Bakovac Kosinjski
| Bakovac Kosinjski | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Perušić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53203 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 504 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakovac Kosinjski témájú médiaállományokat. | |
Bakovac Kosinjski falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Perušićhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Otocsántól légvonalban 18 km-re közúton 38 km-re délre, községközpontjától légvonalban 15 km-re közúton 20 km-re északnyugatra az Északi-Velebit hosszan elnyúló kelet-nyugati irányú völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területe már a római korban is lakott volt. Ezt igazolja az a római kori latin nyelvű feliratos kő, amely az Ortoplin és Parentin nemesi birtokok közötti határt jelöli. Bakovac területén a középkorban is falu állt, amely egy bužanai nemesi család a Ljupčoćok birtoka volt. Középkori templomának romjain építették fel mai kápolnáját. A templom egykori jelentőségét mutatja, hogy a Frangepán család egyik tagjának a temetkezőhelye volt. 1522-ben Hasszán mosztári pasa támadása során a közeli Koszinj vára is súlyos károkat szenvedett. Megkezdődött a horvát lakosság menekülése a Magyar Királyság biztonságosabb területeire. A következő három évben a terület lényegében lakatlanná vált. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került. 1689-ben a terület felszabadult a pogány uralma alól és a szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek. A falunak 1857-ben 659, 1910-ben 1308 lakosa volt. A trianoni békediktátum előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 122 lakosa volt, akik főként állattartással és földműveléssel foglalkoztak.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Középkori templomának romjain három glagolita feliratos kőtáblát és a Frangepán család egyik tagjának sírkőlapját találták meg. Szent Vid tiszteletére szentelt kápolnájának[2] homlokzatán rusztikus kivitelezésű lunetta látható, ide van befalazva az egyik régi feliratos kőtábla és a régi templomból 1517-ből származó Frangepán-címeres sírkőlap, utóbbi fordítva van befalazva. Egy másik feliratos tábla a hajó déli főfalába van befalazva.
- Bakovac felett az erdőben a Begovača forrásnál található a 4. századi a római kori latin feliratos kő, amely az Ortoplin és Parentin nemesi birtokok közötti határt jelöli. Feliratának szövege: "EX CONVENTIONE FINIS INTER ORTHOPLINOS ET PARENTINOS ADITUS AD AQUAM VIVAM ORTHOPLINIS D PASSUS LATUS"
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 659 | 0 | 0 | 1.015 | 1.163 | 1.308 | 1.058 | 996 | 1.064 | 935 | 813 | 697 | 472 | 372 | 187 | 122 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-325.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. szeptember 19..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Perušić község hivatalos oldala (horvátul)
- Perušić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A likai térség várai (magyarul)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában (magyarul)

