Plitvicei-tavak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plitvicei-tavak Nemzeti Park
Világörökség
Két tó a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban
Két tó a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban
Adatok
Ország Horvátország
Világörökség-azonosító 98
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, VIII, IX
Felvétel éve 1979, 2000
Elhelyezkedése
Plitvicei-tavak (Horvátország)
Plitvicei-tavak
Plitvicei-tavak
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 52′ 24″, k. h. 15° 36′ 31″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 24″, k. h. 15° 36′ 31″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plitvicei-tavak témájú médiaállományokat.
A Plitvicei Nemzeti Park címere
A Plitvicei tavak műholdképe

A Plitvicei-tavak (horvátul Plitvička jezera) Horvátországban található tórendszer. A 16 tóból álló tórendszer egy völgyben terül el, a Dinári-hegység hegyei között.[1]

A területén 1267 növényfaj él. A védett terület nagysága 295 km², ezzel Horvátország legnagyobb nemzeti parkja. A tavak összfelülete 2 km², amiket 190-200 vízesés köt össze, számuk a vízmennyiségtől függ. A tavak lépcsőzetesen fekszenek egymás mellett, a legmagasabban a Prošćansko-tó 636 méteres magasságban, a legalacsonyabban a Novakovića brod, ami 503 méteren fekszik. A legmélyebb és egyik legnagyobb felületű közülük a 47 méter mélységű Kozjak-tó. Legmagasabb pontja a 1279 méteres Seliški top.[2]

A védelmet 1949-től élvez[3] 1979-től pedig az UNESCO Világörökségi listáján is megtalálható, ezzel Horvátország egyetlen természeti világörökségi helyszíne[4]

2008-ban 946 825 turista járt a parkban.[3] A nagy látogatószám miatt korlátozott a bejárható terület nagysága.[5]

Nevének eredete[szerkesztés]

17. századi térképeken a Vražji vrt szó látható, aminek jelentése „Ördög kertje”.[6] A Plitvice szót először egy otocsáni plébános, Dominik Vukasovic jegyezte le 1777-ben.[7] A szó jelentése „sekély medence” (horvátul: pličina vagy plitvak).

Más elmélet szerint az egyik forrás nevéből, a Plitvica-folyó nevéből ered a szó.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A tavak a bosnyák határtól nem messze, Bihácstól 10 km-re fekszenek, Lika-Zengg megyében, illetve kis része Karlovac megyében, a Dinári-hegységben, a Kis-Kapela vonulatai közt.[4] A Dinári-karsztrégió része.[5] A tengerparttól légvonalban 60 km-re fekszik. A tengerszint feletti magassága 418 és 1279 méter között változik.[8]

Vízrajz[szerkesztés]

Folyók[szerkesztés]

A Fehér folyó (Bijela Rijeka) és a Fekete-folyó (Crna Rijeka) összefolyásából álló Matica-folyó a tizenhat lépcsőzetesen elhelyezkedő tó legfőbb vízforrása,[1] a tavakat 190-200 vízesés köti össze a csapadékmennyiségtől függően. A tavak felszíne összesen 2 km².

Vízesések

A Fekete-folyó (Crna Rijeka) 670 méteres magasságban ered egy sziklafalnál lévő forrásból ered a Kis-Kapela egyik lejtőjén, Plitvicka Ljeskovac községtől délre. A medrét fekete moszat népesíti be. Önállóan két kilométerig csordogál, amikor a Fekete-folyóval (Crna Rijeka) egyesül, a falu hídja alatt. A Matica-folyó ezután a Liman-öbölbe érkezik, ami a Prošćansko-tó része. Ezen kívül több névtelen és időszakos patak is torkollik a Prošćansko-tóba.

A Fehér folyó (Bijela Rijeka) 700 méteres magasságban Končarev Kraj község közelében ered, egy karsztforrásból. 4 km-en át egy Cudin klanac nevű szurokban, majd egyesül a Fekete-folyóval.

