Bábafalva (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bábafalva (Bapska)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségÚjlak
Jogállás falu
Irányítószám 32235
Körzethívószám +385 (0)32
Népesség
Teljes népesség928 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság147 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bábafalva (Horvátország)
Bábafalva
Bábafalva
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 49″, k. h. 19° 15′ 43″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 49″, k. h. 19° 15′ 43″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bábafalva témájú médiaállományokat.

Bábafalva (horvátul: Bapska) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Újlak község része.

Fekvése[szerkesztés]

A Nyugat-Szerémségben, Újlaktól légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, a Duna fölötti löszhátság egyik völgyében fekszik, a jelenlegi szerb-horvát határ közelében.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta folyamatosan lakott. Az itteni neolitikumi település az 1870-es évek óta ismert, amikor Mato Epner falusi tanár meglátogatta a települést a diákjaival, ahol anyagot gyűjtött és a leleteket elküldte Zágrábba akkori Nemzeti Múzeumba (ma Régészeti Múzeum). A falutól délre fekvő, a környezetéből 10 méterre kiemelkedő „Gradac” nevű lelőhelyen többször is végeztek régészeti feltárásokat. Az első szakszerű kutatást Dr. Josip Hoffiller végezte a település keleti lejtőjén 1911-ben, ám a feltárás volume kisebb volt és tudomásunk szerint nem érték el a legrégebbi rétegeket. Utána a helyet prof. Robert Rudolf Schmidt, a híres német régész (a Tuebingeni Egyetem tanára, a híres Vučedoli galamb felfedezője) kutatta, aki a Vučedolban végzett ásatások után érkezett ide és saját kezdeti elképzelései ellenére több alkalommal is dolgozott a helyszínen a második világháború kitöréséig. Ezek során egy történelem előtti település maradványait tárták fel, mely a kőkorszaktól fogva az újkőkorszakon, a bronzkoron át a vaskorig lakott volt. A történelmi kultúrák közül a középső neolitikumi Sopot kultúra és Vinča-tordosi kultúra, valamint a késő rézkori Baden kultúra, és Vučedoli kultúra leletei, főként kerámiák kerültek itt elő. Rajtuk kívül találtak a kora középkorból, a 7. és 8. századból származó kerámiákat is, mely azt a feltevést látszik igazolni, hogy a települést a középkorig is folyamatosan lakták.

Egyike a térség legrégebbi településeinek: már a középkorban is említik a források mint Valkó vármegye egyik faluját. Első írásos említését az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben találjuk „Baba”, „Baka”, „Baaba” alakban a marchiai főesperesség területén. [2] Ez azt jelenti, hogy a településnek ekkor már temploma és plébániája volt. 1398-ben „Bakafalua” néven találjuk abban az oklevélben, melyben 1398-ban Zsigmond király mint a hűtlenséggel vádolt Kükeiek birtokát Atya várának tartozékaként Maróti János bánnak adta. [3] 1404-ben a boszniai káptalannak Maróti Jánost más hűtlen nemesek birtokaiba beiktató oklevelében szerepel „Babafalva” néven. [4] Ugyanebben a formában szerepel 1471-ben, 1481-ben és 1482-ben is. Az atyai erősséghez tartozott. A török idők előtt magyar lakosságú település volt, az elnéptelenedő faluba később délszlávok költöztek. Múltja az újlaki vár sorsában osztozott. A település 1526-ban került török kézre és csak 1691-ben szabadult fel végleg. A török kiűzése után a vukovári uradalom része lett, majd Boszniából katolikus sokácok érkeztek. 1736-tól a falu földesura a német Eltz család lett.

Az első katonai felmérés térképén „Babzka” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Babszka” néven szerepel. [5]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Babszka” néven 69 házzal, 368 katolikus vallású lakossal találjuk. [6] A 19. század második felében az Eltz család hívására német, szlovák, magyar lakosság települt be a faluba.

A településnek 1857-ben 1090, 1910-ben 1642 lakosa volt. Szerém vármegye Sidi járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a horvát, 21%-a német, 7%-a szlovák, 3%-a szerb, 2%-a magyar, 1%-a szlovén anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide teljesen elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-től a független Horvátoszág része. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát, 2-2%-a szerb, szlovák és német nemzetiségű volt. 1991-ben a megszálló szerb csapatok elűzték a horvát lakosságot, akik csak hét év után térhettek vissza kifosztott házaikba. A falunak 2011-ben 928 lakosa volt.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja ma hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.090 1.275 1.256 1.447 1.504 1.642 1.784 1.752 1.769 1.784 1.948 1.944 1.699 1.624 1.313 928

Nevezetességek[szerkesztés]

A középkori Boldogságos Szűz Mária-temploma nemcsak a történelmi Valkó megye, de az egész Délvidék egyik legrégebbi műemléke. Már a 13. században is állt, de egyes feltételezések szerint egyes részei akár Szent István korában épülhettek. A régi templom a településtől délre, 1-1,5 kilométerre lévő temetőben található. Egyhajós, román-gótikus épület. Eredetileg román stílusú volt, melyet kétszer is meghosszabbítottak gótikus stílusban nyugati irányban. A nyugati homlokzaton alakították ki a gótikus kapuzatot. A 18. század elején barokk stílusban építették át. A 19. század első felében sekrestyével és átriummal bővítették. 1855-ben a homlokzat fölé harangtornyot építettek.

Oktatás[szerkesztés]

A településen az atyai általános iskola területi iskolája működik. Az iskola épületét a délszláv háború idején a jugoszláv katonai rendőrség használta. A háború után 2005-ben teljesen felújították.

Sport[szerkesztés]

Az NK Hajduk Bapska labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]