Vrhovine (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vrhovine
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségVrhovine
Jogállás falu
Polgármester Milorad Delić
Irányítószám 53223
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség473 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság734 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vrhovine (Horvátország)
Vrhovine
Vrhovine
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 51′ 00″, k. h. 15° 25′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 51′ 00″, k. h. 15° 25′ 30″
Vrhovine weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vrhovine témájú médiaállományokat.

Vrhovine falu és község Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Donji Babin Potok, Gornje Vrhovine, Gornji Babin Potok, Rudopolje, Turjanski és Zalužnica települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Otocsántól légvonalban 15 km-re, közúton 17 km-re keletre, az Otocsánból Korenicára vezető 52-es számú főút mellett fekszik. A településnek vasútállomása van az OgulinKnin vasútvonalon. A község területe a Mala Kapela lejtői és a Plitvicei-tavak Nemzeti Park között terül el. A tengerszint feletti magasság 500 méter (Zalužnica) és 1150 méter (Javornik) között váltakozik.

Története[szerkesztés]

Vrhovine területe már az i. e. 1400 körüli időben a középső és a késő bronzkor idején is lakott volt. A Vatinovac hegy alatti Bezdanjača barlangban a falutól 2 km-re nyugatra emberi maradványokat és használati tárgyakat találtak. A barlang két részből állt. Egyik része lakóhely céljára, a másik temetkezésre szolgált. Ez az egyik legnagyobb barlangi temető a Lika területén több mint 250 csontvázzal. Az ember akkor már szelídített állatok (szarvasmarhák, juhok, kecskék, kutyák) között élt és gabonát termesztett. A leletek betekintést nyújtanak az akkor itt élt emberek életébe, akik a térség őslakosságának az illíreknek az elődei voltak. A falu területe a horvát királyok idejében a legősibb horvát megyéhez, Gackához tartozott. A 13. század végétől a Frangepánok uralma alá került, akik várat is építettek ide. 1449-ben a család birtokainak megosztásakor ezt a területet Otocsánnal, Prozorral és Dabarral együtt Frangepán Zsigmond kapta. Ez egyben a település („Wyrhowina Gatensis” néven) első írásos említése. Ekkor még lakói kizárólag római katolikusok voltak. 1502-ben az egyházi tized szedésének ügyében vita támadt az otocsáni és a zenggi püspökség között és II. Ulászló magyar király úgy döntött, hogy Vrhovine, Dabar, és a Gacka folyó környékének plébániáit az otocsáni püspök fennhatósága alá rendeli.

1522-ben a Karlovics János horvát bán vezette horvát sereg Vrhovine mellett vert meg egy török sereget. "Stari Perušić" vára a falutól egy órányi gyalogútra egy magaslaton áll. Franz Fras leírása szerint a vár falai és ciszternája még 1834-ben is láthatók voltak. Ez a vár a horvát Perušić családé volt. Amikor 1527-ben a török elfoglalta Lika nagy részét és Korbavát a várat megerősítette és a horvát végek elleni támadások támaszpontja lett. Ezért 1642-ben Frangepán Gáspár megrohanta, török őrségét elűzte és a várat felgyújtotta. Ezután már nem építették újjá. Ugyanebben az évben foglalta el Frangepán Gáspár a közeli alacsony dombon állt Crna Vlast várát is. Ennek helyén már az ókorban is erődített település volt, mert területéről a rómaiakra jellemző hamvaszásos sírok kerültek elő. 1774-ben egy pásztor egy edényben elrejtett Mátyás király korában vert 60 darab aranydukátot talált itt. Crna Vlast felett ásatásokat is végeztek és különböző forrasztott fémdarabokat találtak. Fras 1834-ben két régi templom romjait is látta itt. Crna Vlast neve a katonai határvidék idejében Donje Vrhovine volt. Itt volt egykor az otocsáni határőrezred 7. századának parancsnoksága. Ezért itt postahivatal is működött és 1837-ben megnyitották népiskoláját is.

1657-ben a zenggi és otocsáni kapitányok vezette horvát sereg a gacka mezőn verte szét a Brazovacot, Rudopoljét, Vrhovinét és Dabart fosztogató hatezer fős török sereget. 1663. szeptember 16-án a Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf vezette négyezer fős horvát sereg Vrhovine mellett a mai Zalužnicánál egy hegyszorosban nagy küzdelemben aratott győzelmet Ali pasa mintegy nyolcezer fős serege felett. A török vesztesége 2700 halott és 370 fogoly volt, a többieket kiűzték az országból. A győzelem jelentőségét fokozza, hogy a török ezután már nem kísérletezett a Gacka vidékének elfoglalásával. A biztonságossá vált területre megkezdődhetett a lakosság betelepítése. Vrhovine lakói legnagyobbrészt a 17. században a török által elfoglalt területekről betelepített pravoszláv vallású vlachok leszármazottai, akik 1800 után szerbeknek nyilatkoztatták ki magukat. 1837-ben Gornje és Donje Vrhovinének együtt 152 háza volt 1859 lakossal. Ebből 1757 görögkeleti és 102 római katolikus vallású volt. A pravoszlávok korábban a sinaci parókiához tartoztak, később azonban önálló parókiájuk lett. A katonai határőrvidék megszüntetése után Vrhovine egy nagy területű község központja lett, melyhez a Plitvivei-tavak vidéke is hozzá tartozott. A falunak 1857-ben 1542, 1910-ben 1346 lakosa volt. 1918. június 11-én a likai vasútvonal Plaški – Vrhovine szakaszának megnyitásával Vrhovine ennek egyik fontos vasútállomása lett. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben alakult meg újra az önálló Vrhovine község, melynek szerb lakossága még ez évben a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. Ma itt haladnak át a Zenggről Otocsánon keresztül a Plitvicei-tavakhoz és a boszniai Bihácsra menő autóbuszjáratok. A falunak 2011-ben 473, a községnek összesen 1403 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.542 2.553 2.172 1.102 1.187 1.346 1.530 1.558 1.152 1.111 1.144 1.005 951 873 451 473

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelt pravoszláv templomát 1764-ben építették, 1973-ban megújították. 1995-ben a horvát csapatok ellentámadása során súlyos károkat szenvedett, de azóta újjáépítették. Egyhajós épület sokszögletű szentéllyel. A homlokzat előtt áll alul négyszögletes, felül nyolcszögű zömök harangtornya, melynek alsó részén van a templom bejárata.

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Franz Julius Fras: Vollständige Topographie Der Karlstädter-militärgrenze 1835. - A Károlyvárosi katonai határőrvidék topográfiája.

Jegyzetek[szerkesztés]