Orolik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orolik
A pravoszláv templom
A pravoszláv templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségIvanóc
Jogállás falu
Irányítószám 32242
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség512 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Orolik (Horvátország)
Orolik
Orolik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 18° 59′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 18° 59′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Orolik témájú médiaállományokat.

Orolik (horvátul: Orolik, szerbül: Оролик) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Ivanóchoz tartozik.

Fekvése, éghajlata[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 15, közúton 16 km-re délre, Vinkovcétól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re délkeletre, a Nyugat-Szerémségben, a Bosut bal oldali mellékvize, a Savak-patak partján, a Vinkovcéről Felsőtárnokra menő főút és a Vinkovce-Szávaszentdemeter vasútvonal mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A határában található „Gradina – Greda i Bokijevci” régészeti lelőhely leletei alapján a falu területe már az őskorban lakott volt. A lelőhely a falutól 4,5 km-re délre a Kosanovica-pataknak a Bosutba való betorkollása feletti magaslaton található. A központi plató mérete 120-szor 160 méter, magassága 15-20 méter. Mesterséges árok övezi. A régészek 1968-ban és 1984-ben folytattak itt feltárásokat. A feltárások során több rétegben a középső neolitikumi Sopot kultúra, a késő rézkori Vučedoli kultúra, a kora bronzkori Vinkovcei kultúra, a vaskori La Tène-kultúra leletei, főként kerámiák, valamint számos bronz-, vas-, üveg- és aranytárgy került elő.[2] Ezen kívül határában még több őskori és ókori lelőhely („Šuma Aljmaš”, „Oroliška gradina”, „Oraši”, „Rajterovo brdo”, „Vodopad”) is található.

Orolik középkori létezésének nincs írásos nyoma, csak a török uralom idején tűnik fel a neve. A hagyomány szerint a név magyar eredetű és onnan származik, hogy a falu Valkóvártól egy óra járásra feküdt. 1715-ben 19 katolikus ház volt Orolikban. Ez túl kevésnek bizonyult a királyi kamara számára, amely ekkor a birtokosa volt, mivel a falu határában sok termőföld volt. Ezért 1732-ben a Likából, Otocsán és Ogulin környékéről 12 ortodox családot költöztetett a faluba a földek megművelésére. Idén már 20 házuk volt Orolikban, és számuk elérte a katolikus lakosságot. 1716-ban a határőrkerület és a vármegye közötti határ első kijelölése után Orolik a vukovári uradalom része lett. 1766-ban Oroliknak 38 ortodox háztartása volt. 1791-re a háztartások száma 51-re növekedett 329 lakossal. Abban az időben Orolik két ortodox parókiához tartozott. Berakhoz 8 ortodox ház és 46 lakossal, míg Komletincához két ortodox ház 14 lakossal.

Lakói kezdetben a vukovári uradalom jobbágyai, majd 1745-től a katonai igazgatás 1881-es teljes megszüntetéséig határőrök voltak, akik 16 és 60 életévük között kötelezve voltak a császári hadseregben a katonai szolgálatra. A Bródi határőrezred kilencedik századához tartoztak, amelynek székhelye Vinkovce volt. Részt vettek a Habsburg Birodalom szinte valamennyi háborújában. A katonai közigazgatást 1873-ban megszüntették, majd terültét 1881-ben Szerém vármegyéhez csatolták.[3] A településen 1787-ben nyitották meg a postahivatalt, amely azonban csak 1844-ig üzemelt, mert bezárták. 1860. október 1-jén nyitották újra. Az ortodoxok számára 1748-ban a faluban Szent Péter és Pál tiszteletére templom épült, míg a katolikusok a közeli Berak község plébániatemplomához tartoztak. 1810-ben megnyílt a falu első iskolája. A Szent Lukácsnak szentelt katolikus templomot 1877-ben építették.

Az első katonai felmérés térképén „Orolik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Orolik” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Orolik” néven 116 házzal, 62 katolikus és 547 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A falu 1891-ben vasúti összeköttetést kapott. A Vinkovcéről Szávaszentdemeterre vezető vasutat 1891. november 7-én adták át a forgalomnak.

A településnek 1857-ben 311, 1910-ben 1052 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a szerb, 30%-a német, 25%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 69%-a szerb, 25%-a horvát, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A nem szerb lakosság, elsősorban a horvátok 1991-ben száműzetésbe kényszerültek, amely hét évig tartott. E hét év alatt a helyi szerb lakosság az úgynevezett Szerb Krajinához csatlakozott és részt vett a Horvátország Köztársaság elleni háborúban. A horvát népesség visszatérése 1997-ben kezdődött és pár év alatt befejeződött. A háborúban megsérült és elpusztult házak újjáépítése megtörtént. Újjáépítették a teljesen elpusztult római katolikus templomot is. A római katolikus hívők a beraki plébániatemplomhoz tartoznak. A településnek 2011-ben 512 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
311 393 529 936 972 1.052 1.085 1.161 977 1.115 1.129 1.024 939 864 578 512
A Szent Lukács templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1748-ban épült

Oktatás[szerkesztés]

Első iskoláját 1810-ben nyitották meg. A településen az ivanóci általános iskola négyosztályos területi iskolája működik. Az iskolaépület 2005-ben épült. A felső tagozatosok Szlakócra, a szerbek Ivanócra járnak.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK Srijem Orolik labdarúgóklubot 1934-ben Hajduk néven alapították. 1945-ben az FK Partizan nevet vette fel, melyet 1956-ban NK Sremre változtattak. 1997-ben kapta mai nevét. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

  • UŽ „Breza” Orolik nőegyesület
  • Az LD „Fazan” vadásztársaságot 1945-ben „Mina” néven alapították. 1998-ban nevét Fazanra módosították. Az egyesületnek ma 10 tagja van. Gazdálkodási területe 1637 hektár.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]