2SZ3
2SZ3 Akacija | |
2SZ3 önjáró löveg Kecelen, a Haditechnikai Parkban. | |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Gyártó | Uraltranszmas |
Háborús részvétel | |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4 (parancsnok, vezető, lövész, töltőkezelő) |
Hosszúság | 8,4 (vízszintes ágyúcsővel) 7,665 (csak a géptest) m |
Szélesség | 3,25 m |
Magasság | 3,05 2,615 (géppuska nélkül) m |
Tömeg | 27,5 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 15 mm a páncéltesten, maximum 30 mm az orr-részen és a lövegtornyon |
Elsődleges fegyverzet | 152 mm-es L/27 D–22 (2A33M) tarack 46 db lőszerrel |
Másodlagos fegyverzet | 1 x 7,62 mm-es távirányított PKT géppuska 1500 db lőszerrel |
Műszaki adatok | |
Motor | 1 db V–59 típusú, V12 hengerelrendezésű vízhűtéses dízelmotor |
Teljesítmény | 382,7 kW (520 LE) 2000-es fordulaton |
Felfüggesztés | torziós rugó |
Sebesség | úton 63, terepen 45 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 18,9 LE/t (13,92 kW/t) |
Hatótávolság | 500 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz 2SZ3 Akacija témájú médiaállományokat. |
A 2SZ3 Akacija szovjet 152 mm-es önjáró tarack, amelyet a Szovjet Hadsereg a páncélos és a gépesített hadosztályai tűztámogatására rendszeresített. Minden fő egységet 18 ilyen harcjárművel szereltek fel. Alváza a 2K11 Krug önjáró légvédelmirakéta-rendszer hordozó járművének és a GMZ aknatelepítő jármű rövidített változata. Az 1960-as évek végén fejlesztették ki az Uraltranszmas vállalatnál, a jármű 2A33 (D–22) jelű 152 mm-es tarackját az OKB–9 tervezőirodánál fejlesztették ki. 1971-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregnél. Teljes körű atom-, biológiai és vegyi (ABV) védelemmel rendelkezik. Harcászati atomlőszer kilövésére is alkalmas, úszóképességgel nem rendelkezik. Bevetés közben a személyzet két tagja a jármű hátsó részén lévő két ajtón keresztül adogatja a lőszert a löveghez. A 2SZ3 népszerű fegyvernek bizonyult, exportálták Irakba, Szíriába és Líbiába is.
A Magyar Néphadseregben az 1980-as évek elején állították hadrendbe. Magyarország egy tüzérosztályhoz szükséges 18 darab járművet vásárolt. Kezdetben Marcaliban, később Várpalotán állomásoztak. A nyilvánosság számára az 1985. április 4-i katonai díszszemlén voltak először láthatók. Magyarországon 1993-ban vonták ki a szolgálatból.[1]
Története
[szerkesztés]Műszaki adatok
[szerkesztés]- Gyártó: Szovjetunió
- Személyzet: 6 fő
- Tömeg: 24 945 kg
- Méretek: hosszúság 8,40 m; szélesség 3,20 m; magasság 2,80 m
- Hatótávolság: 300 km
- Páncélzat: 15–20 mm
- Fegyverzet: egy 152 mm tarackágyú; egy 7,62 mm légvédelmi géppuska
- Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V-12 dízelmotor
- Teljesítmény: maximális sebessége úton 55 km/h
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Philip Trewhitt: Páncélozott harcjárművek. [Budapest]: GABO. 2000. ISBN 963-8009-99-3
- Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles. (hely nélkül): Brown Packaging Books. 1999.