Karlobag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karlobag
Karlobag látképe a tengerről.
Karlobag látképe a tengerről.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Lika-Zengg
Község Karlobag
Jogállás falu
Polgármester Ivica Bačić
Irányítószám 53288
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 468 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 30 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karlobag (Horvátország)
Karlobag
Karlobag
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 31′ 30″, k. h. 15° 04′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 31′ 30″, k. h. 15° 04′ 20″
Karlobag weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlobag témájú médiaállományokat.

Karlobag, magyar nevén Karlopagó[2] (régies alakban Bag, olaszul Carlopago) falu és község Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Barić Draga, Baške Oštarije, Cesarica, Crni Dabar, Došen Dabar, Konjsko, Kućišta Cesarička, Ledenik Cesarički, Lukovo Šugarje, Ravni Dabar, Staništa, Sušanj Cesarički és Vidovac Cesarički települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól nyugatra a Pag-szigettel szemben Velebit-csatorna partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A római korban egy "Vegium" nevű település állt itt, egy fontos katonai, közlekedési és kereskedelmi csomópont. A település a 4. vagy az 5. századig virágzott, amikor lakói a gótok elől a Pag-szigetre menekültek. A város elhagyása nem jelentette a megszűnését is, de neve a Pag-sziget hasonló nevű települése után Bagra változott.[3] Dmitar Zvonimir horvát király idejében ez a terület a rabi püspökséghez tartozó tengermelléki plébánia része volt. 1251-ben Bag „Scrissa” néven az ősi horvát Tugomirić család birtoka volt.[3] 1322-ben az egész Velebit-csatorna térségével együtt a korbáviai grófok a Kurjakovićok birtoka lett. 1387. november 2-án Bag városi kiváltságokat kapott. Az 1470-es években Bag királyi birtok lett, ura I. Mátyás magyar király volt. Mátyás halála után 1493-ban Ivan Karlović korbáviai gróf lett a birtokosa.[3] 1525-ben egy török-spanyol tengeri csatában a török felégette a települést, lakóit elűzték vagy rabságba hurcolták. Ekkor pusztult el a középkori Bag városa a Fortica-erőddel együtt, melynek romjai a falu felett láthatók. A várost 1579-re teljesen újjáépítették, 1580-ban már mai nevén Karlobagként említik. Nevét újjáépíttetőjéről II. Károly Habsburg főhercegről kapta.[3] 1683-ban Jerko Rukavina ražanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek bunyevácokat hoztak ide, akik 1686-ban Lika területére települtek át, ahol négy faluban (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim) telepedtek le. Lika török uralom alóli felszabadulása után Karlobag is Habsburg uralom alá került, akik a várost megerősítették és 1710-ben felépítették a kapucinus kolostort és a plébániatemplomot. Karlobag 1757-ben újra városi rangot kapott. 1809-ben megszállták a francia hadak, majd 1814-ben újra visszatért a Habsburg uralom alá. Ebben az időszakban építették az erdészet székházát, majd 1875-ben felépült az új iskola is. 1894-ben megépült a kikötő, a védőgát és a hajóállomás, ahova naponta futottak be gőzhajók. 1857-ben 660, 1910-ben 770 lakosa volt. Az I. világháború idején spanyolnátha pusztított a településen, amely a háború végére teljesen kimerült. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1920-ban a turizmus fellendítésére megépült a városi strand. 1943-ban egy bombatámadásban súlyosban megsérült a Borromei Szent Károly templom, melynek romos maradványait 1958-ban elbontották, csak a torony és egy nagyobb falszakasz maradt meg belőle. 1962-ben Karlobag Gospić község része lett. 1968-ban megjavították a Gospićra menő utat. 1985-ben a turizmus fellendítésére megépült a "Zágráb" szálloda. 2011-ben Karlobagnak 468, a községnek összesen 917 lakosa volt. Ma Karlobag turisztikai központként fejlődik, különleges vonzerejét az érintetlen természeti környezet és a tiszta tenger jelenti.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
