Medak (Gospić)
| Medak | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Gospić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53205 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 36 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 575 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 27′ 20″, k. h. 15° 30′ 29″44.455556°N 15.508056°EKoordináták: é. sz. 44° 27′ 20″, k. h. 15° 30′ 29″44.455556°N 15.508056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Medak témájú médiaállományokat. | |
Medak falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gospićtól 15 km-re délkeletre a Likai-mező nyugati szélén, a Gospićot Gračaccal összekötő 50-es számú főút mentén fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területe már a római korban is lakott volt, ezt bizonyítja az itt talált római mérföldkő és a két feliratos szarkofág. Később horvátok települtek erre a vidékre. Medak első írásos említése 1439-ben történt, amikor a Mogorović nemzetség birtoka volt, akiknek váruk állt a településen. 1577-ben már török őrség volt benne és a ribniki nahije egyik igazgatási központja volt. Mercator térképén két Medakot is jelöltek, „Medac” és „Medac Nouo” néven. Pavičić megemlíti, hogy a nemesi falu a várral a Lika jobb partján, a jobbágyok faluja pedig a bal parton volt. Szerinte Medak várát a 612 méteres Velaguša nevű magaslaton kell keresni nem messze a Glamočnica-patak likai torkolatához. Mára a várnak nyoma sem maradt. Mindössze egy 22 méter hosszú délnyugati-északkeleti irányú enyhén ívelt falszakasz található, ahol a honvédő háború idején a JNA parancsnoki harcálláspontja volt kiváló fedezéket nyújtva a támadások ellen. A falu határában egy 693 méteres magaslaton egy másik vár maradványai is találhatók, amelyet a Mercator-térképen jelzett Medac Nouoval azonosítanak. Ennek építője nem ismert és a középkori forrásokban sem szerepel. Mivel először Mercator térképén látható lehet, hogy már a törökök építették. Ezt támasztja alá a török a környék építésű váraihoz hasonló alaprajza is. 1527-ben Medak is török kézre került és a következő negyedszázad folyamán török lakosság települt ide. A török kiűzése után pravoszláv vallású vlachokkal, a mai szerbek őseivel telepítették be, akik 1688-ban felépítették templomukat, amely 1770-ig kolostorként is működött. Ebben az időben Medakon tartózkodott Atanasije Ljubojević pravoszláv püspök, aki az itteni hitéletet irányította. 1696-ban Sebastijan Glavinić zenggi katolikus püspök latin nyelvű feljegyzésében azt írja a faluról, hogy régi vára van, amely a Lika partján áll. A tengerpartról sizmatikus vlachok, vagy rácok jöttek ide. A falu 70 házat számlál. Határa tágas, lóval egy egész nap kell a körüljárásához. Bőséges termékeny földje táplálja az őt művelő lakosokat. Medaknak 1700-ban 110 háza volt, csak sizmatikusok lakták, akiknek saját parókiájuk volt. 1715-ben tíz család települt át a velencei uralom alatt álló Dalmáciába. Danilo Ljubotina püspök idejében 1713 és 1739 között a környező falvakban több templomot is építettek. 1724-ben az addigi medaki fatemplomot kőből falazottra építették át. Amikor 1746-ban átszervezték a katonai határőrvidéket Medak az otocsáni ezred 9. századának parancsnoki székhelye lett. Danijel Jakšić pravoszláv püspök, aki 1751 és 1774 között irányította a görögkeleti egyházat nyári püspöki rezidenciát építtetett ide, ahol ortodox szerzetesek szolgáltak. Ugyanő alapította 1770-ben a medaki hídnál állt szerb népiskolát. Jakšić utóda Petar Petrović adta át a századparancsnok lakhelyéül szolgáló épületet. 1836-ban Medaknak 105 háza és 1057 lakosa volt, közülük mindössze öt római katolikus. A falunak görögkeleti temploma, postahivatala volt, mely annak köszönhető, hogy a Krajinából Dalmáciába menő főút mentén feküdt. 1836-ban Medak vára már romokban állt. 1857-ben 1166, 1910-ben 1424 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben az usztasák megrongálták a templomot, a pópa Milutin Varda Szerbiába menekült. 1991-ben lakosainak 94 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1993. szeptember 9. és 17. között a horvátok „Medački džep” (Medaki zseb) fedőnevű akciója során szerb kézen maradt. Az „Oluja” (Vihar) fedőnevű hadművelet során 1995. augusztus 6-án foglalta el a horvát hadsereg. A falunak 2011-ben 64 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.166 | 1.242 | 1.215 | 1.390 | 1.485 | 1.424 | 1.364 | 1.466 | 1.052 | 1.042 | 1.003 | 848 | 663 | 563 | 78 | 64 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Medak középkori várából mára csupán egy a Velaguša-hegyen található 22 méteres, részben lebontott falszakasz maradt.
- Új-Medak várának romjai a 693 méteres Medak-hegyen találhatók. Egyetlen ismert alaprajzát Ivan Kukuljević készítette a 19. század végén. Központi épülete a hegy tetején álló kerek torony volt, ennek körvonalai ma is jól láthatók. A toronyhoz északról csatlakozott az egykori várpalota. Fennmaradt a belső fal északkeleti szakasza a palota és a torony csatlakozásától a sarokig. Innen a fal derékszögben halad tovább a négyszögletes épületig. A külső védőfal csak nyomaiban látható a hegyoldalban.
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[4] 1688-ban épült és 1770-ig kolostorként is működött. A korabeli források szerint egykor a templom közelében forrás fakadt, de ennek mára nyoma nem maradt. 1724-ben a fatemplomot falazottra építették át, majd 1867-ben megújították. 1885-ben az épületet újrafalazták, ekkor építették a parókia épületét is. A II. világháború idején 1941-ben az usztasák megrongálták, de a háború után kijavították. 1990-ben felújították. 1995-ben gránáttalálat érte, majd kifosztották. A templom búcsúnapján Szent János ünnepén a templomnál gyűlnek össze családostól a környező falvak Počitelj, Barlete, Vrebac, Mogorić és Raduč szerb lakói. Énekelnek és a tamburazenére kólót táncolnak. A parókia anyakönyveit 1784-óta vezetik.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gospić város hivatalos oldala (horvátul)
- Gospić turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A likai térség várai (magyarul)
- Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában (magyarul)
- Medak várának története (magyarul)
- Krešimir Matijević: Naseljenje Like (horvátul)
- A felsőkárolyvárosi pravoszláv eparchátus honlapja (szerbül)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. október 30..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3344.
