T–54/55
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2013 márciusából) |
 |
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
| T–54/T–55 | |
 |
|
| T–55A harckocsi a poznańi Páncélos Fegyvernem Múzeumában | |
|
|
|
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 9 (lövegcsővel) 6,37 (páncéltest) m |
| Szélesség | 3,27 m |
| Magasság | 2,4 m |
| Tömeg | 41 500 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | max. 150 mm (T–54) 203 mm torony, 99 mm test (T–55) |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 100 mm-es D–10T harckocsiágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es SZGMT géppuska, 1 db 12,7 mm-es DSK légvédelmi géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | V–54 vagy V–55 típusú V12-es |
| Teljesítmény | 470 kW (630 LE) |
| Felfüggesztés | torziós |
| Sebesség | 50(műúton) km/h |
| Hatótávolság | 501 km extra üzemanyagtartállyal: 600 km |
A T–54 a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott közepes harckocsi. 1946-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, sorozatgyártása 1947-től 1962-ig folyt. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országba exportálták, a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában alkalmazták. A harkovi Marorzov tervezőiroda fejlesztette ki. Gyártása a Malisev Gépgyárban és az Uralvagonzavodnál folyt. Javított változatával, a T–55-ös változatával együtt máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, mintegy 100 ezer darab készült belőle. Licenc alapján Csehországban a ZŤS Martin, Lengyelországban a Bumar-Łabędy gyártotta.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Gyártás a Szovjetunióban[szerkesztés]
A T-54-es harckocsi elődeinek a T–34-es és T–44-es harckocsik tekinthetőek. Az 54-es fejlesztését 1944-ben kezdték meg a Sztálin-Urál Tank Gyárban. Az első részletes tervek már 1944 decemberére elkészültek, 1945 közepére pedig megépült a prototípus is.
A T–54 a Varsói Szerződés első rendszeresített harckocsijává vált. A T–54 harckocsit egy 100 mm-es, huzagolt csövű löveggel szerelték fel, amelyhez repeszgránátot és kumulatív páncéltörő lövedéket rendszeresítettek. A torony félgömb alakú, ami jó ballisztikai védelmet nyújt, de belül egy kicsit szűk.
Harci körülmények között 1956-ban Magyarországon próbálták ki először, ahol például kiderült, hogy a Molotov-koktélra érzékenyebb, mint a T–34.
A T–55 harckocsi a T–54 fejlesztett változata, amely 1960-ban jelent meg, és számos fejlesztést egyesített, mint például a nagyobb teljesítményű motort és a továbbfejlesztett pörgettyűs lövegstabilizátort.
A típus számos különféle, továbbfejlesztett változatát egészen 1981-ig gyártották a Szovjetunióban.
Külföldi gyártók[szerkesztés]
A Szovjetunió mellett több európai állam is gyártott T–54/55 típusú harckocsikat:
- Lengyelországban a harckocsi egyes változataiból mintegy 10 000 darab készült, nagy részüket exportálták. A lengyelországi gyártás a Bumar-Łabędy gépgyárnál folyt.
- Csehszlovákiában a harckocsi változataiból mintegy 10 000 készült a túrócszentmártoni ZŤS Martin vállalatnál, nagy részüket exportálták.
Harci alkalmazása[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a T-54/55 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
