Petrinyai gyilkosságok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Petrinyai gyilkosságok alatt azokat a tömeggyilkosságokat és más bűncselekmények sorozatát értjük, amelyeket különböző szerb erők követtek el horvát hadifoglyok és civilek ellen 1991 szeptemberétől 1992 júniusáig a kulpamenti Petrinya városában és a környező területeken. A horvátokat több hónapon keresztül ölték meg, mind a város irányításáért vívott csata, mind később a megszállás alatt; a polgári területek elleni válogatás nélküli tüzérségi támadásokban, valamint a civilek és hadifoglyok elleni szándékos gyilkosságok során. Horvát források szerint több mint 250 ember vesztette életét (köztük 120 civil) ezekben a bűncselekményekben.[1][2]

Előzmények[szerkesztés]

Miután 1990-ben, az első szabad választásokon a Horvát Szocialista Köztársaság kormánypártja választási vereséget szenvedett a Horvát Demokratikus Közösségtől (horvátul: Hrvatska demokratska zajednica – HDZ), a szerbek és a horvátok közötti etnikai feszültség tovább fokozódott,. A Jugoszláv Néphadsereg (szerbül: Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) az ellenállás minimalizálása érdekében elkobozta Horvátország területvédelmi erőinek (horvátul: Teritorijalna obrana – TO) fegyvereit.[3] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává[4] fajult, amelynek középpontjában a dalmát hátország túlnyomórészt szerbek lakta részei, Knin környéke (Splittől körülbelül 60 kilométerre északkeletre),[5] valamint Lika, Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország szerb többségű részei helyezkedtek el.[6] 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával sikertelenül próbálta megszerezni a jugoszláv elnökség jóváhagyását a horvát biztonsági erők lefegyverzésére irányuló JNA-hadművelethez.[7] A kérést elutasították, és a szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban[8] lezajlott vértelen összecsapás arra késztette a JNA-t, hogy kérje a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús felhatalmazást és hirdessen ki rendkívüli állapotot. Annak ellenére, hogy Szerbia és szövetségesei támogatták, a JNA kérését március 15-én elutasították. Slobodan Milošević szerb elnök, aki inkább a Szerbia bővítésére irányuló törekvést választotta, mint Jugoszláviának Horvátországgal szövetségi egységként történő megőrzését, nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t a szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy a továbbiakban nem ismeri el a szövetségi elnökség tekintélyét. A fenyegetés arra késztette a JNA-t, hogy Szerbia terjeszkedése érdekében feladta Jugoszlávia megőrzésének terveit, amivel a JNA Milošević irányítása alá került.[9] Március végére a konfliktus az első halálos áldozatokkal eszkalálódott.[10] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket egyesítik Szerbiával. Erre Horvátország kormánya úgy reagált, hogy ezeket a területeket szakadár régióknak tekintette.[11]

1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege, ezért védelmének megerősítése érdekében mintegy 20 000-re emelte, és ezzel megduplázta rendőri létszámát. A horvát rendőri erők leghatékonyabb része a 3000 fős különleges rendőrség volt, amely tizenkét, katonai rendszerben szervezett zászlóaljból állt. Mellette 16 zászlóaljban és 10 században 9-10 000 regionálisan szervezett tartalékos rendőr is működött, de hiányoztak a fegyvereik.[12] A helyzet romlására reagálva májusban a különleges rendőrzászlóaljak négy, teljesen hivatásos gárdadandárrá történő bővítésével a horvát kormány létrehozta a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde – ZNG). A Horvát Védelmi Minisztérium irányítása, és a nyugalmazott JNA tábornok Martin Špegelj parancsnoksága alatt álló négy gárdadandár körülbelül 8000 katonából állt.[13] A szintén 40 000 főre bővített tartalékos rendőrséget a ZNG-hez csatolták, és 19 dandárra, valamint 14 önálló zászlóaljra szervezték át. Az gárdadandárok voltak a ZNG egyetlen olyan egységei, amelyek teljesen felszereltek kézifegyverekkel, de egész ZNG-ben hiányoztak a nehézfegyverek, és a dandárszint felett rossz volt a parancsnoki és irányítási struktúra.[12] A nehézfegyverek hiánya olyan súlyos volt, hogy a ZNG a múzeumokból és filmstúdiókból elvitt a második világháborús fegyverek használatához folyamodott.[14] A horvát fegyverkészlet akkoriban 30 000 külföldön vásárolt kézi lőfegyverből és 15 000, korábban a rendőrség tulajdonában lévő fegyverből állt. A gárdadandároktól elvett személyi állomány pótlására új, 10 000 fős különleges rendőrséget hoztak létre.[12] 1991. szeptember 2-től a város szeptember 21-iki elestéig a JNA és más szerb erők több támadást vezettek Petrinya és a környező területek ellen.

