Gyelétfalva
| Gyelétfalva (Đeletovci) | |
 | |
| Esős nap Gyelétfalván | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Csótnémeti |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32244 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 419 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 81 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 59″, k. h. 19° 00′ 47″45.183000°N 19.013000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 59″, k. h. 19° 00′ 47″45.183000°N 19.013000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyelétfalva témájú médiaállományokat. | |
Gyelétfalva (horvátul: Đeletovci) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Csótnémetihez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Vukovártól légvonalban 18, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, Vinkovcéről Szávaszentdemeterre menő vasúttól délre fekszik. Vasútállomása van.
Története
[szerkesztés]A település már a középkorban is létezett, de egyik korabeli oklevélben szereplő településsel sem sikerült kétséget kizáróan azonosítani. Annyi tudható, hogy a falu régi helye a mai határában fekvő „Staro Selo” nevű helyen volt. Környéke is sűrűn lakott volt a középkorban, de ezek a települések részben a török uralom idején, részben a felszabadító harcok során elnéptelenedtek. A török 1526-ban, Valkóvár eleste után szállta meg és 1691-ig volt török uralom alatt.
A mai Gyelétfalva a 18. század elején keletkezett Boszniából érkezett katolikus sokácok betelepülésével, akik felépítették Szent Mártonnak szentelt fatemplomukat. A templom a németi plébánia filiája volt. Kamarai birtok volt, majd a vukovári uradalom része lett. A katonai határőrvidék megszervezésekor Mária Terézia rendelete alapján 1745-ben elhatárolták a katonai közigazgatás alá vont területeket. Gyelétfalva a Bródi határőrezred katonai igazgatása alá került és a tizedik század parancsnokságának székhelye lett. Lakói a katonai igazgatás teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd területét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.
Az első katonai felmérés térképén „Czeletovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chelletovcze” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gjeletovcze” néven 62 házzal, 316 katolikus és 13 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A településnek 1857-ben 330, 1910-ben 733 lakosa volt. Szerém vármegye Sidi járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a horvát, 15%-a magyar, 8%-a német, 1%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A falu élete 1984-ben változott meg gyökeresen, amikor az INA vállalat megkezdte a határában feltárt kőolaj- és földgázmező kitermelését. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát nemzetiségű volt. A horvát függetlenségi háború idején a falut megszálló szerbek mindent leromboltak. A lakosság legnagyobb része lemenekült, néhányan gyilkosság áldozatai lettek. A lakosság csak 1997-ben térhetett vissza a száműzetésből és kezdhetett hozzá a teljes újjáépítéshez. A falunak 2011-ben 511 lakosa volt.
Népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 330 | 351 | 451 | 597 | 686 | 733 | 699 | 733 | 828 | 862 | 908 | 874 | 799 | 849 | 685 | 511 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás. Fő termények a gabonafélék, a napraforgó, a cukorrépa és a takarmánynövények.
Olaj- és földgázlelőhelyét 1984 óta hasznosítják. 1982. szeptember végén a falu főutcájától kétszáz méterre, mintegy 1000 méter mélységben a fúrók olajat találtak. Az akkori Naftaplin Vjesnik humoros történetben számolt be Ilija Manojlovićról a „gyelétfalvi sejkről”, akire a helyiek aggatták ezt a tréfás nevet, mert a Đeletovci 1. számú kútból az ő földjén tört fel az olaj. Kinevezték az építési projektért felelős csoportot és megkezdték az olajtermelő létesítmények felépítését. A munkát rekord hét hónap alatt végezték el, és a Đeletovci – Ilača – Privlaka olajmezőn 1984. november 24-én megindulhatott a termelés. 1984 végéig a 34 kútból körülbelül 27 000 tonna olajat és valamivel több, mint egymillió köbméter földgázt termeltek ki. Az olaj- és gázmező 1989-ben érte el termelésének maximumát. 1991. szeptember 29-én a szerbek mind a három mezőt elfoglalták. A két gyelétfalvi olajtartály egyikét felgyújtották. A kelet-szlavóniai olajmezőket 1996. augusztus 19-én állították vissza az INA termelésébe. A termelés újjászervezése két szakaszon keresztül zajlott és 1997 közepén fejeződött be.
Nevezetességei
[szerkesztés]Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1872-ben épült. Hosszúsága 17 méter, szélessége 8 méter. A templomot 1972 körül belülről, 1991-ben kívülről teljesen megújították. 1991. szeptember 29-én a szomszédos Bánóc felől a tornyot gránáttalálat érte, mely ráomlott a tetőszerkezetre. A tető és a szentély is súlyosan megsérült. A falut elfoglaló szerb csapatok a templomot teljesen kifosztották. A háború után a visszatérő emberek újjáépítették.
Kultúra
[szerkesztés]- A KUD „Grančica” kulturális és művészeti egyesületet 1965-ben folklór csoportként alapították. Alapítója a helyi iskola tanára Zvonimir Vanđura volt. A száműzetés éveiben nagyon nehéz körülmények között tevékenykedett.
- A faluban minden év májusában a „Divan je kićeni Srijem” fesztivál részeként a népi írók találkozója kerül megrendezésre. Eddig 22 népi írói találkozót tartottak kisebb-nagyobb sikerrel és folyamatossággal. A függetlenségi háború megszakította az ezen a területen népszerű népi írás felértékelésére irányuló erőfeszítéseket. A találkozó lehetőséget nyújt a szakembereknek, hogy a népi kultúrának ezt részét minden évben értékeljék.
- Az „Electus” informatikai klubot 2008-ban alapították.
Oktatás
[szerkesztés]Első iskoláját 1830-ban nyitották meg. A településen a csótnémeti általános iskola négyosztályos, alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Šokadija Đeletovci labdarúgóklubot 1933-ban alapították. A csapat ma a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...92. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 144. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
