Sakál hadművelet
| Sakál hadművelet | |||
 | |||
| A Sakál hadművelet térképe | |||
| Konfliktus | boszniai háború horvátországi háború | ||
| Időpont | 1992. június 7. - 1992. június 26. | ||
| Helyszín | Bosznia-Hercegovina | ||
| Eredmény | horvát győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
 é. sz. 43° 04′ 48″, k. h. 17° 57′ 36″Koordináták: é. sz. 43° 04′ 48″, k. h. 17° 57′ 36″ | |||
| Horvátországi háború |
|---|
|
Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1 · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode |
| Boszniai háború |
|---|
|
Béketervek · Szarajevó · Szarajevó JNA menetoszlop · Foča · Zvornik · Doboj · Prijedor · Srebrenica ostroma (mészárlás) · Tuzla JNA menetoszlop · Bihács · Sakál · Vrbas '92 · Korridor '92 · Korićani sziklák · Horvát-bosnyák háború · Bóra · Žepčei csata · Kravica · Duša · Štrpci · Travnik · Mostar · Deny Flight · Ahmići · Trusina · Sovići/Doljani · Dobrinja · Bugojnó · Mokronoge · Grabovica · Neretva ’93 · Stupni Do · Križančevo Selo · Első Markale · Banja Luka · Tvigi '94 · Washington · Bøllebank · Amanda · Tigris · Pók · Kupres · Udbina · Tél ’94 · Ugrás–1 · Orašje · Pale · Tuzla · Vrbanja híd · Ugrás–2 · Mrkonjić Grad · Vozuća · Csoda · Nyár '95 · Vihar · Második Markale · Megfontolt erő · Misztrál–2 · Sana · Una · Déli Mozdulat · Dayton |
A Sakál hadművelet (horvátul: Operacija Čagalj, más néven Júniusi hajnalok hadművelet horvátul: Operacija Lipanjske zore) a horvátországi és a boszniai háború offenzívája volt, amelyet a Horvát Hadsereg (HV) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) egyesített hadserege vívott a Boszniai Szerb Köztársaság (VRS) hadserege ellen 1992. június 7–26. között. Az offenzíva egy horvát megelőző csapás volt a boszniai szerb hadsereg ellen, amelyet 1992 májusában alakítottak a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) Bosznia-Hercegovinában állomásozó egységeiből. A HV arra a következtetésre jutott, hogy a JNA 1992. áprilisi és májusi támadó hadműveletei, amelyek Kupres és a Neretva-folyó Mostartól délre fekvő völgye nagy részének elfoglalását eredményezték, a horvátországi Ploče kikötőjének és esetleg Split városának elfoglalását vagy fenyegetését célozták. E fenyegetés ellensúlyozására a horvát vezetés a HV-t Janko Bobetko tábornok parancsnoksága alatt a „déli frontra” vezényelte, beleértve azt a területet is, ahol a Sakál hadműveletet végrehajtották.
Az offenzíva az első jelentős boszniai szerb vereséget jelentette a háborúban, és kedvező helyzetbe hozta a HV-t a VRS és a Dubrovniktól északra és keletre pozíciókat birtokló JNA maradványainak visszaszorítására. A HV később újra kiépítette szárazföldi kapcsolatait a várossal, amelyet a JNA 1991 vége óta ostrom alatt tartott. A támadás a HV/HVO győzelmét és körülbelül 1800 négyzetkilométernyi terület elfoglalását eredményezte Mostar és Stolac környékén.
