Laze (Ivanóc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Laze (Srijemske Laze)
A falu központja
A falu központja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségIvanóc
Jogállás falu
Irányítószám 32242
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség572 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság93 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Laze (Horvátország)
Laze
Laze
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 50″, k. h. 18° 56′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 50″, k. h. 18° 56′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Laze témájú médiaállományokat.

Laze (horvátul: Srijemske Laze, szerbül: Сремске Лазе) szerb nemzetiségű falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Ivanóchoz tartozik.

Fekvése, éghajlata[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 14, a közúton 17 km-re délnyugatra, Vinkovcétól 11 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, a Nyugat-Szerémségben, a Bosut síkjának észak szélén, a Vinkovce-Szávaszentdemeter vasútvonal mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A község honlapja szerint a középkorban horvát katolikusok lakták, akik a török uralom idején (1526-tól 1691-ig) is megmaradtak. A falunak plébániája is volt. Amikor Szatán a török nyomására a plébánia működése megszűnt Szata is az itteni plébániához tartozott. Ennek a hagyománya a helyiek körében 1729-ig fennmaradt, amikor Bacsics Gábor prépost Pécsről egyházi vizitációra érkezett ide és ezeket feljegyezte. A középkori horvát lakosság a felszabadító háborúk során menekült el, így a falu a 17. század végére puszta lett. Vukovár töröktől történő felszabadítása után a lazi ferencesek a lakosság nagy részét Vukovárra vitték, a horvátok többi része pedig a szomszédos Jankovce (Ivanóc) és Slakovce falvakba költözött, ahol utódaik Lazanin vezetéknévvel a mai napig is élnek.[2]

A falu nevének eredete a régi horvát „laz” szóból származik, amely a domboldalnak azt a részét jelenti, amely alkalmas a gyaloglásra (oplaz, lazina), azaz kissé magasabbról egy alacsonyabb terepszintre. A régi falu egy ilyen helyen, a mai Lazétól délre feküdt. Mivel a falu a törökök után elhagyatott maradt a 18. század elején Kelet-Boszniából, Bijeljina és Zvornik vidékéről, valamint Délnyugat-Magyarországról érkezett szerb családokkal telepítették be. Érkezéskor az új telepesek változtatták meg a falu nevét Lazról Lazére. 1719-ben egy fából készült templomot építettek, melyet a Szent Arkangyaloknak szenteltek és amelyet 1752. június 18-án szentelt fel Parthenius ortodox püspök. 1756-ban Lazéban 20 ortodoxok lakta ház volt. A parochiális pravoszláv templomot 1755-ben Jovan Popović parókus, míg a falut Stevan Manojlović, a Bródi határőrezred kilencedik századának őrmestere igazgatta. Ekkor a szomszédos Jankovce falu pravoszláv hívei is az itteni parókiához tartoztak, ahol 8 ortodox ház volt, de templom nélkül. 1766-ban Lazén 31, ortodoxok lakta ház állt. A parókiához tartoztak Ó- és Újjankovce, valamint Atak pravoszláv hívei is. Az első iskolát 1777-ben nyitották meg. A mai templomot 1792-ben építették.

Laze lakói kezdetben a vukovári uradalom jobbágyai, majd 1745-től a katonai igazgatás 1881-es teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. A Bródi határőrezred kilencedik századához tartoztak, amelynek székhelye Vinkovce volt. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd terültét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták. [3]

Az első katonai felmérés térképén „Laze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Laze” néven szerepel.[4]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Laze” néven 112 házzal, 4 katolikus és 596 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A falu 1891-ben vasúti összeköttetést kapott. A Vinkovcéről Szávaszentdemeterre vezető vasutat 1891. november 7-én adták át a forgalomnak.

A településnek 1857-ben 711, 1910-ben 961 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 87%-a szerb, 8%-a magyar, 3%-a horvát anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1941-ben a falunak körülbelül 900 lakosa volt, ebből 300-an vettek részt a második világháború idején a nemzeti felszabadítási mozgalomban. Közülük 150-en estek el. A falu állandó menedék volt a partiszánok számára, akik „Kis Moszkvának” hívták. 1944. október 14-én az usztasák büntetőexpedíciót indítottak az itteni partizánfészek megsemmisítésére. Ennek során 56 falubelit gyilkoltak meg. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a szerb, 2%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 572 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
711 751 736 869 948 961 907 925 720 852 1.006 1.073 975 924 652 572
A pravoszláv templom

Nevezetességei[szerkesztés]

A Legszentebb Istenanya születése tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális temploma 1792-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. A torony földszintjén boltíves előcsarnok található, ezen keresztül lehet bemenni a templomba. Felette négyszögletes vakablak van elhelyezve. A főhomlokzat földszinti részét profilos falkoszorú választja el az attikától. Ennek magasságában a torony elülső részén timpanon látható. A homlokzatot sekély lizénák tagolják, melyek között félköríves záródású ablakok találhatók. A harangtornyot későbarokk laternás toronysisak fedi. A templomhajót baldahinos boltozat, a szentélyt félkupola fedi.

Oktatás[szerkesztés]

A településen az ivanóci általános iskola területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK Vidor Matijević labdarúgóklubot 1930-ban alapították. A horvátországi háború után 2004-ben alakult újra. A csapat a megyei 1. ligában szerepel.[8]
  • ŠRD „Šaran” sporthorgászklub

Egyesületek[szerkesztés]

  • A rendelkezésre álló adatok szerint a „Sokol” vadásztársaságot 1930-ban alapították és 1978-ig számos szervezeti formában működött. 1991-ben megszűnt, majd 1999-ben újra folytatta működését. A társaság 1296 hektáros területen gazdálkodik. A háború előtti helyzethez képest a vadászterület jelentősen csökkent. A vadászház most a Slakovac vadászati társaság vadászterületén található. A társaság 20 tagú, és az elnök Radivoj Acimović.[9]
  • Srijemske Laze nőegyesület

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]