Donji Lapac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Donji Lapac
A szerb pravoszláv templom.
A szerb pravoszláv templom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségDonji Lapac
Jogállás falu
Polgármester Ilija Obradović
Irányítószám 53250
Körzethívószám +385 053
Népesség
Teljes népesség 946 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság586 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Lapac (Horvátország)
Donji Lapac
Donji Lapac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 33′ 15″, k. h. 15° 57′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 33′ 15″, k. h. 15° 57′ 30″
Donji Lapac weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Lapac témájú médiaállományokat.

Donji Lapac falu és község Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Birovača, Boričevac, Brezovac Dobroselski, Bušević, Dnopolje, Dobroselo, Doljani, Donji Štrbci, Gajine, Gornji Lapac, Gornji Štrbci, Kestenovac, Kruge, Melinovac, Mišljenovac, Nebljusi és Oraovac települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Korenicától légvonalban 29 km-re, közúton 37 km-re délkeletre, Lika keleti részén, a Plješivica-hegység lábánál fekvő Lapaci mezőn, a bosnyák határ közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már ősidők óta lakott. Az itt talált vaskori leletek tanúsága szerint közelében már a rómaiak előtt és a római korban is település állt. A középkorban Donji Lapac a Korbávia részét képező ősi lapaci zsupánság központja, majd 1449-ben a Frangepánok uralma alá került. Lapac ősi vára a mai településtől délre, a Lapaci mező fölé emelkedő 666 méter magas Obljaj-hegyen állt. 1527-ben amikor Likával együtt Lapac is török kézre került, horvát lakossága elmenekült. A török uralom idején a klisszai szandzsák egyik náhijéjának (Boričevac) a területéhez tartozott. A 16. század közepén az Oszmán Birodalom már régebben megszállt területeiről előbb pravoszláv vallású vlachok, majd szerbek és muzulmánok érkeztek az elűzött lakosság helyére. A muzulmánok főként az erődített települések közelében telepedtek le, ahol földműveléssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, míg a vlachok a települések közötti tágasabb területre települtek, hogy hagyományos megélhetésüket az állattartást folytathassák, háború idején pedig martalócokként szolgáltak. Az 1577-es török összeírás a boričevaci náhijében 70 lovast és 1100 gyalogost, a szomszédos ostrovicaiban 60 lovast és 1150 gyalogos katonát számlált.[2]

1689-ben Lika területéről kiűzték a törököt, de Lapac még egészen 1791-ig a szvistovi békéig török kézen maradt. Ekkor mint a térség központja az osztrák katonai határőrvidék része lett. A stratégiailag fontos övezetben azután újabb lakosságcsere ment végbe. A korábban nagy arányú muzulmán lakosság az Una túloldalára, a petrovaci és a bjelaji mezőre, a krupai, a bihácsi és a cazini járásokba menekült és velük ment némi szerb lakosság is. A maradék szerbek a korábban is művelt földjeiken maradtak és a határőrvidék katonai hatóságainak szolgálatába szegődtek. Az üresen maradt területekre a mezőgazdaságból élő falvakból, főként Lika közelebbi részeiről hoztak új lakosságot. Így Lapac vidékére a korábbi szerb lakosság mellé újabb szerbek és horvátok települtek, akik kezdetben még nagyobb számban voltak. A szerbek Donji és Gornji Lapac, Oraovac és Dnopolje, azután Kruge és Nebljusi falvakba, a horvátok főként Boričevacra, kisebb számban Lapacra és Oraovacra települtek be. Az 1795-ös elhatárolás alkalmával Donji Lapacon 60 házat számláltak, amellyel akkoriban a mai község területén fekvő ún. Unai körzet a „Ličko Pounje” (magyarul Likai Unamente) legnagyobb települése volt.[2] A terület katonai jelentősége és a létbizonytalanság miatt a terület gazdasága azonban csak nagyon lassan, a 19. század második felében kezdett fejlődni. 1800-ban a katonai közigazgatás megszervezése során a területet két századra (a 2. Srbi és a 3. Dobroseloi) osztva Likai ezredhez csatolták. Az 1809-es török támadás megsemmisítette Donji- és Gornji Lapac, valamint Boričevac és Oraovac településeket. Az újjáépítés gyors ütemben zajlott, 1834-ben már 103 ház állt a településen 1086 lakossal. Közülük 1029 görögkeleti és csak 57 római katolikus volt.[2]

A terület újabb közigazgatási átrendezése során 1826-ban a századparancsnokságot Dobroseloról Donji Lapacra helyezték át. Ettől kezdve a település tipikus katonai központként fejlődött. A katonai közigazgatás megszűnte (1873) után 1886-tól Donji Lapac az Udbinai járás egyik községközpontja, majd 1892-től Lika-Korbava vármegye egyik járási székhelye lett. A falunak 1857-ben 104 háza és 1237 lakosa volt, közülük 1177 görögkeleti és 60 római katolikus vallású.[2] Lapacnak ekkor az iskolán és a parókián kívül postahivatala is volt és itt volt a likai ezred 3. századának parancsnoksága is. 1910-ben 1140 lakosa volt. A trianoni békeszerződést követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború során a település egész központja megsemmisült. Horvát lakosságát elüldözték. 1991-ben lakosságának 97 százaléka szerb nemzetiségű volt. A honvédő háború után nagy számú betelepülő érkezett Horvátország és Bosznia-Hercegovina területéről. A falunak 2011-ben 946 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.237 1.475 1.466 1.142 1.102 1.140 1.014 1.008 667 726 1.001 1.286 1.590 1.791 812 946

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentlélek Eljövetele tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1789-ben épült, a II. világháború után lebontották, hogy újat építsenek helyette. Parókiájához Praovac és Dnopolje települések tartoztak.
  • A pravoszláv templom közelében állt egykor Ibrahim pasa tornya a török határvédelmi rendszer része, melyet 1689-ben elfoglaltak a Stojan Janković vezette horvát felkelők és ez alkalommal felgyújtották a szomszédos Boričevacot is.
  • Donji Lapacról Korbavába a Plješivica-hegységen át, az 1172 méter magas Kuk csúcs alatt vezet az út. A kanyargós útról gyönyörű kilátás nyílik az erdős hegyekre. 1834-ben Franz Julius Fras osztrák topográfus sáncok maradványait látta, melyeket határőrök építettek az 1788-1791-es török háború idején. Itt áll az az emlékmű, melyet a likai ezred parancsnoka Vjekoslav Widmayer építtetett I. Ferenc császár és felesége Karolina tiszteletére 1808. június 15-én az Una völgyében tett látogatása emlékére. Az emlékmű két latin nyelvű feliratot tartalmaz. A nyugati oldalán "Francisco I. Austriae imperatori et Carolinae imp. augustissimis, oras Ottomanicas hac ex specula lustrantibus die 15. Junii anni 1808", a keleti oldalon "Posteris in memoriam Liccanae legiomis tribuno Aloysio Franc. equite Widmayer auspice erectum" felirat olvasható.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
  2. a b c d O Donjem Lapcu - Povijest (Donji Lapac története) (horvátul)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. F. J. Fras: Merkwürdigkeiten oder historisch-statistisch-topographische Beschreibung der Karlstaedter Militärgrenze Karlstadt, 1830, pp. 86-87. (németül)