Előzmények[szerkesztés]
1990 augusztusában felkelés tört ki Horvátországban, amelynek központja a túlnyomórészt horvátországi szerbek által lakott[1] dalmát hátország Knin környéki területei,[2] valamint Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak.[3] A területek ezt követően a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) nevet kapták. A Szerbia által támogatott RSK[4] kinyilvánította integrációs szándékát Szerbiával, melyet Horvátország kormánya lázadásnak minősített.[5] A feszültség nőtt, és 1991 márciusára kitört a horvát függetlenségi háború.[6] Jugoszlávia felbomlásával Horvátország 1991 júniusában kiadta a függetlenségi nyilatkozatot,[7] amely három hónapos moratórium után.[8] október 8-án vált hivatalossá.[9] Az RSK ezután etnikai tisztogatási akciót indított a területén élő horvát civilek ellen, és a legtöbb nem szerb lakost 1993 elejére kiűzték lakóhelyéről. [10][11]
Az 1991 májusában megalapított Horvát Nemzeti Gárdát (ZNG), mely a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) RSK-nak nyújtott növekvő támogatása és a horvát rendőrség a helyzettel megbirkózni képtelensége miatt jött létre, novemberben Horvát Hadsereg (HV) névre keresztelték.[12] A Horvát Hadsereg felállítását azonban az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója akadályozta.[13] 1991 utolsó hónapjai a háború legádázabb harcait a laktanyacsatát,[14] Dubrovnik ostromát,[15] és a vukovári csatát hozták el.[16]
1992 januárjában Horvátország, a JNA és az ENSZ képviselői aláírták a szarajevói megállapodást és tűzszünetet hirdettek.[17] Egy sor sikertelen tűzszünet után a megállapodás felügyeletére és fenntartására az Egyesült Nemzetek Védelmi Erőit (UNPROFOR) telepítették Horvátországba.[18] A konfliktus azonban hamarosan átterjedt eddigi békés vidékekre, és a JNA hamarosan visszavonult Horvátországból Bosznia-Hercegovinába, ahol új konfliktus volt kirobbanóban.[17]
Mivel a Jugoszláv Néphadsereg a Vance-terv elfogadását és végrehajtásának megkezdését követően kivonult Horvátországból, 55 000 Bosznia-Hercegovinában született tisztje és katonája került át az új boszniai szerb hadsereghez, amelyet később Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (VRS) névre kereszteltek. Ezt az átszervezést a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság 1992. január 9-iki kikiáltása követte, megelőzve a február 29. és március 1. közötti, Bosznia-Hercegovina függetlenségéről tartott népszavazást. Ezt a népszavazást később a boszniai háború ürügyeként hozták fel.[19] Március 1-jén a boszniai szerbek megkezdték a főváros Szarajevó és más területek megerősítését. A következő napon Szarajevóban és Dobojban jegyezték fel a háború első halálos áldozatait. Március utolsó napjaiban a boszniai szerb hadsereg válaszul arra, hogy a HV 108. dandárja ellenőrzése alá vonta a határátkelőhelyet, tüzérséggel lőtte Bosanski Brodot.[20] Április 4-én a JNA tüzérsége megkezdte Szarajevó ágyúzását.[21] A JNA és a VRS Bosznia-Hercegovinában a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság hadseregével (ARBiH) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) erőivel állt szemben, amelyek a bosnyákok uralta központi kormányzatnak, illetve a boszniai horvát vezetésnek, valamint mint a HV-nek is beszámolnak, amely alkalmanként támogatta a HVO hadműveleteit.[20]
