V–2 (motor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
V–2 dízelmotor múzeumban kiállítva

A V–2 (oroszul: В–2) szovjet gyártmányú, V12 hengerelrendezésű, 60°-os hengerszögű, 38800 cm³ lökettérfogatú, száraz olajteknős kenésű, folyadékhűtésű négyütemű dízelmotor, melyet a Harkovi Mozdonygyárban fejlesztettek ki Konsztantyin Cselpan vezetésével az 1930-as évek második felében. Ez volt az első harckocsiba épített dízelmotor. Először a BT–7M harckocsiban alkalmazták. Legnagyobb mennyiségben a T–34-es harckocsiba építették. Ezt a motor használták a KV és az ISZ sorozat egyes modelljeiben is. A motor továbbfejlesztett változatait használták a szovjet harckocsik többségénél a T–90-ig bezárólag. Módosított változatait hajókon és mozdonyokon is alkalmazták. A motor modern leszármazottjait még napjainkban is gyártják.

Története[szerkesztés]

A motort 1931–1939 között fejlesztették ki a Harkovi Mozdonygyárban. A tervezést kezdetben Konsztantyin Cselpan irányította, aki a mozdonygyár dízelmotorokat fejlesztő tervezőirodáját vezette. A motor alapkoncepcióját 1931-ben dolgozta ki Cselpan és helyettese, Jakov Vihman. A fejlesztésben a harkivi gyárral szorosan együttműködött a Központi Repülőgépmotor Intézet (CIAM) és az Ukrán Repülőgép-dízelmotor Kutatóintézet (UNIADI).

Az első, BD–2 típusjellel ellátott kísérleti motor  1933 áprilisában készült el. Még az év novemberében a motort egy BT–5 harckocsiba építve is tesztelték.