2SZ7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
2SZ7 Pion
Armata samobiezna 2S7 Pion.jpg

Általános tulajdonságok
Személyzet 7+7
HosszúságTeljes: 13,1 m (páncéltest: 10,5 m) m
Szélesség3,38 m
Magasság3 m
Tömeg 46,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat Maximum 10 mm
Elsődleges fegyverzet 203 mm-es 2A44-es tüzérségi ágyú
Másodlagos fegyverzet Hordozható légvédelmirakéta-indító
Műszaki adatok
Motor V–46–1 V12 hengerelrendezésű turbófeltöltős dízelmotor
Teljesítmény 750 LE illetve 840 LE
Felfüggesztés Torziós rugó
Sebesség50 km/h
Hatótávolság650 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2SZ7 Pion témájú médiaállományokat.

2SZ7 Pion (bazsarózsa) önjáró ágyú. Az orosz szárazföldi erők egyik legnagyobb páncélozott harcjárműve és a világ egyik legerősebb hagyományos tüzérségi rendszere. Megerősített harcálláspontok, bunkerek, tüzérségi alakulatok, élőerő mélységi leküzdésére és logisztikai létesítmények megsemmisítésére szolgál.

Története[szerkesztés]

Alvázának fejlesztésére a szentpétervári Kirov gyárban került sor. Ugyanebben az üzemben végezték el a 2SZ7-es végső összeszerelését is. Hadrendbe állítása az 1970-es évek második felében történt meg. A NATO először 1975-ben azonosította, így lett a kódjele M–1975 (ahogy a 2SZ4-esnek is), bár a hivatalos jelölése SZO–203 (2SZ7). Alváza a T–80-as harckocsi alvázán alapul, sebességváltója pedig a T–72-es harckocsién.

Szerkezeti felépítés[szerkesztés]

A teljesen zárt személyzeti fülke a géptest elején helyezkedik el, amiben helyett kapott négy ülés a parancsnok, a vezető és még két fő számára. Illetve a fülke tetején a parancsnoknak és a vezetőnek egy-egy kör alakú tetőnyílást biztosítottak, amelyek előtt periszkópok lettek elhelyezve. Kiegészítésként egy plusz periszkóp is elhelyezésre kerülhet a sofőr és a parancsnok között. A vezető infravörös éjjellátó rendszert kapott. A személyzeti fülkének van szélvédője, melyet a harctevékenységi körzetben egy páncélozott redőnnyel fednek le. A 2SZ7-es a 14 fős személyzetből 7-et tud szállítani, a további 7 fő a kiszolgáló járművön kap helyet. 203 mm-es ágyúja (GRAU-kódja 2A44) külsőleg, a géptest hátsó részén került rögzítésre. A géptest jobb és bal oldalán tároló dobozok találhatók. Az önjáró ágyú hátsó részére egy hidraulikus működtetésű támasz lett felszerelve, melyet tüzelési pozícióban leeresztenek. A harcjármű tűzvédelmi rendszerrel felszerelt, illetve teljes biológiai, vegyi -és nukleáris védelmet kapott.

Fegyverzet[szerkesztés]

Fő fegyverzete a 2A44-es GRAU-kódjelű 203 mm-es huzagolt csövű, osztott lőszert tüzelő tüzérségi ágyú, melyet nem szereltek fel sem csőszájfékkel, sem füstgázelszívóval. Az ágyún egy olajos lökésgátló dugattyú és rekuperátor, míg az ágyú alatt kettő lökésgátló dugattyú lett elhelyezve, melyek segítségével a hátrasiklás 1400 mm-re lett korlátozva. Az ágyú maximális lőtávja rakéta-póthajtásos lőszerrel 55.5 km. Teljes lőszerjavadalmazása 40 db lőszer, géptestben tárolva 4 db lőszer, a többit kisegítő járművekből adagolják. Kiegészítésként helyet kapott a harcjárműben egy hordozható légvédelmi rakétavető is.

Lőszerek[szerkesztés]

Alkalmazható lőszerek: HE (nagy romboló erejű), HE-FRAG (repesz-romboló), betonromboló, HE-RA (rakéta-póthajtásos nagy romboló erejű és repesz-romboló), vegyi, taktikai nukleáris és DPCIM (kettős célú továbbfejlesztett hagyományos lőszer).

Az ágyúhoz használt, 3OF43 kódjelű lövedékkel ellátott általános repesz-romboló osztott lőszer súlya 110 kg, ebből 17,8 kg maga a robbanó anyag. Maximális lőtávja teljes hajítótöltettel 37,5 km, csökkentett hajítótöltettel 25,4 km.

A 3OF44 kódjelű lövedékkel ellátott, rakéta-póthajtásos 3VOF35 kódjelű osztott lőszer súlya 102 kg, melyből 13,3 kg a robbanó anyag. Maximális lőtávja 47,5 km, csőtorkolati sebessége 960 m/s.

A 3VO15 kódjelű teljes hajítótöltettel és 3OV16 kódjelű csökkentett hajítótöltettel ellátott DPCIM osztott lőszer súlya 110 kg. Lövedéke 24 db robbanótöltetet tartalmaz, melyek egyenként 1,4 kg súlyúak, amiből 0,23 kg maga a robbanóanyag, maximális lőtávja 30,4 km.

Működés[szerkesztés]

Az önjáró ágyú egy nagy, motor-rásegítéses töltőberendezéssel lett ellátva. Ezzel elérhető az 1,5 lövedék/perces tűzgyorsaság. Az ágyúkezelő a géptest bal hátsó részén kapott helyet, innen vezérelhető az irányzás is. Az emelkedési szög hidraulikus, míg az oldalszög beállítása elektronikus vezérlést kapott. Az irányzás történhet manuális módon is, esetleges áramszünet esetén. A 2SZ7 nem lett ellátva fedélzeti segédhajtóművel, így tüzelés közben a főhajtóműnek járnia kell az energiaellátás érdekében. Mivel az ágyú elsütésének pillanatában olyan erők szabadulnak fel, melyek könnyedén cselekvőképtelenné tehetnek egy közelben tartózkodó embert, ezért a Pion-t felszerelték egy figyelmeztető hangrendszerrel, mely rövid figyelmeztető hangokat ad ki 5 másodperccel a fegyver elsütése előtt. Mozgás közben az ágyúcsövet manuálisan rögzítik. A 14 fős személyzettel ellátott 2SZ7 Pion 5–6 perc alatt tűzkész, 3–5 perc alatt pedig menetkész állapotba hozható.

Harcászati-műszaki jellemzők[szerkesztés]

  • Emelkedési szög: 0°-tól 60°-ig
  • Oldalszög: 30°
  • Hasmagasság: 0,40 m
  • Gázlómélység: 1,2 m
  • Talajnyomás: 0,8 kg/cm²
  • ABV védelem: Igen
  • Tűzgyorsaság:
    • 8 lőszer 5 perc alatt
    • 15 lőszer 10 perc alatt
    • 24 lőszer 20 perc alatt
    • 30 lőszer 30 perc alatt
    • 40 lőszer egy óra alatt

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • 2SZ7 M – Továbbfejlesztett változat, melyet 1983-ban állítottak hadrendbe. Továbbfejlesztették a tűzvezető és kommunikációs rendszerét, tűzgyorsaságát 2,5 lövedék/percre növelték, a géptestben hordozható lőszerek számát 8-ra növelték. Kapott egy 24 LE-s fedélzeti segédhajtóművet is.
  • BTM–4 – Árokásó gép, melyhez 2SZ7 alvázát használták fel.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2SZ7 témájú médiaállományokat.