A Kozjak-tavat 10 forrás táplálja a Matica-folyón, a leghosszabb beleömlő patak a Rjecica-patak, hossza 6,5 km. A tó nyugati oldalán a Matijasevac-, a Jasenovac- és a Lilica-patak csordogál. [9]

A Fekete-folyó, a Matica-folyó vízhozamának 75%-át, a Fehér-folyó a 25%-át szállítja a tavakba. Ez átlagosan 2,14 m³, legfeljebb 11,60 m³ és legalább 0,60 m³ vizet jelent másodpercenként. A Kozjak-tó további 24%-nyi vízmennyiséget kap a közvetlen beletorkolló patakoktól.

A tórendszer végénél, a Korana-folyó forrásánál a Plitvica-patak folyik bele és egyesül a folyóval. A Korana vízhozama másodpercenként maximum 5,92 m³-t, átlagosan 0,58 m³-t, a szárazabb időszakokban mindössze 0,03 m³ is lehet. Ami nemcsak a párolgásnak, és a kevés vízhozamnak, de a víznyelőknek is köszönhető.

4 hónapon keresztül (jellemzően nyáron) a Korana-folyó vize a töredékére csappan, percenkénti vízvesztesége 0,85 m³/s csapadékosabb, 1,15 m³/s szárazabb időkben.[10]

Karsztosodás[szerkesztés]

Az évezredek során a folyócskák összegyűlt vize kioldotta a mészkövet és e természeti átalakulások hatására tavak, vízesések, zúgók, források és barlangok tarkította táj alakult ki. A karsztvíz kioldja a kalcium-karbonátot, ami lerakodik, a lerakodott mésztufa természetes gátakat képez, amely megállítja a folyók vizét, így megduzzasztván tóvá alakulnak. A terület karsztos vidék, kőzet anyaga mésztufa. A kioldott kalcium-karbonát kristályok egy baktériumok és kékmoszatok-, és mohák által kibocsátott nyálkánhoz tapadnak. E folyamat végén alakulnak ki a mésztufás gátak.[6]

Sérülékenység[szerkesztés]

A természetes gátakon élő mohák fiatalkorukban selymes tapintásúak és zöldek, ám az idő előrehaladtával belepi a kalcium, ami fokozatosan sötétté változtatja át a moha színét, végül teljesen belepi és elhal. A belepés feltétele a moha, mivel a kalcium a mészkőre nem tud rakodni, ám ha túl sok a tápanyag, akkor a növények elszaporodnának, emiatt travertínó-gátak túl gyorsan növekednének, és a tavak közti vízesések elzáródnának. A 1974-2009 között fél méterrel emelkedett a tavak vízszintje. A környező erdők is szintén fokozott védelmet élveznek, a nagy biodiverzitáson túl, ha a fákat kivágnák a szél és a víz eróziós munkája lepusztítaná a dolomitos sziklákat, amelyek a vízbe mosódnának, és felhalmozódnának, tönkretéve a vízeséseket. [11]

Tavak[szerkesztés]

A tórendszernek a legtöbb vizet a Matica-folyó szállítja, vize itt-ott tóvá duzzad, Plitvički Ljeskovac falunál folyik a Prošćansko-tóba. A Felső-tavak délebbre helyezkednek el, mint az Alsók. A tavak összterülete (215 ha[12]) a védett területek csupán 1%-a.[13] Ezek vízgyűjtője összesen 152 km².[5] A víz 636 m tengerszint feletti magasságból 8,2 km hosszú bonyolult rendszerű tólépcsőzet[9] után 133 m tengerszint feletti magasságba jut. Horvátország legmagasabb vízesése a 78 méteres Nagy-vízesés (Veliki Slap) is itt található, az Alsó-tavak végén.[14] A második legnagyobb vízesés a Galovački buk, amely 25 méteres.

Név Tengerszint feletti magasság (m) Terület (hektár) Mélység (m) Csoport
Prošćansko-tó[15] 636 68 37 Felső-tavak
Ciginovac-tó 620 7,5 11 Felső-tavak
Okrugljak-tó 613 4,1 15 Felső-tavak
Batinovac-tó 610 1,5 5 Felső-tavak
Veliko-tó 607 1,5 8 Felső-tavak
Malo-tó 605 2 10 Felső-tavak
Vir-tó 598 0,6 4 Felső-tavak
Galovac-tó 582 12,5 24 Felső-tavak
Milino-tó 564 1 1 Felső-tavak
Gradinsko-tó 553 8,1 10 Felső-tavak
Burget-tó 545 0,1 2 Felső-tavak
Kozjak-tó 534 81,5 47 Felső-tavak
Milanovac-tó[16] 523 3,2 18 Alsó-tavak
Gavanovac-tó 514 1 10 Alsó-tavak
Kaluđerovac-tó 505 2,1 13 Alsó-tavak
Novakovića brod 503 0,4 3 Alsó-tavak