660 726 710 661 737 770 508 412 365 403 428 508 478 467 510 468

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település központjában található az 1712-ben épített plébániatemplom és kapucinus kolostor. A Szent József tiszteletére szentelt plébániatemplom egyhajós épület egy Szent Antal tiszteletére szentelt oldalkápolnával. A főoltár mögött található az oratórium, benne a 18. századi zsoltároskönyvtartó állvány, melyet a szerzetesek mindennapi imájukhoz használtak. A termet Cristoforo Tasco az utolsó vacsorát ábrázoló értékes képe díszíti. A kolostor négyszögletes alaprajzú, benne négyszögű udvarral, melynek közepén nagyméretű, hat méteres átmérőjű ciszterna található. Kapacitása mintegy 180 ezer liter, amely a település vízellátásához 300 évre elég lenne. Érdekessége, hogy mivel minden helyi családnak megvolt a helye ahol vizet vett a víz felhúzása során a kenderkötél által az idők folyamán okozott vájat a ciszterna szélén máig látható. A kolostor könyvtárában 16., 17. és 18. századi teológiai tárgyú könyvek is találhatók.[6]
  • A 13–14. századi négyszög alaprajzú erőd, az ún. „Fortica” maradványai a tengerparttól mintegy 250 méterre egy magas platón találhatók. A kora középkorban ezen a helyen alakult ki Scrissa, illetve Bag település. Az erődben tartózkodott kis számú személyzettel a káplán, innen felügyeltek a város biztonságára és a Pag felé tartó hajókra. A Forticát 1525-ben a török rombolta le, de jól láthatók tekintélyes romjai. Máig fennmaradt a személyzetet vízzel ellátó ciszterna is. Itt alakították ki a mediterrán kertet a Kavát, ahol magángyűjteményből származó mozaik kiállítás látható. Növényei közül említésre méltó a levendula, a kerti kakukkfű, a hegyi pereszlény, a trombitafolyondár, az örökzöld puszpáng, a mezei kakukkfű, a rozmaring, a homoki szalmagyopár, a szurokfű (oregánó), a majoránna, a zsálya és a babér, melyek illata belengi az egész kertet. A "Kava" (magyarul kávé) neve talán onnan ered, hogy itt egykor katonai szállások, pihenőhelyek voltak.[6]
  • A városi ciszternák a vízvezeték hálózat megépítése előtt az egyedüli vízmerő helyek voltak. Ezen kívül a társasági élet helyszínei is voltak, ahol gyakran táncoltak kólót, találkoztak a szerelmesek, barátok. Karlobagnak hat ciszternája van, melyeket mint a múlt emlékeit érdemes felkeresni.
Karlobag központja az 1875-ben emelt iskola épületével.
  • Borromeo Szent Károlynak szentelt temploma 1615-ben épült az egykori Szent János templom alapjain. A templom 1943-ban a második világháborúban egy bombatámadás során súlyosan megrongálódott, csak a harangtorony maradt épen. 1958-ban többi részeit el kellett bontani, a torony mellett csak egy nagyobb, emeletnyi magasságú falszakasz maradt meg. A templom maradványai mellett állították fel 2008-ban Šime Starčević emlékművét, Ivan Golac szobrászművész alkotását. Šime Starčević (1784- 1859) arról nevezetes, hogy két horvát nyelvtankönyvet is írt “Nova ricsoslovica ilircska” és “Nova ricsoslovica ilircsko-franceska” címmel. Ő írta az első horvát nyelvű nyelvtankönyvet, de írt latinul, olaszul, franciául és németül is. Első nyelvtankönyvét 1812-ben Triesztben nyomtatták. A Gospić melletti Klanacon született, iskoláit Varasdon, Grácban és Zágrábban végezte. 1808-ban Zenggben szentelték pappá. Papként szolgált Gospićon, Lički Novin, Udbinán és 1814-től haláláig Karlobagon. Latinul, franciául, olaszul és németül is beszélt, de az összes szláv nyelven olvasott is.[6]
  • A település feletti magaslaton áll a Kálvária az 1727-ben épített Fájdalmas Szűzanya kápolnával. A kápolnát 1727. szeptember 12-én szentelte fel Nikola Pohmajević zenggi, modrusi és korbáviai püspök. 1740-ben a helyi lakosság költségén átépítették.[6]
  • Az iskolát a település akkori legimpozánsabb épületét 1875-ben építették Mollinary báró anyagi támogatásával.[6]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]