1992 áprilisában Hercegovina nyugati és déli területein, Kupres és Stolac közelében a JNA megújította a HV és a HVO elleni támadó hadműveleteket. A JNA 2. katonai körzete Milutin Kukanjac vezérezredes parancsnoksága alatt az 5. banja lukai hadtest és a 9. knini hadtest egységeit vezényelte a kupresi régióba, elfoglalva a várost a HV-től, de a HV a HVO erőivel közösen az 1992. április 7-iki kupresi csatában megvédte a területet, fenyegetve a délnyugat felé fekvő Livnot és Tomislavgradot. A JNA 4. katonai körzete, amelyet Pavle Strugar tábornok irányított, a 13. bilećai hadtestet és a 2. titogradi hadtestet vetette be Stolac és a Neretva folyó keleti partja Mostartól délre fekvő nagy részének elfoglalására.[22] Április 6-án megkezdődtek a harcok Mostar környékén is, és a JNA tüzérségi támadásokat indított a város ellen. Široki Brijeg városát a Jugoszláv Légierő támadta meg április 7-én.[23] Míg az április 9-iki horvát támadás során nem sikerült elfoglalni a JNA által ellenőrzött mostari repülőteret, addig a boszniai szerb területvédelmi erők elfoglaltak két közeli vízierőművet a Neretva folyón és a JNA április 11-én kiszorította a HV/HVO haderőt Stolacból. A Mostartól 25 km-re délnyugatra fekvő Čapljinát, szakaszos JNA tüzérségi és légi támadások érték.[24] Május 7-én tűzszünetet kötöttek, de a JNA és a boszniai szerb erők másnap újraindították a támadást.[24] A támadásnak sikerült elfoglalnia Mostar nagy részét és a Neretva folyó nyugati partja vidékének egy részét.[22] Május 12-én befejeződött a bosznia-hercegovinai bázisú JNA erők átállása a VRS-hez,[25] azok a JNA-egységek pedig, amelyek nem kerültek át a VRS-be kivonultak Bosznia-Hercegovinából az újonnan kikiáltott Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területére.[26]
Míg a JNA offenzívát tervezett a szerbek által birtokolt területek elleni horvát támadások megelőzésére, Horvátország ezeket a lépéseket a JNA dél-horvátországi támadásainak előjátékának tekintette, amelyek kifejezetten a Ploče kikötője és esetleg Split elfoglalását célozták.[27] A vélt fenyegetés ellensúlyozására a HV további csapatokat telepített a „déli front” névre átnevezett területre. A déli front parancsnoki tisztségére kinevezett Janko Bobetko HV tábornok átszervezte a HVO parancsnoki struktúráját, és átvette a HVO területi parancsnokságát, hogy megállítsa a várható JNA/VRS offenzívát és visszaszerezze az elveszett területet a Neretva folyó mentén. Május végén Bobetko támadást indított az Adria partja mentén és annak közvetlen hátországában, az ostromlott Dubrovnik irányába, hogy csatlakozzon a várost védő HV-erőhöz és megtörje a JNA ostromát. A támadás egybeesett a JNA visszavonulásával a parttól 10-km-re a dubrovniki repülőtér, Konavle és Bosznia-Hercegovina határain belüli állásai felé,[28] [29] Május 23-án a HV /HVO elfoglalta a Mostartól délre emelkedő Hum-hegyet.[24]
A szembenálló erők[szerkesztés]
A HV és a HVO 4670 katonát vetett be a Sakál-hadműveletbe.[30] A HVO különböző, a térségben állomásozó illetve többnyire Mostarból, Široki Brijegből és Čitlukból érkező egységeket vezényelt a hadszíntérre. A HV közreműködő erői között a 4. gárdadandár, a 116. gyalogdandár és a 156. gyalogdandár elemei voltak. A HV csapatait Čapljina környékére, a Neretva folyóhoz és a támadás főirányának jobb oldalára telepítették, míg a HVO csapatokat tőlük balra, valamint Čapljina térségében helyezték el. A VRS hercegovinai hadteste (korábban JNA 13. hadteste), amelynek parancsnoka Radovan Grubač vezérőrnagy volt, a 10. és 13. dandárból, valamint ljubinjei területvédelmi csapatokból állt, Mostar és Stolac térségében foglalt állásokat.[31][32]
A hadművelet lefolyása[szerkesztés]
A Sakál (vagy más néven a Júniusi Hajnalok) hadművelet[30] 1992. június 7-én kezdődött. A támadó HV/HVO haderő Čapljinától keletre és északra mozgott Stolac és Mostar felé, hogy a VRS-t visszaszorítsa a Neretva folyótól és pozíciókat foglaljon Mostar környékén. A HV/HVO erők június 8-án elfoglalták az offenzíva első célpontját, Tasovčići falut, amely a Neretva folyó túloldalán, Čapljinával szemben található.[33] A Tasovčićit elfoglaló haderő HV komponensét, a 156. gyalogdandárt, hogy megvédjék a jobbszárnyat leválasztották a folyamatos előrenyomulással megbízott haderőről a neretvai hídfő kibővítésére, Klepci és Prebilovci falvak elfoglalására.[34] A HV 116. gyalogdandár tartotta a Neretva folyó völgyét a hídfőtől délre és Metkovićtól keletre.[35]