A gyilkosságok[szerkesztés]

1991. szeptember 2-án, 16-án és 21-én a JNA parancsnoka, Slobodan Tarbuk elrendelte Petrinya lakóövezeteinek válogatás nélküli ágyúzását abból a célból, hogy elriasszák a HV erőket a „Vasilj Gaćeša” laktanya megközelítésétől. Ezek a támadások súlyos károkat okoztak magánházakban, üzletekben és két templomban, és polgári áldozatokat is követtek. A leghalálosabb támadás 1991. szeptember 16-án történt, amikor Tarbuk aknavetős támadást rendelt el Petrinyában civilek ellen, öt civil halálát és 13 sérülését okozva.[15] Tarbuk állítólag azt mondta: „Esküszöm az usztasa anyjukra, hogy a földig fogom rombolni Petrinyát.”[16]

A petrinyai csata és a megszállás alatt tömeggyilkosságokat követtek el horvát civilek és hadifoglyok ellen. Szeptember 16-án a Vila Gavrilovićban, egy háború előtti vendéglátóhelyen egy 25 horvát katonából és MUP-rendőrből álló csoport megkísérelte megadni magát a szerb területvédelem és az SAO Krajina rendőrség tagjainak. Miután lefegyverezték őket, mind a 25 hadifoglyot kivégezték. A foglyok közül négyen túlélték súlyos sérüléseket, de a többiek meghaltak. A horvát hatóságok 1995. szeptember 14-én exhumáltak egy tömegsírt 19 áldozat földi maradványaival.[17] A Vasilj Gaćeša laktanyában állítólag hadifoglyok kivégzésére is sor került. 1991. szeptember 16-án egy 23 horvát katonából álló csoportot a JNA csapatai és a szerb félkatonai csoportok több órán át kihallgattak és kínoztak, majd kivégezték őket.[18]

Petrinya 1991. szeptember 21-én került a szerb erők kezére. A megszállt Petrinyában és a környező falvakban a szerb erők számos bűncselekményt követtek el olyan horvát civilek ellen, akik nem akarták elhagyni otthonukat, de néhány szerb civil ellen is, akik nem értettek egyet ezzel a politikával. Ezen a területen az ottmaradt horvát civilek ellen elkövetett gyilkosságokat az 1991. szeptembertől decemberig tartó időszakban jegyezték fel, de a legtöbb gyilkosság, civilek meggyilkolása és elrablása 1992 júniusáig tartott, amikor egész családokat öltek meg otthonukban, az utcákon vagy tűntek el végleg.[19] A legtöbb áldozat Petrinya városában 1991 szeptemberében történt, amikor 98 ember vesztette életét, és ugyanennek a hónapnak mindössze három napja alatt 53 ember vesztette életét vagy tűnt el.[20]

1991. október 6-án a szerb félkatonai csoportok felgyújtották a közeli Nova Drenčina falut, legalább két horvátot megölve; egy civilt és egy ZNG hadifoglyot.[21] 1991. november 5-én a Kozbašić család négy tagját (köztük két kisgyermeket, 8 és 13 évesek) gyilkolták meg az SAO Krajina erői.[22] 1991. december 22-én vagy 23-án a szerb félkatonai csoportok meggyilkolták a Križević család három tagját.[2] A Križević családot meggyilkoló szerb egység tagjai 1992. január 6-án elrabolták és megölték Stjepan és Paula Cindrićet, akik mindketten helyi fogorvosok voltak.[2] 1993. július 16-án a szerb erők a tűzszünet alatt a Kulpa folyó partján napozó horvát fiatalok egy csoportjára lőttek. Zrinka Gmaz (19 éves) meghalt, öccse (16 éves) és unokatestvére (17 éves) pedig megsebesült a lövöldözésben.[23]

