Bukovac Perušićki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bukovac Perušićki
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségPerušić
Jogállás falu
Irányítószám 53202
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség91 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság614 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bukovac Perušićki (Horvátország)
Bukovac Perušićki
Bukovac Perušićki
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 39′ 10″, k. h. 15° 25′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 39′ 10″, k. h. 15° 25′ 40″

Bukovac Perušićki falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Perušićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Gospićtól légvonalban 13 km-re közúton 18 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 4 km-re közúton 5 km-re keletre, az A1-es autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A terület 1689-ben szabadult fel a százötven évi török uralom alól. A szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek, akik határőrszolgálatot láttak el. Az otocsáni ezred perušići századához tartoztak. A falunak 1857-ben 478, 1910-ben 453 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 91 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
478 540 490 400 425 453 473 450 351 364 329 278 190 221 115 91

Nevezetességei[szerkesztés]

A „Lipova glavica” régészeti lelőhely az azonos nevű településrésztől északkeletre, egy kis dombon, 670 méteres magasságban található. Ennek az őskori dombnak a három nagy települési fennsíkját, melyből az északi fennsíkot Turski sajamnak (Török Vásárnak) vagy Sajmištének hívják, száraz technikával épített kősánc védte. A régészeti feltárások során nagyszámú különféle régészeti anyagmaradvány került elő, melyek többnyire a középső és a késő La Tène-kultúra korszakából származnak. A leletek, Egy kőből csiszolt balta és egy sérült bronz sarló, amelyet a szikla repedéseiben belül találtak, tanúskodnak ennek a domboldalnak a korai betelepüléséről.[4]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]