Sonković

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sonković
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségSkradin
Jogállás falu
Irányítószám 22222
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség336 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sonković (Horvátország)
Sonković
Sonković
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 51′ 20″, k. h. 15° 52′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 20″, k. h. 15° 52′ 15″

Sonković falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 13, közúton 23 km-re, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az A1-es autópálya északi oldalán fekszik. A faluból délnyugatra szép kilátás nyílik a Prukljansko- (vagy másképpen Prokljana-) tóra és a sziklás, de termékeny Gudučára a madárrezervátummal, valamint az azonos nevű patakra, mely ezen a terülten átfolyva a tóba ömlik. A Prukljansko-tavon található a Stipanac szigetecske Gavanovi dvori romjaival és a római vízvezeték az "Implecusa" maradványaival, mely a Kaštel nevű településrész alatti Sonković-forrásból szállította ide a vizet. Mióta ez a forrás ismert még sohasem jegyezték fel róla hogy kiszáradt volna.

Története[szerkesztés]

A Prukljansko-tavon található, a településhez tartozó a Stipanac sziget már a római korban lakott volt. A tó vizéből helyenként ókori falmaradványok állnak ki, melyeket a nép Gavanovi dvorinak nevez és számos helyi legenda fűződik hozzájuk. A falu története a középkorban kezdődik, amikor birtokosa és egyben névadója a Sonković család felépíttette itteni várát. A településnek ebben az időben önálló plébániája is volt, a Matići nevű településrészen ma is látható a középkori plébániaház. A török 1523-ban foglalta el a közeli várakat. 1528-ban megalapították a Sonkovići náhijét, ezzel a település török közigazgatási központ lett. A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. Ezután a Boszniából 1686 és 1689 között pravoszláv vlach lakosság települt be. A katolikusok a török kiűzése után 1735-ig a skradini és a krkovići plébániákhoz, majd ezután 1876-ig a vaćani plébániához tartoztak. Ezt követően a mai napig a piramatovici plébánia hívei. A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 300, 1910-ben 520 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 51 százaléka pravoszláv szerb, 44 százaléka katolikus horvát volt. A délszláv háború során elfoglalták a szerb felkelők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb agressziónak hat halálos áldozata volt. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 336 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
300 0 381 408 477 520 670 664 811 915 937 897 751 695 303 336

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A közeli kis Stipanac-szigeten középkori templomocska romjai láthatók. 1980-ig egy római vízvezeték boltíve is látható volt itt, amíg egy tűzoltó repülőgép vízibombájával meg nem semmisítette. Apály idején egy több mint egy kilométer hosszú, egészen a szigetig érő ókori töltés maradványa bukkan ki a víz alól.[4] A Prokljana-tónak ez az egyetlen szigete, hosszúsága 110 méter, szélessége 60 méter és mindössze 3 méterrel emelkedik ki a tengerből.
  • Sonković középkori várából máig fennmaradt a torony romja, mely több emeletnyi magasságban áll.
  • A temetőben áll a középkori eredetű Szent Márk templom, melyet a délszláv háború idején a szerbek felrobbantottak. A háború után eredeti helyén építették újjá.
  • Boldog Alojzije Stepinac tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1999-ben épült.
  • A faluban emlékművet állítottak a délszláv háború idején meggyilkolt hat polgári áldozatnak.
  • A Sonković-forrás már ősidők óta a ellátja a település ivóvízzel. Az ókorban innen római vízvezeték vezetett a Stipanac-szigetre.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sonković című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.