Plitvicei-tavak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plitvicei-tavak Nemzeti Park
Világörökség
Két tó a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban
Két tó a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban
Adatok
Ország Horvátország
Világörökség-azonosító 98
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, VIII, IX
Felvétel éve 1979, 2000
Elhelyezkedése
Plitvicei-tavak (Horvátország)
Plitvicei-tavak
Plitvicei-tavak
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 52′ 24″, k. h. 15° 36′ 31″Koordináták: é. sz. 44° 52′ 24″, k. h. 15° 36′ 31″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plitvicei-tavak Nemzeti Park témájú médiaállományokat.
A Plitvicei Nemzeti Park címere
A Plitvicei tavak műholdképe

A Plitvicei-tavak (horvátul Plitvička jezera) Horvátországban található tórendszer. A 16 tóból álló tórendszer egy völgyben terül el, a Dinári-hegység hegyei között.[1]

A területén 1267 növényfaj él. A védett terület nagysága 295 km², ezzel Horvátország legnagyobb nemzeti parkja. A tavak összfelülete 2 km², amiket 190-200 vízesés köt össze, számuk a vízmennyiségtől függ. A tavak lépcsőzetesen fekszenek egymás mellett, a legmagasabban a Proscensko-tó 639 méteres magasságban, a legalacsonyabban a Sastavi-tó, ami 483 méteren fekszik. A legmélyebb és egyik legnagyobb felületű közülük a 47 méter mélységű Kozjak-tó. Legmagasabb pontja a 1279 méteres Seliški top.[2]

A parkban él többek közt medve vagy farkas. 126 honos madárfajából 70 fészkel is itt.[3]

A védelmet 1949-től élvez[4] 1979-től pedig az UNESCO Világörökségi listáján is megtalálható, ezzel Horvátország egyetlen természeti világörökségi helyszíne[5]

2008-ban 946 825 turista járt a parkban.[4] A nagy látogatószám miatt korlátozott a bejárható terület nagysága.[6]

Földrajz[szerkesztés]

A tavak a bosnyák határtól nem messze, Bihácstól 10 km-re fekszenek, Lika-Zengg megyében és kis része Karlovac megyében a Dinári-hegységben, pontosabban a Kis-Kapela vonulatai közt.[5] A Dinári-karsztrégió része.[6] A tengerparttól légvonalban 60 km-re fekszik. A tengerszint feletti magassága 418 és 1279 méter között változik.[7]

Vízrajz[szerkesztés]

A Fehér folyó (Bijela Rijeka) és a Fekete-folyó (Crna Rijeka) összefolyásából álló Matica-folyó a tizenhat lépcsőzetesen elhelyezkedő tó legfőbb vízforrása,[1] a tavakat 190-200 vízesés köti össze a capadékmennyiségtől függően. A tavak felszíne összesen 2 km².

Vízesések

Az évezredek során a folyócskák összegyűlt vize kioldotta a mészkövet és e természeti átalakulások hatására tavak, vízesések, zúgók, források és barlangok tarkította táj alakult ki. A karsztvíz kioldja a kalcium-karbonátot, ami lerakodik, a lerakodott mésztufa természetes gátakat képez, amely megállítja a folyók vizét, így megduzzasztván tóvá alakulnak. A terület karsztos vidék, de a kőzet anyaga mésztufa. A kalcium-karbonát kristályok egy baktériumok és kék-, és zölmoszatok által kibocsátott nyálkánhoz tapadnak. E folyamat végén alakulnak ki a mésztufás gátak.[8]

Tavak[szerkesztés]

A tórendszernek a legtöbb vizet a Matica-folyó szállítja, vize itt-ott tóvá duzzad, Plitvički Ljeskovac falunál folyik a Prošćansko-tóba. A Felső-tavak délebbre helyezkednek el, mint az Alsók és területük a védett területek csupán 1%-a.[9] Ezek vízgyűjtője összesen 152 km².[6] A víz 636 m tengerszint feletti magasságból 8 km hosszú bonyolult rendszerű tólépcsőzet által 133 m tengerszint feletti magasságba jut. Horvátország legmagasabb vízesése a 78 méteres Nagy-vízesés(Veliki Slap) is itt található, az Alsó-tavak végén.[10] A második legnagyobb Galovački buk, amely 25 méteres.

