Lukovo (Zengg)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lukovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségZengg
Jogállás falu
Polgármester Darko Nekić
Irányítószám 53284
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség33 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság20 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lukovo (Horvátország)
Lukovo
Lukovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 51′ 20″, k. h. 14° 53′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 51′ 20″, k. h. 14° 53′ 40″

Lukovo falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Zengghez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zengg központjától 21 km-re délre, a Velebit-hegység lábánál, a Velebit-csatorna partján fekszik. Az Adria-parti főútról egy 3 km-es bekötőúton közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Területe már az ókorban lakott volt. A Klis nevű magaslaton illír erődített település maradványait találták meg. A többnyire csak hajóval megközelíthető lukovói sziklákon késő középkori, emberek és hajókat ábrázoló rajzokat találtak. A falut a 17. század közepén, 1654 körül telepítették be a török terjeszkedés elől menekülő bunyevácok harmadik hullámával. Nevét Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt 1772-ben épített régi templomáról kapta. A mai templomot 1842-ben építették. A falunak 1857-ben 590, 1910-ben 448 lakosa volt. 1920-ig Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 33 állandó lakosa volt, akik főként állattartással és halászattal foglalkoznak. A turistaforgalom aránylag kicsi, ezért a nyugalomra vágyóknak alkalmas pihenőhely. A szállások magánházaknál bérelhetők.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
590 632 586 568 562 448 383 433 422 445 336 153 90 57 36 33

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt templomát 1842-ben építették.
  • Védett terület a Malta-félsziget különleges sziklaformáival. A félszigetnél még mindig láthatók a tunerák a tonhalak becserkészésére szolgáló, az öböl felett ferdén magasodó, létraszerű egykori figyelőállások, ahonnan a halászok a halrajok haladását figyelték. A tonhalak kipusztulása miatt mára elveszítették eredeti funkciójukat.
  • A Malta-félszigeten egy halászházikóban kis falumúzeum is található. A múzeumot 2001-ben alapította a falu krónikása és lelkes kutatója Branko Rogić, aki már hosszú évek óta gyűjtötte a helyi néprajzi tárgyakat és a régiségeket. A gyűjtemény legnagyobb részét népviseletek, népi tárgyak, földműves és halász szerszámok, hangszerek, hajómakettek, különböző típusú amforák (1. – 4. század) képezik.
  • Területén több prehisztorikus régészeti lelőhely található. Ilyenek a Brinovača, a Lukovačke Grede, a Klis, a Glavičica és a Gredina nevű várhelyek, valamint a Štrapovača-barlang, ahol szintén leletek bizonyítják, hogy már a történelem előtti időkben is lakott volt.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]