Bazsarózsa (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bazsarózsa
Paeonia suffruticosa
Paeonia suffruticosa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Bazsarózsafélék (Paeoniaceae)
Nemzetség: Paeonia
L.
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bazsarózsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bazsarózsa témájú médiaállományokat és Bazsarózsa témájú kategóriát.

Bazsarózsa kinyílt termése és magjai az Erdőtelki Arborétumban

A bazsarózsa (Paeonia) a bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családjába tartozó növénynemzetség, melyet korábban a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába soroltak. A nemzetség további nevei: peónia,[1] bazsarózsacserje.[1] Kb. 33 faj Eurázsiában, egy pedig Észak-Amerikában honos.

Elnevezése[szerkesztés]

A bazsarózsák nem közeli rokonaik a rózsáknak (Rosa spp.), nevükben a rózsa szót az azokéhoz hasonló virágaikról kaphatták.

Bazsarózsának nevezik egyrészt a Paeonia nemzetséget, másrészt a kerti bazsarózsa leggyakrabban termesztett fajtáját, a pünkösdirózsát (Paeonia officinalis subsp. officinalis cv. Rubra plena) is.[1]

Tulajdonságai[szerkesztés]

Többségében lombhullató lágy szárú fajok, de vannak cserje termetűek is, ez utóbbiak mind Kínában élnek. Leveleik szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek. Virágaik általában magányosan állnak, nagyok, fehér, sárga, rózsaszín, piros vagy lilás színűek. Termése a hasi oldalon felnyíló tüsző, magja nagy, piros vagy fekete.[2]

Képek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 44., 444. o. ISBN 963 9121 22 3  
  2. Toth

Források[szerkesztés]

  • Toth: Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 378–381. o. ISBN 978-963-08-4345-4  

További információk[szerkesztés]