Név Tengerszint feletti magasság (m) Terület (hektár) Mélység (m) Csoport
Prošćansko-tó[11] 636 68 37 Felső-tavak
Ciginovac-tó 620 7,5 11 Felső-tavak
Okrugljak-tó 613 4,1 15 Felső-tavak
Batinovac-tó 610 1,5 5 Felső-tavak
Veliko-tó 607 1,5 8 Felső-tavak
Malo-tó 605 2 10 Felső-tavak
Vir-tó 598 0,6 4 Felső-tavak
Galovac-tó 582 12,5 24 Felső-tavak
Milino-tó 564 1 1 Felső-tavak
Gradinsko-tó 553 8,1 10 Felső-tavak
Burget-tó 545 0,1 2 Felső-tavak
Kozjak-tó 534 81,5 47 Felső-tavak
Milanovac-tó[12] 523 3,2 18 Alsó-tavak
Gavanovac-tó 514 1 10 Alsó-tavak
Kaluđerovac-tó 505 2,1 13 Alsó-tavak
Novakovića brod 503 0,4 3 Alsó-tavak

A felső tavak dolomit anyagú kanyonban, az alsó tavak mészkőből állóból,[13] kialakulásuk a felső krétára datálható, magasságuk a szikláknak 40 méteres magasságra is emelkednek. A Park különleges látnivalói a karsztbarlangok, a Nagy-barlang, a Fekete-barlang és a Tónimfa-barlang.

A legnagyobb és egyben legmélyebb tó a Kozjak-tó[14] a mélysége 47 méter, területe 81,5 ha.[11]

A tórendszert 2 része osztható: a Felső-tavak vidékére, amelyhez 12 tó tartozik és az Alsó-tavak-vidékére, amikhez 4 tó tartozik. A Felső-tavak vidékéhez 12 tó tartozik, amik a következőek: a Prošćansko-tó, a Ciginovac-tó, az Okrugljak-tó, a Batinovac-tó, a Veliko-tó, a Malo-tó, a Vir-tó, a Galovac-tó, aminél a Prštavci nevű vízesésből esik a víz a Milino-tóba, majd a Gradinsko-tó, a Burget-tó és a Kozjak-tó. Az Alsó-tavak vidékéhez a Milanovac-tó, a Gavanovac-tó, a Kaluđerovac-tó- és a Novakovića brod tartozik.[12]

A Plitvicei-tavak magassági elhelyezkedése

A Prošćansko-tó Plitvički Ljeskovac falunál kezdődik a park központi részén 636 méteren, a bal partját turisták nem látogathatják. A következő tó a Ciginovac-tó, amelynek északnyugati részén lévő lefolyástól az Okrugljak-tóba zúdul. Ezt követi a Veliko-tó, a Malo-tó, a Vir-tó, a Galovac-tó, a Milino-tó, a Gradinsko-tó, a Burget-tó, a végénél kezdődik a Kozjak-tó. A keleti része karsztosodott kréta kori mészkőből áll, Hippuritoidának nevezett nevű mára kihalt kagyló az építőanyaga. A tórendszer egyetlen szigete, Štefanija szigete a közepén 275 méter hosszú és 60 széles, területe 1,4 ha.[11]

A Milanovac-tó keleti részén elhelyezkedő vízesés a horvát operaénekes Milka Trnina nevét viseli.[12] Innen a víz a Gavanovac-tóba ömlik, ezt a Kaluđerovac-tó követi, majd a Novakovića brod, ami a 20 méter magas Sastavci-vízesésbe torkollik. A vízesés a Korana-folyó forrását képzi.[11]

A Nemzeti Park területe eléri a 296 km²-t, amelyből több mint 15 000 hektár erdős terület. A vizek felszíne 215 hektárt tesz ki, a tavakkal, folyókkal és patakokkal együtt.[15]

Domborzat[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Nevének eredete[szerkesztés]

17. századi térképeken a Vražji vrt szó látható, aminek jelentése „Ördög kertje”.[8] A Plitvice szót először egy otocsáni plébános, Dominik Vukasovic jegyezte le 1777-ben.[16] A szó jelentése „sekély medence” (horvátul: pličina vagy plitvak).

