Gradistye (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gradistye (Gradište)
A Szent Ferenc templom
A Szent Ferenc templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségGradistye
Jogállás község
Polgármester Srećko Papac (HDZ)
Irányítószám 32273
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség2773 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság83 m
Terület57,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gradistye (Horvátország)
Gradistye
Gradistye
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 09′ 00″, k. h. 18° 42′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 09′ 00″, k. h. 18° 42′ 20″
Gradistye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gradistye témájú médiaállományokat.

Gradistye (horvátul: Gradište) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 32, közúton 42 km-re délnyugatra, Zsupanyától 8 km-re északra, a Nyugat-Szerémségben, a Vinkovce – Zsupanya vasútvonal mentén, Cerna és Zsupanya között fekszik. 5756 hektáros területéből 3652 hektár szántó, 1314 hektár erdő, 81 hektár gyümölcsös, 57 hektár rét, 48 hektár legelő, 1 hektár szőlő és 543 hektár műveletlen terület.

Történet[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint itt már az őskorban is laktak emberek. Az ásatások során különféle halászathoz, az árvizek elleni védekezéshez használt szerszámok kerültek itt elő, amelyek elegendő bizonyítékot jelentenek a neolitikum korában itt fekvő település létezéséhez. A gradištei határban található „Kamenište” dűlőben a római korból származó maradványok, számos tégladarab, padló- és tetőcserép, kőmozaik és vörös színű vakolattöredék található. E maradványokat zömmel a traktoros művelés során szántották ki a földből és csalhatatlan bizonytékai egy itteni nagyméretű, fényűző római villának. A fennmaradt feliratok alapján arra lehet következtetni, hogy a sirmiumi II. római lovaslégió katonai tábora volt a közelben. A „Veliko brdo” nevű kiemelkedő hely is már régóta ismert, különösen a lábánál talált sok római téglatöredékről.

A középkorban a község területe Valkó vármegyéhez tartozott, melynek leghatalmasabb urai a Garaiak voltak. A török uralom előtt a falu nem szerepel írásos forrásban, de Cerna 1408-as leírásában megemlítik, hogy a helység mellett a Száva szigetén egy vár („castrum in insula”) található. Ez a feljegyzés nem állítja, hogy van falu ezen a helyen, hanem csak arról szól, hogy egy erődítmény van ott, amelyet valószínűleg már régen építettek. A Repovac és a Berava összefolyásától kissé távolabb a később a Bosutba ömlő Berava jobb oldalán fekvő sík területen van egy kétcsúcsú kiemelkedés. Az egyik 108, a másik 103 méteres tengerszint feletti magasságú. Az említett régi erődítmény valószínűleg mind a két csúcsra, így az egész területre kiterjedt. A helyet a Repovac, Berava és Bosut vízfolyások vették körül, amelyek így egy szigetet teremtettek, amely körül magas vízállás alatt alatt sok volt a víz. Emellett az erődítmény mellett jött létre valamikor a 18. században a mai település, melyet a betelepülő sokácok az akkor már elpusztult erődről Gradistyének (gradište = várhely) neveztek el.

1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése és 1747-ben megalakították a határőrezredeket és a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Gradiste Szlavónia és a Szerémség 1786-os összeírásában sík vidéken fekvő településként 105 házzal szerepel, melyből 94 volt cseréppel fedett, egyet náddal, tízet pedig szalmával fedtek. Volt a faluban egy tisztviselői lakás is sárral tapasztott vesszőfonatból épített falakkal és cseréptetővel. Ugyanilyen módon épült a templom és az őrház is. A falunak szőlőskertje is volt. Innen fél óra járásra a Bistrica-pataknál egy kőhalom volt látható, ami egykor valószínűleg valami vár volt.

