Ant (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ant (Antin)
A Szent Antal templom
A Szent Antal templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségValkótard
Jogállás falu
Irányítószám 32214
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség731 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság87 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ant (Horvátország)
Ant
Ant
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 18° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 18° 45′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ant témájú médiaállományokat.

Ant (horvátul: Antin) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Valkótardhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 19, közúton 28 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, az Eszék-Vinkovci vasútvonal mentén, a Vuka (Valkó) bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falutól nyugatra, a Vuka bal partján emelkedő ellipszis alakú mesterséges domb aljában a keleti és a déli oldalon őskori kerámiákat és mikrolitokat találtak. A mintegy két méteres dombot három oldalról árok övezi, míg a negyedik oldalon a folyó határolja. A helyet mára teljesen benőtték a bokrok, így mára gyalogosan is megközelíthetetlen. A történeti források szerint itt állt Becsefalva, melyet a 13. század végén királyi adományként a Szentemágócs nemzetség valkói ágának őse Márton bán kapott. A középkorban vára mellett jelentős település volt plébániatemplommal. Az 1440-es években lakossága az ötszáz főt is elérte. 1579-ben már pusztaként szerepel a török defterben a Pozsegai szandzsák részeként.

Ant is Árpád-kori település. Első írásos említése 1267-ben „Onth” alakban történt a budai káptalan bizonyságlevelében, mely szerint a Csák nemzetségbéli Domonkos comes és Lampert Ruzboid fia közötti birtokper megegyezéssel ért véget.[2] Az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben négy alkalommal „Onoch”, illetve „Onch” alakban találjuk. 1390-ben „Anth” alakban nemesi névben szerepel.[3] A település 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és több, mint 150 évi török uralom után 1687-ben szabadult fel.

A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. A falu katolikus hívei az 1737-ben alapított tardi plébániához tartoztak. Az első katonai felmérés térképén „Antin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Antin” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Antin” néven 79 házzal, 598 katolikus és 45 református vallású lakossal találjuk.[5]

A településnek 1857-ben 554, 1910-ben 603 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%-a horvát, 7%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háborúban Ant lakossága nagy megpróbáltatáson ment keresztül, amelyről alig van ismeret. Szerbek által körülvett település lakói külső segítség nélkül, három hónapig tudtak ellenállni a túlerőnek. 1991. szeptember 29-én megpróbálnak áttörni a szabad területre, de ellenséges csapdába estek. Másnap, 1991. szeptember 30-án Ant lakói ultimátumot kaptak a jugoszláv haderőtől, hogy adják meg magukat, ellenkező esetben minden a földdel válik egyenlővé. A védelem vezetése a megadás mellett döntött. Az emberek, traktorok, autók végtelen oszlopban, a hadsereg felügyelete alatt hagyták el településüket. A védők egy bátor csoportja azonban nem akarta sorsát az ellenség kezébe adni. A falu melletti erdőbe, a folyómenti mocsaras területre mentek és jól ismerve a járást átjutottak a horvát erőkhöz. A háborút követően a faluban tömegsírt találtak. A településnek 2011-ben 731 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
554 662 537 568 557 603 633 705 756 862 883 960 935 977 806 731

Gazdaság[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1814-ben építették. A valkótardi plébánia filiája.
  • A falutól 2 km-re délnyugatra a Vuka árterében találhatók Herman várának maradványai. A várat 1435 és 1579 között többször említik a korabeli forrásokban „castellum Herman”, „castelum Hermanwara” néven. Építtetőjének Liszkói Pál ajtónállómestert, macsói bánt tartják. Úgy tűnik, hogy egy kisebb uradalom központja volt és a becsefalvi plébániához tartozott. A maradványok egy 100-szor 50 méteres négyszögletes, mintegy 5 méter magasságú kiemelkedésen találhatók. A maradványoktól délkeletre sok középkori cseréptöredéket, téglatörmeléket találtak. Valószínűleg a török hódítás során pusztult el.
  • A falutól mintegy 3 és fél km-re nyugatra a Vuka bal partján egy a környezetéből kiemelkedő 2-3 méter magas, 50-szer 50 méteres dombon a „Baćino” nevű lelőhelyen találhatók a középkori Becsefalva maradványai.

Kultúra[szerkesztés]

KUD „Lela i Vladimir Matanović” kulturális és művészeti egyesület.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a valkótardi általános iskola területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Mladost Antin labdarúgóklubot 1933-ban alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

  • DVD Antin önkéntes tűzoltó egyesület
  • UŽ „Paun” nőegyesület
  • LD „Šljuka” vadásztársaság

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]