Más elmélet szerint az egyik forrás nevéből, a Plitvica-folyóból jön.

Élővilág[szerkesztés]

Az élővilágra a legnagyobb hatással az elhelyezkedése hat. 60 km-re a tengerparttól a Dinári-hegység között lévő alacsonyabb területen a kontinentális-, és a mediterrán éghajlat keveredik, ami kialakítja a környező területektől merőben eltérő fajgazdagságot.[17]

Állatvilág[szerkesztés]

Védett állatok közül a szürke farkas (Canis lupus), medve (Ursus arctos), vidra (Lutra lutra) is előfordul. 163 honos madárfajából 70 fészkel is itt[15], emellett 321 lepkefajt tartanak számon. A tavakban sebes pisztrángok (Salmo trutta) élnek, ám a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) és csuka (Esox lucius) mindinkább kiszorítja. Kétéltűekből és hüllőkből 12-12 faj él a parkban. 163 madárfajából 9 bagolyféle és 8 harkányféle.

58 emlősfajból 21 denevérfaj.

Növényvilág[szerkesztés]

A Nemzeti Park területén 1267 féle növényfaj él, amik 112 különböző növénycsaládba tartoznak,[7] csak orchideafélékből 55 faj található itt meg. Az őshonos fajok aránya az összes növényhez képest 2,3 százalék, a veszélyeztetett fajoké 12 százalék.

Horvátországban egyedül itt található meg a globálisan is súlyosan veszélyeztetett Szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica). A szintén egyedüli előfordulású orchideafaj, a Boldogasszony papucsa nagy számban megtalálható a védett területen.

Több húsevő növény is él a mocsaras-lápos területeken köztük a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) és a kis rence (Utricularia minor)[18]

Štefanija-szigetén bükkösök és mogyorófák nőnek és több más alacsony cserje.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Zágrábi Egyetem. The Mayfly Fauna of the Plitvice Lakes National Park, Croatia (angol nyelven), 2. o (2014). Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 15. 
  2. Plitvice területe (magyar nyelven). www.plitvice.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  3. Plitvicei állatok (angol nyelven). www.plitvice.info. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  4. ^ a b Plitvice történelme (magyar nyelven). www.plitvice.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  5. ^ a b Plitvice világörökségi helyszín (angol nyelven). whc.unesco.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 14.)
  6. ^ a b c Kukurić, Stevanović, Krešić. Karst without boundaries. ISBN 9789993852582 (2014) 
  7. ^ a b Plitvicei élővilág (angol nyelven). Plitvice hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
  8. ^ a b Plitvice és környezete (angol nyelven). www.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2016. augusztus 17.)
  9. A tavak elhelyezkedése. A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 23.)
  10. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park (angol nyelven). www.lonelyplanet.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  11. ^ a b c d e A Felső-tavak (angol nyelven). A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  12. ^ a b c Az Alsó-tavak (angol nyelven). A park hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  13. Plitvice geológiája (horvát nyelven). www.botanic.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  14. Božidar Biondić, Ranko Biondi, Ranko Biondi: The conceptual hydrogeological model of the Plitvice Lakes. (hely nélkül): Zágrábi Egyetem. 2010. Hozzáférés: 2016. aug. 20.  
  15. ^ a b A világ egyik legszebb tórendszere – Plitvicei-tavak (magyar nyelven). www.erdekesvilag.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  16. Plitvicei-tavak Nemzeti Park (horvát nyelven). www.botanic.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 16.)
  17. Plitvice flórája. A nemzeti park korábbi weboldala (archivált). (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  18. Horvát nemzeti parkok (angol nyelven). www.parkovihrvatske.hr. (Hozzáférés: 2016. augusztus 17.)

Források[szerkesztés]

  • Bács Gyula: Jugoszlávia (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1983) ISBN 963-243-262-2

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Plitvicei-tavak témájú médiaállományokat.