Cetina (Civljane)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cetina
A cetinai kora román Szent Megváltó templom
A cetinai kora román Szent Megváltó templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségCivljane
Jogállás falu
Irányítószám 22310
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság381 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cetina (Horvátország)
Cetina
Cetina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 58′ 00″, k. h. 16° 26′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 58′ 00″, k. h. 16° 26′ 00″
Cetina weboldala

Cetina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Civljane községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 21, közúton 36 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, a Dinara- és a Svilaja-hegység közötti karsztmezőn fekszik. Területét magas hegyek, a hegyek közötti karsztmezők és folyóvölgyek alkotják. Mezőgazdasági termelésre különösen a Cetinamenti termékeny talaj alkalmas. A falu területén a pravoszláv templom mellett található a Cetina forrása, mely az egyik legszebb karsztforrás az országban.

Története[szerkesztés]

Az emberi élet első nyomai mintegy 30000 évvel ezelőttről, a kőkorszakból származnak. A Milaši településrész közelében fekvő Gospodska-barlangban ebből a korszakból származó cseréptöredékek és csontból készített ár került elő.[1] A késő bronzkorban dalmát törzsek érkeztek erre a vidékre, akik mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. Ők hozták létre a cetinai kultúrának nevezett fejlett bronzkori kultúrát, amely az i. e. 1900 és 1600 közötti időszakban virágzott. Az előkerült leletek alapján megállapítható, hogy e kultúra népe teljesen benépesítette ezt a területet.[1] Őket a rómaiak követték, akik megalapították Dalmácia provinciát. A Római Birodalom gyengülésével északról barbár népek érkeztek erre a vidékre. Az avarok és szlávok sírjai a 7. századtól jelennek meg a környéken. A szlávok jelenlétéről számos régészeti lelet árulkodik, melyek közül a legértékesebb a Rika-hegyen álló Sveti Spas (Szent Megváltó) templom, mely a 9–10. században, valószínűleg Branimir fejedelem idejében épült. A templom körül található az egyik legnagyobb feltárt óhorvát temető több mint ezer sírral.[1] A Horvát királyság megerősödésével megalakultak az új közigazgatási egységek a zsupánságok, melyek közül ez a terület a knini zsupánság vrlikai körzetéhez tartozott. A környező magas hegyeken élő, a bánokat és a nemességet szolgáló pásztorokat királyi vlachoknak (kraljevski vlasi) nevezték. A 14. században a török érkezése előtt az akkori Vrh Rika, a mai Cetina területére a hercegboszniai Livnóról a Berislavić nemzetséghez tartozó Čubarićok települtek.[1] Megjelent az egyházmegyei papság és a ferences szerzetesek. A 15. században már időröl időre török csapatok hatoltak be a területre. 1492-ben elesett a Rika-hegy a Szent Megváltó templommal. Az oszmán uralom alatt a településtől délre fekvő Vrlika a Klisszai szandzsákhoz tartozó önálló náhije központja lett.[1] A korabeli török források szerint a termékeny földekkel rendelkező falvakba muzulmán és velük párhuzamosan pravoszláv, tulajdonképpen szerb lakosság települt. Szerbek még a velencei uralom idején is tömegesen szökdöstek át Boszniából és Hercegovinából, a velencei hatóságok pedig katonai szolgálatuk fejében nekik adták az addig megműveletlen földeket. Így alakult ki e vidék vegyes horvát és szerb lakossága, mely egészen a délszláv háborúig fennmaradt. Cosmi spalatói érsek 1692-ben írja, hogy Vrlika környékén mintegy háromszáz pravoszlávok lakta ház található.[1] A visovaci ferences atyák 1696-ban engedélyt kaptak a Sveti Spas templom újjáépítésére és a környék lakosságának lelki gondozására, emiatt ellentétbe kerültek a pravoszláv papsággal és lakossággal.[1] A 18. században a környéket többször visszatérő pestisjárvány sújtotta. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Ebben az időben épült meg a nagy fontosságú, Zárát Splittel összekötő főút, valamint a Knin – Vrlika – Sinj – Zadvarje – Vrgorac – Neretva-torkolat út. Napóleon bukása után 1815-től a bécsi kongresszus döntése értelmében ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A 19. század közepe a nemzettudat ébredésének időszaka, melyet a Bach-korszak ugyan átmenetileg elfojtott, de ennek megszűnése után 1860-tól újra feléledt. A helyi szerbek kezdtek politikai csoportokat alakítani. 1894-ben a vrlikai horvát olvasókör megnyitása alkalmával már nyílt konfliktus tört ki a szerbek és horvátok között.[1] A falunak 1857-ben 606, 1910-ben 866 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1940 a cetinai Urunk Mennybemenetele szerb pravoszláv templom felépítésének időpontja, felépítése elsősorban fő támogatójának Marko Četniknek és feleségének Jelenának köszönhetően történt.[1]

A pravoszláv templom.

A II. világháború időszaka különösen véres volt ezen a vidéken. 1991-ben lakosságának több mint 92 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. Lakói barikádokat emeltek. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést, melynek lakói elmenekültek. Később néhányan visszatértek közülük, így a település máig megőrizte szerb többségét. 2011-ben a falunak 195 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
606 599 548 755 843 866 981 1.036 1.001 1.037 1.146 1.100 951 853 123 195
A Cetina forrása a falu belterületén.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Megváltó tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 9. században, valószínűleg Branimir fejedelem idejében épült. Ebben az ősi templomban ma már csak búcsúünnepén tartanak istentiszteletet. A katolikus hívek a vrlikai plébániatemplomba járnak.
  • Urunk Mennybementele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma (Hram Vaznesenja Gospodnjeg) 1940-ben épült, 1974-ben kőkerítéssel vették körül és új harangot kapott. A délszláv háború idejében belseje kiégett, berendezése nagyrészt elpusztult.
  • A pravoszláv templom közelében található a Cetina forrása, Horvátország egyik leglátványosabb karsztforrása.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]