Betina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Betina
Betina látképe a Sustipanac-szigetről
Betina látképe a Sustipanac-szigetről
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségTisno
Jogállás falu
Irányítószám 22244
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség679 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság2 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Betina (Horvátország)
Betina
Betina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 49′ 22″, k. h. 15° 36′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Betina témájú médiaállományokat.

Betina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Tisnóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 25, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén, a Murter-sziget északi részén egy északkeletre néző öbölben fekszik. A település az Adria parti főúttól (Jadranske magistrale D8) 13 km-re a D12-es főúton Tisnón át érthető el.

A Murter-sziget északnyugati része Betinával és Murterrel.

Története[szerkesztés]

A Murter-sziget területe már az ókorban is lakott volt. Krsto Stošić „Sela šibenskog kotara”, azaz a „Šibeniki körzet falvai” című 1941-ben megjelent művében felhívja a figyelmet, hogy a Murtar- (sv. Nikola) öböl feletti, ma szőlőkkel, gyümölcsösökkel és olajfákkal borított magaslaton az ókorban az illírek vára állt, amely az öböl feletti őrhelyként szolgált. Ez vár lett később a betelepülő horvátok ajkán előbb a hegy, az öböl majd az egész sziget névadója, mivel a „Mor – tar” jelentése tengeri erőd volt. A római korban a mai Betina és Murter települések között állt Colentum városa, ahol szétszórtan számos, gazdagon díszített római villa maradványa maradt fenn freskókkal és mozaikpadlókkal. Közelében 6. századi ókeresztény templom áll, mely ma a temetőben található. Plitka Vala nevű településrészén római villa rustica és temető maradványai kerültek elő.[2]

Betina első írásos említése 1423-ból származik, amikor 8 házban 15 személy élt a településen. Neve a kelta „bet” főnévből származik, mely szájat, torkolatot jelent és a betinai kikötő folyótorkolatra emlékeztető formájával állhat kapcsolatban.[2] A 15. században épült a valószínűleg Assisi Szent Ferencnek szentelt első temploma is, mivel szolgálatát a közeli Sustipanac-sziget ferences kolostorának szerzetesei látták el. 1514-ben kezdte el építeni Ivan Hrelić mester azt a tornyot, mely a betinai partnak a szárazföld felé kiugró részén állt és a török elleni védelmet szolgálta.[2] A 16. században Vránából menekült családok érkeztek ide. A legtöbben 1573-ban jöttek, miután a török elfoglalta településüket. 1597-ben Betinán 16 ház állt. A mai templomot 1601-ben építették barokk stílusban. 1678-ban már 52 család, mintegy 350 fő élt a településen.[3] Ebben az időben a sziget legnagyobb része még olaj- és fügefákkal volt borítva, így a lakosság fő gazdasági tevékenységét is ez határozta meg.[2] Mára sajnos helyettük már eluralkodott a fenyő, a macchia és az alacsonyabb növényzet. A földművelés helyett a lakosság később a halászatból és állattartásból élt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1842-ben horvát és olasz nyelvű alapiskola nyílt a településen. A település hajóépítő mestereiről is híres volt. Az első családi hajóépítő üzemet még 1740-ben alapította a Korčuláról áttelepült Paško Filipi.[2] 1848-ban nyitották meg az abban a korban nagyon modern hajógyárat és a hajóépítés hagyománya a mai napig is tart, bár a gyár technikai okok miatt csak háromszáz tonnáig tud hajókat építeni és javítani. 1865-ben nyílt meg az első horvát olvasókör. A század végén megalapították a település kulturális és művészeti egyesületét, a Zorát, amely a legrégibb ilyen egyesület a megyében. 1902-ben megalakult a helyi Hrvatski Sokol egyesület, mely 1930-ban szűnt meg.[3] A településnek 1857-ben 855, 1910-ben 1371 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1950-ben megalapították a „Žal” vitorlásklubot, 1953-ban pedig a „Brodograditelj” vízilabdaklubot. Lakossága 2011-ben 697 fő volt. Fő megélhetési forrásuk ma már a turizmusból származik. A település kikötője a Marina Betina lehetővé teszi a tengeri turizmus fejlődését is.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
855 2206 1024 1139 1244 1371 1505 1484 1200 1177 1024 988 767 813 774 697
A betinai Szent Ferenc templom
Colemtum városának romjai

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Assisi Szent Ferencnek szentelt temploma 1601-ben épült barokk stílusban. Elődje egy 15. századi templom lehetett, melyről történeti források szólnak. Harangtornyát 1736-ban építették, a šibeniki Giovanni Scocco mester munkája.[3] Oltárai közül említésre méltó a 18. században készült barokk oltár a Rózsafüzér királynőjének képével és a Szent József oltár a Gyógyító boldogasszony képével.
  • Hrelić tornyát 1514-ben építette a török ellen Ivan Hrelić mester.[3] Mára a félkör alakúvá csonkított torony egy magán lakóház részét képezi.
  • A betinai temetőben áll a 6. században épített Gradinai boldogasszony templom. A 17. században félköríves apszissal bővítették és barokk stílusban építették át. Ekkor nyerte el mai formáját. Egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal.
  • A település központja közelében Plitka Valán a tengerparton római villa rustica és temető maradványai találhatók.[3]
  • Betina és Murter között a temető mellett találhatók Colentum római város maradványai. Az itt kiásott régészeti leletek, római pénzek, használati tárgyak, mozaikok, stb. a zárai régészeti múzeumban találhatók.[3]
  • Egy régi olajprésmalom ma vendéglátóhelyként működik. Benne kiállítás tekinthető meg a malom berendezéséből és a régi használati tárgyakból.
  • Betina régi településmagja ma is több középkori eredetű házat őriz. A Paškvalin család régi lakóháza 1461-ben épült.

Kultúra[szerkesztés]

Betina kulturális és művészeti egyesülete a „Zora”, amely sok évtizedes munkájával őrzi és ápolja a település kulturális hagyományait. Másik művészeti egyesülete a „Kutak” zenekar, amely a modern és progresszív zene fejlődéséhez járul hozzá. A település központi terén minden nyáron megrendezik a „Dan Brganje” folklór és népi fesztivált.

Sport[szerkesztés]

A település sportegyesületei a „Betina” bowlingklub, a „Kalafat” kispályás labdarúgóklub, a „Brodograditelj” vízilabdaklub, a „Žal” vitorlásklub és a „Betina” női kispályás labdarúgóklub.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]