • 1991:330 fő, ebből 318 horvát, 1 jugoszláv, 1 szerb, 10 egyéb
  • 2001:255 fő

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A várból mára nagyon kevés maradt fenn, a szerkezetét egy a bécsi hadilevéltárban őrzött alaprajz alapján lehet rekonstruálni. A vár központi épülete az ötszögletű lakótorony volt, melynek éle a legkönnyebben támadható oldal felé fordult. A lakótorony mellett emelkedett a várpalota. A szűk udvart egy fallal zárták le, mely a lakótoronytól a belső vár kapujáig ért. Az egész belső várat egy plató, valamiféle külső vár övezte. Glavinić püspök 1696-os leírásában úgy sejti, hogy ez a vár valaha egy főúr rezidenciája lehetett. A szerkezetének egésze, nagyon hasonló volt a szomszédos Novi várához.
  • A római katolikus Szent Jakab plébániatemplom 1848-ban épült. A honvédő háború során a frontvonaltól mindössze háromszáz méterre állt és 1991. szeptember 11-én a szerbek gránátjai felgyújtották. A tűzben megolvadt harang maradványai ma mementóként láthatók a templom mellett. Az újjáépített templomot 1994. július 25-én Szent Jakab ünnepén szentelték újra. Erre a templom belső falán emléktábla emlékeztet.
  • A temetőben áll a II. világháború és a honvédő háború 218 áldozatának emlékműve.
  • A bilaji hidat 1876-ban építették a Likán. A korábbi híd valószínűleg még a franciákkal vívott 1809-es bilaji csata előtt rombadőlt. 1943. október 20-án a nemzeti felszabadító hadsereg 35. hadosztálya újra lerombolta.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]