Stajnica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stajnica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségBrinje
Jogállásfalu
PolgármesterZlatko Fumić
Irányítószám53262
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség164 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság504 m
Terület39,25 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 03′ 30″, k. h. 15° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 30″, k. h. 15° 25′ 00″
SablonWikidataSegítség

Stajnica falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Brinjéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zenggtől 45 km-re, községközpontjától 12 km-re északkeletre, a Lika északi részén, Velebit és a Kis-Kapela hegység között fekszik. Területe jellegzetes karsztvidék, amely magában foglalja a Stajničko polje karsztmezőt a környező dombos vidéket és a Jaruga-patakot, amely Jezerane közelében bukik a föld alá. A Stajničko polje karsztmezőt északról a Kis-Kapela déli lejtői határolják. Településrészei Brdo, Carapi, Dumenčići, Majtenić, Mesići Stajnički, Murkovići, Sv. Petar, Porkulabi, Rajkovići Stajnički, Sertići Stajnički, Sprajčevo, Stefanići, Tominac Draga, Vlahinici, Vucetići Stajnički, Vujakovo és Zizići.

Története[szerkesztés]

A település akkor keletkezett amikor 1638 körül Albert Herberstein zenggi kapitány engedélyével a török elől menekülő vlahok telepedtek le Brinje környékén. Egykor Ostavnicának hívták, első írásos említése 1645-ben történt. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni ezred brinjei századához tartozott. 1765-ben a brinjei és a jezeroi századot elválasztották az otocsáni ezredtől és az ogulini ezred parancsnoksága alá rendelték. Ez a beosztás a határőrvidékek megszüntetéséig 1881-ig fennmaradt. Szent Miklós plébániáját 1789-ben alapították, ma a közeli Jezeranéról látják el szolgálatát. 1857-ben 1492, 1910-ben 1958 lakosa volt. 1881-ben megszüntették a katonai határőrvidékeket és integrálták őket a polgári közigazgatásba. A trianoni békeszerződésig terjedő időszakban előbb Lika-Korbava vármegye Zenggi járásához, majd 1892-től a Brinjei járáshoz tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a településnek 218 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.492 1.855 1.476 1.615 1.882 1.958 1.714 1.664 1.557 1.629 1.193 878 626 497 301 218

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomát[4] 1824-ben építették késő barokk stílusban, az 1920-as években megújították, ekkor korszerűsítették a hajót és kicserélték a tetőt, valamint új harangokat szereztek be. 1933-ban ismét átépítették. Keletelt tájolású egyhajós épület, a hajónál szűkebb sokszögű szentéllyel, a szentélytől északra található sekrestyével és a homlokzat előtt emelkedő harangtoronnyal. A hajó síkmennyezetű, míg a szentélyt félkupolával látták el. A hajóban egy oszlopos kórus áll. A templom főhomlokzata három tengelyen van kialakítva, amelyek közül a középső rizalitszerűen kiemelkedik. A központi tengelyt koszorúk osztják négy emeletre.

Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt kápolnája[5] egy dombon helyezkedik el. A főhomlokzat északnyugati irányba néz. Egyhajós téglalap alaprajzú épület, keskenyebb, téglalap alakú szentéllyel, elöl az oromzaton álló harangtoronnyal. A főhomlokzat előtt zárt előcsarnok található. A kápolna a 19. század elején épült egy középkori templom helyén, melyet nagy valószínűséggel a törökök idejében romboltak le.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]