Sonković
| Sonković | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Skradin |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22222 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 297 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 51′ 23″, k. h. 15° 52′ 12″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 23″, k. h. 15° 52′ 12″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sonković falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Šibenik központjától légvonalban 13, közúton 23 km-re, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az A1-es autópálya északi oldalán fekszik. A faluból délnyugatra szép kilátás nyílik a Prukljansko- (vagy másképpen Prokljana-) tóra és a sziklás, de termékeny Gudučára a madárrezervátummal, valamint az azonos nevű patakra, mely ezen a területen átfolyva a tóba ömlik. A Prukljansko-tavon található a Stipanac szigetecske Gavanovi dvori romjaival és a római vízvezeték az "Implecusa" maradványaival, mely a Kaštel nevű településrész alatti Sonković-forrásból szállította ide a vizet. Mióta ez a forrás ismert még sohasem jegyezték fel róla hogy kiszáradt volna.
Története[szerkesztés]
A Prukljansko-tavon található, a településhez tartozó a Stipanac sziget már a római korban lakott volt. A tó vizéből helyenként ókori falmaradványok állnak ki, melyeket a nép Gavanovi dvorinak nevez és számos helyi legenda fűződik hozzájuk. A falu története a középkorban kezdődik, amikor birtokosa és egyben névadója a Sonković család felépíttette itteni várát. A településnek ebben az időben önálló plébániája is volt, a Matići nevű településrészen ma is látható a középkori plébániaház. A török 1523-ban foglalta el a közeli várakat. 1528-ban megalapították a Sonkovići náhijét, ezzel a település török közigazgatási központ lett. A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. Ezután a Boszniából 1686 és 1689 között pravoszláv vlach lakosság települt be. A katolikusok a török kiűzése után 1735-ig a skradini és a krkovići plébániákhoz, majd ezután 1876-ig a vaćani plébániához tartoztak. Ezt követően a mai napig a piramatovici plébánia hívei. A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 300, 1910-ben 520 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 51 százaléka pravoszláv szerb, 44 százaléka katolikus horvát volt. A délszláv háború során elfoglalták a szerb felkelők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb agressziónak hat halálos áldozata volt. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 336 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 300 | 0 | 381 | 408 | 477 | 520 | 670 | 664 | 811 | 915 | 937 | 897 | 751 | 695 | 303 | 336 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A közeli kis Stipanac-szigeten középkori templomocska romjai láthatók. 1980-ig egy római vízvezeték boltíve is látható volt itt, amíg egy tűzoltó repülőgép vízibombájával meg nem semmisítette. Apály idején egy több mint egy kilométer hosszú, egészen a szigetig érő ókori töltés maradványa bukkan ki a víz alól.[4] A Prokljana-tónak ez az egyetlen szigete, hosszúsága 110 méter, szélessége 60 méter és mindössze 3 méterrel emelkedik ki a tengerből.
- Sonković középkori várából máig fennmaradt a torony romja, mely több emeletnyi magasságban áll.
- A temetőben áll a középkori eredetű Szent Márk templom, melyet a délszláv háború idején a szerbek felrobbantottak. A háború után eredeti helyén építették újjá.
- Boldog Alojzije Stepinac tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1999-ben épült.
- A faluban emlékművet állítottak a délszláv háború idején meggyilkolt hat polgári áldozatnak.
- A Sonković-forrás már ősidők óta a ellátja a település ivóvízzel. Az ókorban innen római vízvezeték vezetett a Stipanac-szigetre.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0819.
További információk[szerkesztés]
- Skradin város hivatalos oldala (horvátul)
- Skradin város turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sonković című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