Az első katonai felmérés térképén „Gradistje” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gradistye” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gradistye” néven 411 házzal, 2162 katolikus és 48 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A településnek 1857-ben 2657, 1910-ben 3002 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a horvát, 2%-a szlovén, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 2773 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.657 2.863 2.859 3.048 2.986 3.002 2.589 2.592 3.160 3.345 3.547 3.520 3.274 3.297 3.382 2.773

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1844-ben épült. A templom belülről 31 méter hosszú és 13,5 méter széles. A harangtorony magassága 47 méter. A templom öt oltárral rendelkezik: a főoltár Assisi Szent Ferenc, Szent József szobrával karjában Jézussal és egy sárkányt ölő Szent György szoborral; a Szűzanya oltár a Lourdes-i Szűzanya, Szent Joachim és Szent Anna szobraival; a Szent Márk oltár Szent Illés és Szent Pál szobrokkal; a Jézus szíve oltár Szűz Mária és a Szent Klára szobraival; a Szent Antal oltár Szent Flórián és Szent Borbála szobraival. A Szentsír a templom katechumenális részében található a bejárati ajtó bal oldalán, a Fájdalmas Szűzanya és a Szent János szobrokkal. Az összes oltár, kivéve a főoltárt fából készült, tiroli stílusban. A főoltárt kőből építették. A templom 14 regiszteres, egymanuálos, pedálos, mechanikus orgonája 1879-ben készült Angster József mester pécsi műhelyében. A manuál hangterjedelme C-f3, a pedáloké E-h.
  • A Kálváriakápolnát 1850-ben építették Szűz Mária tiszteletére az 1848/49-es magyar és itáliai szabadságharc leverésében részt vett helyi határőrök emlékére. A kápolna 6 méter hosszú és 4 méter széles. 1851-ben Húsvét harmadnapján szentelte fel Šumanovac plébános. A kápolna előterében egy kis tornác van, négy oszloppal, efölé emelkedik egy négyzet alakú piramis alakú toronysisakkal fedett, 6 méter magas harangtorony tetején kis gömbbel, amelybe egy fémkereszt van beágyazva. Misét csak Krisztus mennybemenetele és Nagyboldogasszony ünnepén tartanak benne.
  • A temetőkápolnát 1937/38-ban építették. Felszentelése 1938. október 8-án történt.
  • Védett népi építészeti műemlék a Dretvić-ház,[6] mely a 20. században épült, hagyományos lakó- és gazdasági egységként. Az épületek egy része tölgyfából készült, míg a másik rész téglából, illetve fa és tégla kombinációjával készült. Az épületek falazatait sárral tapasztották, egyes részeken a falakat vályogtéglából készítették. A legértékesebb rész, a kunyhó, vagy kisház a szövetkezet tagjainak lakásaként szolgált.

Oktatás[szerkesztés]

1774-ben kiadtak egy rendeletet, amely szerint iskolát kellett építeni minden olyan helyen, amely határőr századparancsnokság székhelye volt. Ebben az időben Cerna volt a századparancsnokság székhelye, így Gradistyének még sokáig kellett várakoznia az iskolára. A Cernában alapított iskolában csak Gradistye módosabb polgárait tanították, a lányok és a fiúk nagy része továbbra is írástudatlan maradt. A gradistyei iskola csak 1831. január 15-én nyílt meg. Kétosztályos intézmény volt körülbelül ötven hallgatóval. Az iskola alapításától 1851-ig a tanár munkáját olyan katonák, kézművesek és falusi fiúk végezték, akik nem rendelkeztek a szükséges szakmai képzettséggel. 1855-ben 57 diák járt az általános iskolába. Ebben az évben egy német tannyelvű iskolát nyitottak meg azzal a szándékkal, hogy megkísérelje a helyi lakosság germanizálását. Egy évvel később, 1856-ban az általános iskola háromosztályos iskolává nőtte ki magát, amelybe 1872-ben már 270 tanuló járt. A helyi iskolatanács kérésére az oktatási hatóságok jóváhagyták az egyosztályos leányiskola 1874-es megnyitását. A leány- és fiúiskola 1883-ban egyesült, így háromosztályos vegyes iskolává nőtte ki magát, amely 1929-ig működött, amikor négyosztályos állami általános iskolává fejlődött. Az első és a második világháború természetesen nagyban akadályozta az iskola zökkenőmentes működését, de továbbra is folyamatosan működött. A második világháború után az iskolát már nyolcéves általános iskolaként működtették. 2002. április 8-án nyílt meg az új iskolaépület és a tornaterem. Az iskola teljes területe 2821 m², ebből 1237 m² udvar. Az iskolának 10 osztályterme, irodája, könyvtára, konyhája és étkezője van.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK Slavonac Gradište labdarúgóklubot 1947-ben alapították. A csapat a megyei 1. ligában szerepel.
  • Sokol Gradište taekwondoklub

Egyesületek[szerkesztés]

DVD Gradište önkéntes tűzoltó egyesület

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]