A legnagyobb és egyben legmélyebb tó a Kozjak-tó[10] a mélysége 47 méter, területe 81,5 ha.[15]

A tórendszert 2 része osztható: a Felső-tavak vidékére, amelyhez 12 tó tartozik és az Alsó-tavak-vidékére, amikhez 4 tó tartozik. A Felső-tavak a következőek: a Prošćansko-tó, a Ciginovac-tó, az Okrugljak-tó, a Batinovac-tó, a Veliko-tó, a Malo-tó, a Vir-tó, a Galovac-tó, aminél a Prštavci nevű vízesésből esik a víz a Milino-tóba, majd a Gradinsko-tó, a Burget-tó és a Kozjak-tó. Az Alsó-tavak vidékéhez a Milanovac-tó, a Gavanovac-tó, a Kaluđerovac-tó- és a Novakovića brod tartozik.[16]

A Plitvicei-tavak magassági elhelyezkedése

A Prošćansko-tó Plitvički Ljeskovac falunál kezdődik a park központi részén 636 méteren, a bal partját turisták nem látogathatják. A következő tó a Ciginovac-tó, amelynek északnyugati részén lévő lefolyástól az Okrugljak-tóba zúdul. Ezt követi a Veliko-tó, a Malo-tó, a Vir-tó, a Galovac-tó, a Milino-tó, a Gradinsko-tó, a Burget-tó, a végénél kezdődik a Kozjak-tó. A keleti része karsztosodott kréta kori mészkőből áll, Hippuritoidának nevezett nevű mára kihalt kagyló az építőanyaga. A tórendszer egyetlen szigete, Štefanija szigete a közepén 275 méter hosszú és 60 széles, területe 1,4 ha.[15]

A Milanovac-tó keleti részén elhelyezkedő vízesés a horvát operaénekes Milka Trnina nevét viseli.[16] Innen a víz a Gavanovac-tóba ömlik, ezt a Kaluđerovac-tó követi, majd a Novakovića brod, ami a 20 méter magas Sastavci-vízesésbe torkollik. A vízesés a Korana-folyó forrását képzi.[15]

A felső tavak dolomit anyagú kanyonban, az alsó tavak mészkőből állóból, kialakulásuk a felső krétára datálható. A park különleges látnivalói a karsztbarlangok, köztük a Nagy-barlanggal, a Fekete-barlanggal és a Tónimfa-barlanggal.[17]

Geológia[szerkesztés]

A tavak alatt hosszú karsztbarlang-rendszer található, amiknek a nyílása a tavak mellett vannak. A legnagyobb barlangok a következőek: Nagy-barlang (Velika Pećina), a Mrančnjača, a Fekete-barlang (Crna pećina), valamint a Tónimfa-barlang (Vila Jezerkinja).[18]

Domborzat[szerkesztés]

Élővilág[szerkesztés]

Az élővilágra a legnagyobb hatással az elhelyezkedése hat. 60 km-re a tengerparttól a Dinári-hegység között lévő alacsonyabb területen a kontinentális-, és a mediterrán éghajlat keveredik, ami kialakítja a környező területektől merőben eltérő fajgazdagságot.[19]

Állatvilág[szerkesztés]

58 emlősfajból 21 denevérfaj, védett emlős állatok közül a szürke farkas (Canis lupus), medve (Ursus arctos) (park területén mintegy 20-an élnek), további emlősök vidrák (Lutra lutra), további emlősök közt a borzok (Meles meles), és sünfélék (Erinaceidae) is előfordulnak.[20] 163 honos madárfajából 70 fészkel is itt[12], emellett 321 lepkefajt tartanak számon. A tavakban sebes pisztrángok (Salmo trutta), a fejes domolykók (Squalius cephalus), és a fürge csellék (Phoxinus phoxinus) élnek, ám a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) és csuka (Esox lucius) mindinkább kiszorítja. A halakon kívül édesvízi rákok laknak, a szárazföldön a fajok száma sokkal nagyobb.[20] Kétéltűekből és hüllőkből 12-12 faj található meg. 163 madárfajából 9 bagolyféle és 8 harkányféle.