Ahogy a VRS hercegovinai hadtestének Tasovčići körüli állásai összeomlottak, a támadó erők a tervezett előrenyomulási vonal mentén gyorsan tudtak haladni kelet felé.[33] Június 11-én a mostari HVO erők a fő támadás támogatására Mostar városától délre megtámadták a Neretva nyugati partján levő VRS-állásokat. Az előrenyomulás azonnal sikeres volt, és elfoglalták Varda, Kruševo, Jasenica, Slipčići falvakat és az Orlovac-hegyet.[24] Ugyanazon a napon a HVO elfoglalta a mostari JNA/VRS Heliport laktanyát.[30] Június 12-én a HVO az összes megmaradt VRS erőt a folyótól kelet felé nyomta.[36]
A HVO 1. hercegovinai dandárja és a 156. gyalogdandár Čapljinától északkeletre nyomult előre, és elfoglalta a neretvai átkelőhelytől 10 km-re fekvő Bivolje Brdo és Lokve falvakat. A 2. taktikai csoport élén haladó 116. gyalogdandár a HVO csapataitól támogatva gyors áttörést hajtott végre, és mintegy 20 km-re a neretva átkelőhelyétől keletre elérte Stolac külterületét.[37] Az északkeleti előrenyomulás Mostar felé Pijescin és Gubavicán át észak felé folytatódott, és június 14-én érte el Mostar déli előterét. A HVO Čapljina felől támadó egységei június 15-én a Stolactól 8 km-re északra levő hodovói VRS-állások elfoglalásával biztosították Stolacot. Ugyanezen a napon a HVO mostari 4. zászlóalja elfoglalta a JNA mostari „Sjeverni logor” laktanyáját, míg a HVO mostari haderejének többi eleme a városra néző közeli Fortica-dombot foglalta el.[30] A Čapljina felől induló haderő északi előrenyomulásának utolsó szakasza Buna és Blagaj falvakon keresztül vezetett,[33] amelyeket szintén június 15-én foglaltak el.[30] Az előrenyomuló HV és HVO egységekkel való összeköttetés kialakítása érdekében a mostari HVO erők, a 4. gárdadandár HV 4. zászlóaljának támogatásával, Jasenicán keresztül a várostól délre indultak.[37] A két előrenyomuló erő június 17-én a mostari repülőtéren találkozott.[33]
A HV és a HVO teljesen kiszorította a VRS-t Mostarból, majd a Velež-hegy lejtőin tovább haladt kelet felé, és június 21-ig elfoglalta a városra néző magaslatokat. Az ARBiH csak másodlagos szerepben támogatta a város felőli keleti nyomulást. Annak ellenére, hogy a frontvonalak nem mozdultak el jelentősen keletre, Mostar városa ezt követően már viszonylag biztonságos volt a jövőbeli VRS-támadásokkal szemben.[33] Az offenzíva június 26-án ért véget, amikor a HVO elfoglalta a Velež-hegy csúcsát, a Merdžan Glavát.[30]
Következmények[szerkesztés]
A HV és a HVO a Sakál hadművelet és a támogató műveletek során Mostar környékén mintegy 1800 km2 területet foglaltak el. Ez volt VRS első jelentős veresége a boszniai háborúban.[30] Az offenzíva megszüntette a JNA és a VRS által Metkovićra jelentett közvetlen fenyegetést,[38] és elérte azt a célt, hogy a horvátok olyan pozíciókat foglaljanak, amelyek kedveztek további offenzívák indításához a még Dubrovnik közelében állomásozó JNA és VRS erők ellen. Az ezt követő Tigris hadművelet volt az első HV offenzíva, amely kihasználva a Sakál hadművelet sikerét a déli fronton általában, de különösen Dubrovnik környékén javította a horvát katonai pozíciókat.[33] A bosznia-hercegovinai HV bevetéssel nemcsak a horvát hadvezetés szerzett jelentős tapasztalatot a nagyszabású katonai offenzívák végrehajtásában,[39] de a boszniai szerb VRS-től is elvette az esélyt a döntő győzelem elérésére.[40]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hoare 2010, 118. o.
- ↑ The New York Times 19 August 1990.
- ↑ ICTY 12 June 2007
- ↑ Thompson 2012, p. 417
- ↑ The New York Times 2 April 1991
- ↑ The New York Times 3 March 1991
- ↑ The New York Times 1991. június 26.
- ↑ The New York Times 29 June 1991
- ↑ Narodne novine 8 October 1991
- ↑ Department of State 31 January 1994
- ↑ ECOSOC 17 November 1993, Section J, points 147 & 150
- ↑ EECIS 1999, pp. 272–278
- ↑ The Independent 1992. október 10.
