Visuć

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Visuć
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségUdbina
Jogállás falu
Irányítószám 53234
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség69 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság804 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Visuć (Horvátország)
Visuć
Visuć
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 31′ 30″, k. h. 15° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 31′ 30″, k. h. 15° 50′ 00″

Visuć falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Korenicától légvonalban 26 km-re, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6 km-re, közúton 8 km-re keletre, a Korbava mező délkeleti részén fekszik. A Korbava mezőnek ezt a részét Visući mezőnek is nevezik, benyúlik a Plješevica hegyei közé és egészen az Udbina-Donji Lapac főútig terjed. Visuć 11 településrészből tevődik össze, ezek: Bukovac, Vrišti, Veljun, Podkrčana, Podkraj, Gaj Kosanović, Podkuk, Selište, Tišmina Varoš, Šarić és Draga Kumazečeva. Visuć központját Veljun képezi, ahol az alapiskola, a bolt és az emlékpark is található. Itt áll a pravoszláv templom romja is, melyet részben a II. világháborúban, részben a háború után romboltak le. A település nagy kiterjedése miatt négy temető is található a területén Veljunban, Podkukon, Krbavska polján és Selištén.[2]

Története[szerkesztés]

Amikor a török 1527-ben elfoglalta Udbinát és vidékét Visuć területe hosszú időre pusztaság maradt. Később, amint az egy 1577-es feljegyzésből kitűnik a törökök Boszniából érkezett pravoszlávokkal és kisebb részben muzulmánokkal telepítették be. Az 1683 és 1699 között dúlt osztrák-török háborúban Visuć újra pusztaság lett. A törökök Bihács felé, a pravoszláv szerbek Brinje és Otocsán környékére menekültek, de az utóbbiak közül a háború után sokan visszatértek régi házaikba. Az 1689-es felszabadító harcok során már ők támadták a török utolsó itteni támaszpontját Nazup aga tornyát és sikerült elfoglalniuk azt. Ekkor esett el a likai felkelés egyik vezetője Vid Jurjević. Lika elveszítése után az itteni muzulmán lakosság egésze Boszniába menekült.[2] Ezután lakossága túlnyomórészt pravoszláv szerbekből állt. Martin Brajković zenggi püspök 1701-ben már Udbina közelében fekvő szerb faluként említi.[2] A falunak 1857-ben 1503, 1910-ben 1511 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakossággának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 69 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.503 1.703 1.254 1.514 1.696 1.511 1.555 1.405 944 967 997 761 491 374 51 69

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1733-ban épült. A II. világháború idején súlyos károkat szenvedett, majd a háború után lebontották.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]