Oteš
| Oteš | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Gospić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53212 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 86 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 572 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 37′ 00″, k. h. 15° 16′ 48″Koordináták: é. sz. 44° 37′ 00″, k. h. 15° 16′ 48″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oteš (magyarul: Otes) falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Gospićtól légvonalban 11 km-re közúton 13 km-re északnyugatra, az azonos nevű hegy alatt fekszik.
Története[szerkesztés]
Ez a terület a 16. századig a bužinai (buzsáni) zsupánsághoz tartozott, melynek székhelye a mai Aleksinica helyén állt Potornja vára volt. A középkorban a falu feletti hegyen is vár állt, amelyet a 15. században Frangepán Miklós, vagy fia György építtetett. A várat és a vár alatti települést 1449-ben a Frangepán örökösök közötti birtokmegosztáskor Frangepán György kapta, aki az itteni birtokainak központjává tette. 1696-ban Sebastijan Glavinić zenggi püspök két Hotes nevű várat is megemlít, egy régi Hotest és egy új Hotest. Eszerint egy másik vár is állt itt, amelyet valószínűleg már a török épített. A várat és a váraljai települést utoljára, közvetlenül a török hódítás előtt, 1521-ben említik meg utoljára. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre 1690 nyarán katolikus horvát családok települtek, akik eredetileg a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül pedig a pazarištei századhoz tartoztak. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 472, 1910-ben 553 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 107 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 472 | 0 | 0 | 583 | 546 | 553 | 581 | 401 | 580 | 548 | 427 | 400 | 248 | 192 | 128 | 107 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu feletti 745 méter magas hegyen állnak Otes (Hotes) középkori várának maradványai. A vár négyszögletes alaprajzú volt, egy kaputoronyból, egy öregtoronyból és a várudvart övező falból állt. A várnak mára csekély romjai maradtak fenn, melyek lentről nem láthatók. Fennmaradt a kaputorony nyugati és déli falának és az északi várfal egy szakaszának maradványa, valamint az egykori várudvaron több falmaradvány, melyek valószínűleg a vár épületeihez tartoztak. A romoktól nagyszerű kilátás nyílik a környező vidékre.
További információk[szerkesztés]
- Gospić város hivatalos oldala (horvátul)
- Gospić turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja (horvátul)
- Oteš várának története (magyarul)
- Lika kronológiája (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