- ↑ The New York Times 24 September 1991
- ↑ Bjelajac & Žunec 2009, pp. 249–250
- ↑ The New York Times 18 November 1991
- ↑ a b The New York Times 3 January 1992
- ↑ Los Angeles Times 29 January 1992
- ↑ Ramet 2006, p. 382
- ↑ a b Ramet 2006, p. 427
- ↑ Ramet 2006, p. 428
- ↑ a b CIA 2002, p. 154
- ↑ CIA 2002, pp. 155–156
- ↑ a b c d CIA, 2002 & Slobodna Dalmacija 2012. november 11., p. 156} }
- ↑ Delpla, Bougarel & Fournel 2012, p. xv
- ↑ CIA 2002, p. 137
- ↑ CIA 2002, pp. 154–155
- ↑ CIA 2002, p. 155
- ↑ Lupis, Koncul & Sekavica 2012, p. 222
- ↑ a b c d e f g Večernji list 2012. június 14.
- ↑ CIA 2002, 16. térkép
- ↑ Jutarnji list 2012. december 6.
- ↑ a b c d e f CIA 2002, p. 157
- ↑ Slobodna Dalmacija 2011. december 18.
- ↑ { {harvnb
- ↑ CIA 2002, pp. 156–157
- ↑ a b CIA 2002b, p. 361
- ↑ Wokaunn 2010, p. 357
- ↑ CIA 2002, p. 158
- ↑ CIA 2002, p. 160
Források[szerkesztés]
- Könyvek
- szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991–1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. Purdue University Press, 230–271. o. (2009). ISBN 978-1-55753-533-7
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4. OCLC 50396958
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4
- Investigating Srebrenica: Institutions, Facts, Responsibilities. Berghahn Books (2012). ISBN 978-0-85745-472-0
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Thompson, Wayne C.. Nordic, Central & Southeastern Europe 2012. Rowman & Littlefield (2012). ISBN 978-1-61048-891-4
- Tudósítások
- Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- „Svečano u Makarskoj: proslava 20. obljetnice 156. brigade”, Slobodna Dalmacija , 2011. december 18.. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Karačić, Marko. „"Lipanjske zore" i HVO promijenili su tijek rata u BiH”, Večernji list , 2012. június 14.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Major JNA Srboljub Zdravković optužen za spaljivanje Čilipa”, Jutarnji list , 2012. december 6.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Soldo, Stanislav. „Metković: 116. brigada obilježila 21. obljetnicu osnutka”, Slobodna Dalmacija , 2012. november 11.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „2 Yugoslav States Vote Independence To Press Demands”, The New York Times , 1991. június 26.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Conflict in Yugoslavia; 2 Yugoslav States Agree to Suspend Secession Process”, The New York Times , 1991. június 29.. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Cowell, Alan. „Serbs and Croats: Seeing War in Different Prisms”, The New York Times , 1991. szeptember 24.. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Croats Concede Danube Town's Loss”, The New York Times , 1991. november 18.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Yugoslav Factions Agree to U.N. Plan to Halt Civil War”, The New York Times , 1992. január 3. (Hozzáférés: 2010. december 28.)
- Williams, Carol J.. „Roadblock Stalls U.N.'s Yugoslavia Deployment”, Los Angeles Times , 1992. január 29.. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Egyéb források
- Croatia human rights practices, 1993; Section 2, part d. United States Department of State, 1994. január 31. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
- (2012) „Majkovi u srednjem vijeku” (horvát nyelven). Starohrvatska Prosvjeta 3 (39), 221–235. o, Kiadó: Museum of Croatian Archaeological Monuments. ISSN 0351-4536. (Hozzáférés: 2013. március 2.)
- (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine. ISSN 1333-9273. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- Situation of human rights in the territory of the former Yugoslavia. United Nations Economic and Social Council, 1993. november 17. [2012. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
- The Prosecutor vs. Milan Martic - Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2010. augusztus 11.)
- Wokaunn, Mario (2010. december 1.). „Sjećanje na ratnu bolnicu Metković (1991.-1996.)- U prigodi dvadesete obljetnice od njezina osnutka” (horvát nyelven). Acta Medico-Historica Adriatica 8 (2), 353–364. o, Kiadó: Croatian scientific society for the history of health culture. ISSN 1334-4366. PMID 21192121.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Jackal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