58 emlősfajból 21 denevérfaj.

Növényvilág[szerkesztés]

A Nemzeti Park területén 1267 féle növényfaj él, amik 112 különböző növénycsaládba tartoznak,[8] ebből 22 védett az országban.[21] Csak orchideafélékből 55 faj található itt meg. Az őshonos fajok aránya az összes növényhez képest 2,3 százalék, a veszélyeztetett fajoké 12 százalék.

Horvátországban egyedül itt található meg a globálisan is súlyosan veszélyeztetett Szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica). A szintén egyedüli előfordulású orchideafaj, a Boldogasszony papucsa nagy számban megtalálható a védett területen.

Több húsevő növény is él a mocsaras-lápos területeken köztük a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) és a kis rence (Utricularia minor)[22]

Štefanija-szigetén bükkösök és mogyorófák nőnek és több más alacsony cserje.[15]

Keletkezéstörténet[szerkesztés]

Egy környékbeli hiedelem így taglalja a tavak kialakulását:

Réges-régen hosszú aszály pusztított a vidéken és a források kiszáradtak, ezért a helybéli földművesek imádkozni kezdtek az isteneknek esőt kérlelve. A Fekete Királynő megsajnálta őket és akkora esőt zúdított a vidékre, hogy a völgyeket megtöltötte vízzel.

[20] - történetet Dragutin Franic gyűjtötte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Zágrábi Egyetem. The Mayfly Fauna of the Plitvice Lakes National Park, Croatia (angol nyelven), 2. o (2014). Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 15. 
  2. Plitvice területe (magyar nyelven). www.plitvice.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  3. ^ a b Plitvice történelme (magyar nyelven). www.plitvice.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  4. ^ a b Plitvice világörökségi helyszín (angol nyelven). whc.unesco.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 14.)
  5. ^ a b c Kukurić, Stevanović, Krešić. Karst without boundaries. ISBN 9789993852582 (2014) 
  6. ^ a b Plitvice és környezete (angol nyelven). www.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2016. augusztus 17.)
  7. Plitvicei-tavak Nemzeti Park (horvát nyelven). www.botanic.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  8. ^ a b Plitvicei élővilág (angol nyelven). Plitvice hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  9. ^ a b Plitvicei folyók. A nemzeti park hivatalos weboldala (archivált). (Hozzáférés: 2016. augusztus 25.)
  10. ^ a b Božidar Biondić, Ranko Biondi, Ranko Biondi: The conceptual hydrogeological model of the Plitvice Lakes. (hely nélkül): Zágrábi Egyetem. 2010. Hozzáférés: 2016. aug. 20.  
  11. Winfried, Mass. A világ legszebb természeti csodái, Nicholas Neuman, Hans Oberländer, Jörn Voss, Anne Benthues fordította Trócsányi Balázs és Varga Ágnes, Alexandra. ISBN 9789632970615 (2009) 
  12. ^ a b A világ egyik legszebb tórendszere – Plitvicei-tavak (magyar nyelven). www.erdekesvilag.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  13. A tavak elhelyezkedése. A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 23.)
  14. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park (angol nyelven). www.lonelyplanet.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  15. ^ a b c d e A Felső-tavak (angol nyelven). A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  16. ^ a b c Az Alsó-tavak (angol nyelven). A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  17. Plitvice geológiája (horvát nyelven). www.botanic.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  18. Bács Gyula: Jugoszlávia (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1983) ISBN 963-243-262-2
  19. Plitvice flórája. A nemzeti park korábbi weboldala (archivált). (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  20. ^ a b c Lássunk világot. Budapest: IMP kiadó (2015) 
  21. Utazás Plitvicére. www.putovnica.net. (Hozzáférés: 2016. augusztus 28.)
  22. Horvát nemzeti parkok (angol nyelven). www.parkovihrvatske.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 17.)

Források[szerkesztés]

  • Bács Gyula: Jugoszlávia (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1983) ISBN 963-243-262-2

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plitvicei-tavak témájú médiaállományokat.