Bužim (Gospić)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bužim
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségGospić
Jogállás falu
Irányítószám 53211
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 74 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság575 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bužim (Horvátország)
Bužim
Bužim
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 35′ 00″, k. h. 15° 14′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 35′ 00″, k. h. 15° 14′ 30″

Bužim falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 11 km-re közúton 13 km-re északnyugatra, a Velebit erdős magaslataitól övezett kis medencében fekszik. Területe vízforrásokban rendkívül gazdag. 23 forrás található itt, melyek a Bužimčica-patakban egyesülnek. Vizük később a Bogdanicába, majd a Gospićon átfolyó Novčicába ömlik.

Története[szerkesztés]

Területe már a bronzkorban is lakott volt, ezt bizonyítja az i. e. 12. századból származó itt talált bronz szekerce. Első ismert lakói az illírek egyik törzse a japodok voltak. Ez a terület a középkorban 16. századig a bužinai (buzsáni) zsupánsághoz tartozott, melynek székhelye a mai Aleksinica helyén állt Potornja vára volt. (A zsupánság a honfoglaló vörös horvátok egyik ágának őséről Bugáról kapta a nevét.) Bužim első írásos említése a 13. században történt, amikor vára ispánsági székhely lett. 1500 körül a vár birtokosa a Jelačić család volt. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. A török korban a vár Zenković aga birtoka volt. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett boszniai bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a smiljani századhoz tartoztak. Régi Szent Teréz temploma a falutól egy kilométerre, a Kalinovačára vezető út mellett 1780-ban épült, plébániáját 1807-ben alapították. A mai plébániatemplomot 1889-ben építették. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 1161, 1910-ben 1011 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Iskoláját 1926-ban kezdték építeni és 1928-ban nyitották meg. Ma sajnos nem működik iskola a településen. A második világháború idején a partizánok negyvenöt helyi polgári lakost gyilkoltak meg, emlékükre a plébániatemplom előtt 2002. október 20-án emlékművet állítottak. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. A plébániatemplomot 2007-ben megújították. A falunak 2011-ben 74 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.161 1.193 1.018 1.065 1.088 1.011 940 834 653 523 448 339 177 164 94 74

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelt plébániatemploma 1889-ben épült, 2007-ben megújították. A főoltárnál a falban tábla van elhelyezve az alábbi szöveggel: "ova crikva građena kad je vlado papa Lav XIII., car Franjo Josip I., biskup Jure Posilović posveti crkvu u Bužimu 7. 7. 1890. g." (azaz „ez a templom XIII. Leó pápa és I. Ferenc József császár uralkodása idején épült, 1890. július 7-én Jure Posilović püspök szentelte fel Bužimban.”) A templom előtt áll a II. világháború itteni áldozatainak emlékműve.
  • Régi plébániatemploma a Kalinovačára vezető út mellett áll, de a falutól való nagy távolsága miatt idővel elhagyták. A templomot 1780-ban építették.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]