Polača

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Polača
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPolača
Jogállás falu
Polgármester Viktor Prtenjača
Irányítószám 23423
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1057 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Polača (Horvátország)
Polača
Polača
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 01′ 00″, k. h. 15° 31′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 00″, k. h. 15° 31′ 00″
Polača weboldala

Polača (olaszul: Polazza) falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Donja Jagodnja, Gornja Jagodnja és Kakma települések tartoznak hozzá. A Ravni korati térség egyik legnagyobb és legfejlettebb községközpontja.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 26, közúton 46 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar középső részén, a Zágráb – Split autópálya közelében, a Biograd na Morut az autópályával összekötő 503-as főút mentén két városi rangú település, Biograd na Moru és Benkovac között félúton fekszik. A tengertől való távolsága légvonalban 8, közúton 10 km. Területének 60 százaléka mezőgazdaságilag művelt terület.

Története[szerkesztés]

Az emberi jelenlét első nyomai a község területén az újkőkor végére keltezhetők. A bronzkori erődített településekről főként a környék magaslatain található számos várrom tanúskodik. Írásos forrás a 11. században említi először, amikor az óhorvát Sidraga megye egyik központi települése volt.[2] Luka Jelić horvát történész ókeresztény bazilika maradványait említi itt.[2] 1390-ben „Polača Marijanovića”, 1449-ben Szent Cecília tiszteletére szentelt templomával együtt „Polača Domijanovića”, később a 17. században „Brkljačina Polača” néven említik.[2] A 14. századtól tudunk váráról is, melyről egészen a 19. századig ismert volt a település. Nevét a latin „palatinum” (palota) főnévből származtatják, melyből a nép ajkán alakult ki a mai elnevezés.[2] A 16. században Polača a Biograd és Zára felé nyomuló török támadások útjába esett. 1528-ban el is foglalta a török, akikkel együtt az elmenekült horvátok helyére részben pravoszláv vlach lakosság érkezett. A várat katonai őrtoronnyá, a templomot pedig valószínűleg török dzsámivá alakították át.[2] A török uralom 1647-ig tartott amikor a török helyőrség pánikszerűen menekült el Leonardo Foscolo generális velencei serege elől. Polača plébániáját 1673-ban a nini püspök egyházlátogatásakor említik először, amikor mindössze 180 hívő lelket számlált és Polačán kívül még a mai Jagodnja Gornja és Jagodnja Donja falvak mellett még több, 1390-ben és 1400-ban már említett falu is hozzá tartozott.[2] A török ekkor teljesen elpusztította a község területét, mely csak 1685-ben szabadult fel végleg uralma alól, amikor a közeli Vrána igazgatása alá került.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 379, 1910-ben 853 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd a szocialista Jugoszlávia része lett. Polača a délszláv háború idején is sokat szenvedett, amikor 1991 szeptemberében szerb csapatok foglalták el és rombolták le a települést. Területe csak 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során szabadult fel. Jagodnja és Kakma teljes szerb lakossága elmenekült, Polačát pedig a visszatérő horvátok teljesen újjáépítették. A településnek 2011-ben 1057 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
379 498 493 578 703 853 869 1.083 1.302 1.477 1.531 1.516 1.267 1.467 1.117 1.057

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Polača középkori várának maradványai a Gradina nevű magaslaton találhatók. A várat a korbáviai grófok építették a 14. században és a II. világháború idején pusztult el.
  • Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt régi templomát 1836-ban építették a településen kívül délkeletre, a Biograd – Benkovac főúttól keletre. Körülötte található a falu temetője, melynek az a magyarázata, hogy ilyen jellegű templom abban az időben csak a lakott területen kívül épülhetett.[2] Nyugati oldalán áll a harangtorony benne két haranggal, melyek közül a nagyobbikat 1923-ban Splitben öntötték.[5]A templomot 1982-ben kívül-belül teljesen megújították és bevezették az elektromos áramot. Az épület azonban idővel kicsinek bizonyult a hívek befogadására és elhelyezkedése sem volt megfelelő, ezért új, nagyobb templom építését határozták el. 1991 karácsonyán a bevonuló szerbek felrobbantották. A harangtorony nem dőlt össze, ezért 1992 augusztus 10-én ezt újra aláaknázták és felrobbantották.[5] A háború után 64 sírt tártak fel a templom romjai alatt és körülötte. Harangját egy szerb házban elrejtve találták meg és visszavitték a templomba. A templom újjáépítése nem sokkal a háború vége után 1995-ben kezdődött és nem sokkal később be is fejeződött.
  • Az új Szent Kozma és Damján plébániatemplom 1989-ben épült. Alapkövét január 30-án helyezték el és az építés néhány hónap múlva be is fejeződött. Felszentelését szeptember 24-én végezte Marijan Oblak érsek.[2] 1991. október 15-én a szerbek földig rombolták.[5] Romjait azóta sem távolították el, hadd álljon a polačai emberek háború alatti szenvedésének mementójaként. Az új plébániatemplomot egy másik helyen építették fel, felszentelése 2006. február 26-án volt.[5]
  • A Bićina nevű magaslaton a 19. században találták meg egy 6. századi ókeresztény kápolnának tartott épület maradványait. Azt ezt követő feltárások azonban kizárták, hogy az épület ókeresztény kápolna lehetett volna. A romokat ókori település maradványaiként azonosították. A terület délkeleti részén később talált falmaradványok azonban mégis lehetnek templomromok és ezeket a népi hagyomány egy korai Szent Márton templomként tartja számon.[5]
  • A Polačához tartozó Prtenjača településrészen áll a Szent Márton kápolna. Az épület csak néhány száz méterre van Bićina ókori település maradványaitól. Építése az 1960-as évek végén kezdődött és az 1970-es évek elején fejeződött be. Misét Szent Márton ünnepén tartanak benne, emellett főként esküvők, keresztelők és hittanoktatás helyszínéül szolgál. A kápolnát a délszláv háború során kifosztották és felgyújtották. Helyreállítását teljes mértékben az önkormányzat költségvetéséből finanszírozták.[5]
  • A településen négy közkút található: "Bristovac" vagy "Stari bunar", "Novi bunar", "Pribić" és "Perinovac".
  • A "Štrkovača" nevű dombon emlékhelyet létesítettek azon a helyen ahol honvédő háború Zára környéki harcainak első horvát hőse Franko Lisica elesett. Ma az ő nevét viseli a község alapiskolája.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD "Gradina" nemcsak Zára megyében, de országosan is ismert. Nevét az azonos nevű magaslaton álló középkori várromról kapta. Az egyesületet 1993. április 17-én alapították a község akkori elöljárója Radoslav Bobanović javaslatára. Munkáját Mirjana Bobanović és Vito Bobanović vezetésével kezdte meg. Első fellépésük a Dalmáciai Regionális Fesztiválon Metkovićban volt. 1996 óta kulturális és művészeti egyesületként működik és céljául az elfeledett népi hagyományok felélesztését és a 19. század helyi népviseletének felújítását tűzte ki. A projektet a horvát kulturális minisztérium, Zára megye és legnagyobbrészt Polača község önkormányzata támogatta anyagilag. Miután az egyesület fellépett Zágrábban a Nemzetközi Népművészeti Fesztiválon Polačán megszervezte az "Oj Polačo, nek' ti ime traje!" (Haj Polača, hadd maradjon fenn a neved!) elnevezésű fesztivált. Az első fesztivál előadásainak anyagából egy CD válogatás is készült "Obnavljamo baštinu" (Megújuló örökségünk) címmel. Azóta az együttes számos országos és nemzetközi fesztiválon szerepelt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]