Következmények[szerkesztés]

Petrinja és a környező területek felszabadítása után a Vihar hadművelet során a horvát hatóságok 45 tömegsírt találtak és exhumáltak.[24] 1995-ben a horvát hatóságok négy tömegsírt találtak 46 horvát civil (38 férfi és 8 nő) maradványaival.[25] Petrinján kívül, egy JNA laktanya közelében egy sírban 21 idős civil maradványait is megtalálták.[26] 2012. március 16-án a város szeméttelepén nyolc holttestet fedeztek fel, akiket feltételezhetően horvátok öltek meg 1991-ben).[24]

A Petrinyában elkövetett bűncselekmények miatt a horvát hatóságok több szerb ellen emeltek vádat. Jovo Begovićot az Interpol elfogatóparancsa alapján 2006-ban tartóztatták le Németországban, és kiadták Horvátországnak. 2007. április 25-én Begovićot bűnösnek találták 1991 szeptemberében elkövetett civilek elleni halálos és válogatás nélküli aknavetős támadásokban. A sziszeki kerületi bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte.[27] 2018 februárjában Slobodan Mutićot kiadták az Egyesült Államokból, és azzal vádolták, hogy részt vett Stjepan és Paula Cindrić 1992-es meggyilkolásában, de 2019 decemberében végül felmentették. Egy másik szerb harcost, Dragan Perenčevićet azonban bűnösnek találták, és távollétében 15 év börtönbüntetésre ítélték.[28] 2015 júliusában a horvát igazságügyi minisztérium megerősítette az ausztrál Predrag Japranin kiadatását, akit azzal vádoltak, hogy 1991 novemberében meggyilkolt három petrinyai horvát civilt.[29] 2017. október 31-én három volt krajnai szerb harcost 5 és fél és 7 és fél év közötti börtönbüntetésre ítéltek, mert felgyújtották a horvátországi Nova Drenčina falut. Mindhármukat pere fogták, és távollétükben elítélték.[30]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pad Petrinje pod napadom JNA i paravojske – 21. rujna 1991.. [2021. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  2. a b c Obilježavamo 30. godišnjicu pada Petrinje u Domovinskom ratu. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  3. Hoare 2010, 117. o.
  4. Hoare 2010, 118. o.
  5. The New York Times 19 August 1990.
  6. ICTY 12 June 2007.
  7. Hoare 2010, 118–119. o.
  8. Ramet 2006, 384–385. o.
  9. Hoare 2010, 119. o.
  10. Engelberg 3 March 1991.
  11. Sudetic 2 April 1991.
  12. a b c CIA 2002, 86. o.
  13. EECIS 1999, 272–278. o.
  14. Ramet 2006, 400. o.
  15. Crime in Petrinja. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  16. "I swear on their Ustasha mothers that I will flatten Petrinja to the ground"- The attack on Petrinja begins. [2021. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  17. Memorial of the republic of Croatia, p. 253. ICJ, 2001. március 1. [2021. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  18. Annex VIII - part 9/10 Prison Camps. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  19. Pad Petrinje pod napadom JNA i paravojske – 21. rujna 1991.. [2021. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  20. Međunarodni dan prava na istinu o teškim povredama ljudskih prava i za dostojanstvo žrtava. (Hozzáférés: 2022. október 20.)
  21. PAD PETRINJE NA DANAŠNJI DAN: Podaci govore da je ubijeno više od 500 Hrvata!. [2021. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  22. Zločin u Petrinji, obitelj Kozbašić. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  23. Potvrđena oslobađajuća presuda za ubojstvo Zrinke Gmaz. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  24. a b Mass Grave Found in Croatia. [2022. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  25. (1997) „Dental identification of war victims from Petrinja in Croatia”. International Journal of Legal Medicine 110 (2), 47–51. o. DOI:10.1007/s004140050029. PMID 9168318. (Hozzáférés: 2022. április 9.)  
  26. COMMISSION ON HUMAN RIGHTS. [2018. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  27. Crime in Petrinja. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  28. Croatia Acquits Serb Ex-Fighter of Killing Married Couple. [2020. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  29. Croatia to Ask Australia to Extradite Japranin. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  30. Serb Paramilitaries Convicted of Burning Croatian Village. (Hozzáférés: 2022. április 9.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Petrinja killings című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.